A kristálykoponyák pontos eredete és funkciója ma is ismeretlen, a világ egyik legnagyobb misztériumaként tartják számon. Egyesek szerint az ősi tudás szimbólumai, mások szerint az ég isteneinek maradványai, a 12 világ őrzői. A legenda szerint, ha mind a 12 kristálykoponya előkerül, és hozzájuk teszik a rejtélyes 13.-at, akkor az emberiség olyan ősi tudáshoz jut, mely információkat tartalmaz az emberiség eredetével és jövőjével, a világegyetem rejtélyeivel kapcsolatban.
Évezredes rejtély
A kristálykoponyák rejtélye nem újkeletű dolog. Több száz, vagy inkább több ezer évre nyúlik vissza a legenda gyökere. Az igazság azonban az, hogy a kezdeti pont a homályba vész, senki sem tudja megmondani, mikor kezdtek el először beszélni róluk.
Koruk meghatározatlan, akárcsak funkciójuk. Nem ismerjük az elkészítésük módját, mely olyan technológiát feltételez, melyet még a 22. század sem ismer.
A tudósok és mérnökök már régóta próbálják megfejteni a kifaragásuk módját, ugyanis egyetlen olyan jelenleg ismert elem van a Földön, mellyel lehetséges megmunkálni a kvarckristályt: ez pedig a gyémánt.
Ráadásul jelenleg sem vagyunk képesek ilyen tökéletes koponyát készíteni. Nem egyszer kísérleteztek vele kutatók és szakemberek, hogy reprodukáljanak egy eredeti kristálykoponyát, de egyszer sem sikerült megközelíteni azokat sem minőségben, sem mértani pontosságban.
A koponyák ugyanis tökéletes másolatai az emberi koponyáknak, ami több ezer évvel ezelőtti készítésüket figyelembe véve nagyon is rejtélyes. Bár az emberség már akkor tisztában volt az anatómiával, mint fentebb is említettük, nem voltak képesek megmunkálni a kvarcot.
A kristálykoponyák mégis léteznek. Dacos bizonyítékai annak, hogy valami mélyen el van rejtve történelmünkben, amiről nem tudunk
Az első koponyák
A leghíresebb – és egyben az első – kristálykoponya az 1924-ben, egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásakor Mitchell-Hedges régész lánya által talált darab.
Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll. A kvarckristályból készült koponya tömege 5,2 kg, és anatómiailag szinte tökéletes.
Mivel a lelet túlontúl hihetetlen volt, nem vette be a tudomány gyomra, és a legtöbben szkeptikusan álltak az esethez. Még a hírhedt Hewlett-Packard laboratóriumában is megvizsgálták a koponyát, mert azt gyanították, hogy egy kvarchoz hasonló, de annál puhább kompozit anyagból faragta ki valaki.
Az eredmények azonban azt mutatták, hogy teljes keménységű kvarckristályból állt a koponya. És ami még megdöbbentőbb: egyetlen kristályból lett kifaragva, egyben.
A korát akkor nem határozták meg – vagy ne tudták meghatározni anyag miatt – de az maja legendák szerint minimum 3600 éves lehetett. A koponya a Végzet koponyája néven is elhíresült, mert az ásatások során résztvevő egyik régész szerint a helyi törzs szerint egy magas rangú maja főpap tulajdonában voltak, aki emberáldozatok bemutatásához használta a szertartás részeként.
Később 2007-ben, majd 2008-ban sikerült sokkal többet megállapítani a koponyáról. Elektronmikroszkópos felvételeken ugyanis apró, mikroszkopikus méretű sérüléseket találtak a koponya anyagán, mely valamiféle megmunkáló eszköztől származhatott.
Rögtön el is indult a pletyka, hogy mégis hamisítványról van szó, hiszen korábbna azt gondolták, teljesen tökéletes anyagú koponyáról van szó, azonban hamar előtérbe került a korábbi tény: még ma is szinte lehetetlen lenne ilyen pontossággal, ilyen minőségben létrehozni egy kristály koponyát.
Ráadásul a kézileg megmunkált kvarckristály felszíne egyenetlen, össze-vissza mutató karcolásokat, egyenetlenségeket eredményez az anyag felületén, ellenben ha géppel faragják ki a kívánt formát, akkor viszonylagos párhuzamosságot fedezhetünk fel a karcolásokban.
De akkor hogy lehet, hogy egy több ezer éves koponyán géptől származó megmunkálási nyomokat látni?
A Mitchell Hedges koponya ugyanis úgy tűnik, valamiféle mechanikus géppel lett kifaragva. A rejtély csak még mélyebbre nyúlik a történelemben. Az ősi időkben már ismerték a kvarc megmunkálásának módját?
