A szakemberek régóta találkoznak időnként olyan esettel, amikor emberek tértek vissza az életbe nagyon hosszú klinikai halál után, miután fölmelegítették őket. A jelenség ismert, de a jelenséget kiváltó hatásmechanizmus egy része még rejtély az orvostudomány számára.
Az emberi test fagyása
Bár úgy hangzik, mintha egy zombi film B kategóriás forgatókönyvét olvasnánk fel, pedig ez a rideg valóság: sok ember teste újra életre kelhet, ha túlzottan hideg, és újramelegítik.
Ez így tételesen nagyon le vagy egyszerűsítve, de létező biológiai folyamat.
Arról van szó, hogy az orvosok találkoztak már nem egy olyan esettel, amikor valamilyen váratlan lehűlés hatására egyesek szíve órákra megállt, majd mikor újra felmelegítették őket, feléledtek, és semmi bajuk sem volt.
A 28 Celsius-fok alá hűlő felnőtteknek akár a harmada is túlélheti a fagyást. A hatásmechanizmust régóta kutatták már, és napjainkra számos dologra rájöttek ezzel kapcsolatban.
Például arra, hogy ilyen szélsőséges esetek többnyire akkor következnek be, ha a fagyás tényleg nagyon gyorsan megy végbe. Ilyenkor a test annyira megfagy, hogy a sejtek egy része is kikristályosodik.
Visszahozhatóak az életbe
A test működése leáll, a szívvel együtt, mely nem pumpálja tovább az egyre kikristályosodó vért. Különös módon a vérsejtek és ás sejtek nem szenvednek jelentősebb károsodást, főleg akkor, ha a test azért semmi esetre sem süllyed fagypont alá, így a vér még cseppfolyósan tud jelen lenni az erekben.
Olyan, mintha hibernálnák a testet, és minden folyamat megállna benne. Ekkor azonban még nem érkezik el a halál, hiszen „csak” arról van szó, hogy valaki megfagyott, a szervezet megfagyott.
Felmelegítés után csaknem teljes mértékben újraéled az ember szervezete, igaz néha elszenvedhet itt-ott egy kis szöveti, vagy érfali károsodást. Olyan, mintha meghaltunk volna, meg nem is.
Híres és bizarr esetek
Főleg az Északon elhelyezkedő országoknál fordult elő több esetben, hogy a hideg, halottnak nyilvánított egyénekről derült ki, hogy életben voltak, és miután emelkedett test hőjük, „feltámadtak”.
Az egyik leghíresebb ilyen eset 1999. május 20-án történt a svéd Anna Elisabeth Johansson Bågenholmmal, aki egy síbalesetben 80 percre jeges vízbe került, és a 13,7 Celsius-fokra lehűlt testével felállította a legalacsonyabb testhőmérséklettel életben maradás akkori világrekordját.
Keringése már a 40. percnél leállt, mégis életben maradt a szervezete. Még az újraélesztési kísérletek sem voltak sikeresek, azonban amikor a kórházban felmelegedett, hirtelen magához tért csodával határos módon.
Bár 35 napon át lélegeztető gépen volt, és némi idegi károsodást is szenvedtek végtagjai, agyi, és egyéb károsodás nélkül megúszta a dolgot.
Az orvosok azóta is kutatják a jelenség részleteit, és olyan eljárásokat fejlesztenek ki, melyekkel mesterségesen lehetne így lehűteni embereket, hogy ne károsodjon a szervezetük, ezzel ugyanis súlyos esetekben életeket lehetne menteni azzal, hogy időt nyernek a betegnek.