Mennyire jeltenthetnek veszélyt?
A szakemberek szerint természetes folyamatról van szó, amitől nem kell pánikba esni, de folyamatosan figyelni kell az új variánsokat.
Az utóbbi hetekben sokakban keltett rémületet, hogy a koronavírusnak új mutációi bukkantak fel, amelyek esetleg veszélyesebbek lehetnek, mint az eddigiek. Az is felmerült, hogy a nagy reményekkel várt oltások hatástalanok lehetnek velük szemben.
Valójában természetes fejlődési folyamatról van szó a New Scientist által megszólaltatott szakemberek szerint.
Azt már bizonyosan tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 egy nagy és szokatlanul stabil RNS-genommal rendelkező koronavírus. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy van egy korrigáló funkciója, amely hatékonyan kitörli a másolódás során felmerülő hibákat.
A seattle-i Fred Hutchinson rákkutatóközpont Nextstrain projektje összegyűjtötte a vírus összes publikált genom-szekvenciáját és egy családfát állított belőlük. Ez megmutatja, hogy az eredeti Wuhan-Hu-1 vírus hogyan ágazott el, hogyan terjedt a világban. Átlagos mutációs rátája továbbra is lassú és vérvonalanként havonta stabilan kétszer mutálódik. Az idő elteltével azonban több ezer különböző vérvonal alakult ki. Például már több mint 4000 különböző változata van a tüskeproteinnek, amellyel a vírus feltöri a sejteket, és amely a legtöbb oltás célpontja.
Furcsa módon a legtöbb mutációt inkább az emberi immunrendszer váltja ki, mint az RNS másolódási hibák. A velünk született immunrendszerünk egy általános vírusellenes fegyver, amely találomra visz be hibákat a vírusgenogenomokba, hogy semlegesítse őket, de ez nem mindig sikerül.
A legtöbb életben maradt mutációnak nincsen orvosi jelentősége.
Mindeddig a vírus zavartalanul keringhetett egy kevés védettséggel ellátott széles populációban, és minimális ellenállással vagy, ahogy a fejlődésbiológusok mondják, kevés szelekciós nyomással találkozott. Így fejlődése inkább véletlenszerű genetikai sodródást jelentett, mint alkalmazkodást.
De azért ez nem mindig van így. 2020 májusában kezdett terjedni a 614G-nek nevezett mutáció. Ez valamivel könnyebben fertőz, mint az eredeti, tüskeproteinjének változása miatt. Ma a világban terjedő vírusok 90%-a ez a mutáció.
A közelmúltban ugyancsak gyorsan kezdett terjedni a brit, dél-afrikai és brazíliai variáns. Valószínűleg olyan mutációik vannak, amelyek által könnyebben terjedhetnek, de nem tűnnek a korábbiaknál halálosabbaknak.
Sudhir Kumar, a pennsylvaniai Temple egyetem kutatója szerint a három új variáns hirtelen megjelenése nem azt jelenti, hogy emelkedett a vírus mutációs rátája. Ez egy elkerülhetetlen következménye annak, hogy sokan megfertőződnek és átadják másoknak. Így az új variánsok véletlenül kerülnek felszínre. A könnyen átadhatók biológiai előnyben vannak a többiekkel szemben.
Sharon Peacock, a brit COVID-19 Genomics Uk Consortium vezetője is úgy véli, hogy kivédhetetlenek az újabb változatok.
A legnagyobb aggodalmat az okozza, hogy felbukkanhatnak olyan mutációk, amelyek képessé teszik a vírust az immunrendszer megkerülésére, vagy pedig hasztalanná teszik az oltásokat és gyógyszereket. Ennek akkor nő meg az esélye, amikor elkezdünk szelekciós nyomást gyakorolni a vírusra oltásokkal, gyógyszerekkel és természetes immunitással.
Emma Thompson, a glasgow-i egyetem virológusa megerősítette: most, hogy elkezdték a legveszélyeztetettebbek beoltását, számíthatnak a mutációk számának gyors növekedésére.
Nagy-Britanniában már monitorozzák, ha klinikai vagy járványügyi értelemben valami szokatlan történik, és a genetikusok azonnal a riasztást kiváltó mutáns nyomába erednek. A brit mutációt például úgy szűrték ki, hogy megfigyelték: a karantén-intézkedések mindenütt csökkentették a vírus terjedését, kivéve Kent grófságot.