A British Museum koponyája volt a következő érdekes koponyalelet, ami előkerült. A koponya eredetileg egy párizsi antikváriumban pihent sokáig. Nem volt soha katalogizálva, mert túl furcsa leletnek tartották korábbi tulajdonosai ahhoz, hogy számba vegyék.
Éppen emiatt sokáig nem volt ismert sem múltja, sem eredete.
A koponya nagyon hasonlít a Mitchell Hedges által talált példányra, azonban ennek a koponyának azonban kevésbé volt részlet gazdag, és az állkapocs sem volt eltávolítható és mozgatható.
Az eredeti tulajdonosa Eugéne Boban azt állította, hogy a Mexikói múzeumnak próbálta korábban eladni azték leletként, azonban az nem kellett a múzeumnak. Később a férfi New Yorkba költöztette üzletét, majd eladta egy bizonyos George H. Sissonnak. Később 1897-ben került a British Muesum tulajdonába.
A párizsi koponyaként emlegetett darab talán a legnagyobb a kristálykoponyák közül, ezt is Eugéne Boban adta el Alphonse Pinartnak. Jelenleg Párizsban található meg, és egy hatalmas, közepéig befúrt lyuk található rajta. A leletet rengetegszer vetették különféle vizsgálatok alá, és arra jutottak 2009-ben, hogy valószínűleg géppel készíthették, és nem régebbi a 18-19. századnál.
A gond csak az, hogy a 18. században ezt a koponyák kimunkálni ilyen részletességgel közel lehetetlen lett volna.
A másik említésre méltó koponya a Smithsonian tulajdonában lévő darab. A koponya, mely csak az A562841-0 katalógusszámon ismert, rejtélyes körülmények között került az intézethez. A koponyát ugyanis valaki ajánlott küldeményként, névtelenül küldte el a Smithsoniannek.
Legenda a 13 koponyáról
Létezik egy legenda, miszerint 12 koponya létezik a Földön. Ha egy napon mind a 12 előkerül és kiegészülnek a rejtélyes 13. koponyával, akkor az emberiség számára egy olyan magasabb szintű tudás válik elérhetővé, mely információkat tartalmaz a világegyetemmel kapcsolatban.
Állítólag az ősi maják lelkei szálltak bele ezekbe a koponyákba, és azt várják, hogy újra kiszabaduljanak, szétterjesztve az általuk ismert információt a világban.
Egy hírhedt médium, Carole Wilson szerint a kristálykoponyákat sok-sok évezreddel ezelőtt alkották egy magasabb intelligencia tagjai – egy olyan civilizáció, amely megelőzte a majákat.
Így vall erről:
„Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét. Nem az általatok ‘fizikainak’ nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte. A világ java része a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra.
További edények fognak előkerülni. Számosan vannak még. Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává. A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelelő rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van. De az idő még nem jött el. Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek, és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén. Túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az információt, túl korai az evolúció szempontjából, mert az emberiség még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör.”
Egyes, a cherokee-ktől származó információk alapján a legenda úgy szól, hogy kezdetben 12 világ létezett az univerzumban az élet számára. 12 civilizáció, 12 bolygó.
A bolygók mindegyike összegyűjtötte tudását, és ezt a tudást egy holografikus számítógépbe táplálta: egy kristálykoponyába.
A planéták öregjei segítették a Föld népeit, hogy felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemúria, Mu, Mieyhun és Atlantisz civilizációit. Arra használták fel a koponyák tudását, hogy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító szervezeteket. Később kezdték széles körben is elterjeszteni a tanokat.
Ezeket a hatalmas erővel bíró és értékes kristálykoponyákat mindig különféle piramisokban tartották, majd a végidőkben egyetlen piramisban, melyet egy óriási, Bárkaként emlegetett szerkezetben helyeztek el.
A kör 12 koponyából állt, középen egy kiegészítő 13. darabbal.
Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent bolygó tudásához.
Az utazó emberek a koponyákból álló Bárkát először az olmék néphez vitték el, majd a maják vették át, azután az aztékok. Ám az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy visszaéljenek saját erejükkel, és másokat az irányításuk alá vonjanak. Az egyetlen hatalom, amely képes volt megtörni az aztékokat, a spanyol birodalom volt.
Mielőtt azonban a spanyol hódítók megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a helyi papok és harcosok elmenekültek velük. A koponyák szétszóródtak a világban, és addig kell vándorolniuk, míg megtanulunk osztozni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot teremtünk a Földön.”
Varázserővel vannak felruházva
Beszámolók szerint, akik birtokolták egy bizonyos ideig a kristálykoponyákat, azok mind hatalmas változásokat tapasztaltak a saját életükben.
Már azok is csodás változásokról számoltak be, akik csak megérinteni tudták a koponyák valamelyikét.
Volt, akinek az egészségi állapota szárnyalt az egekbe, míg más busás vagyonra tett szert, valaki pedig óriási, a véletlennek nem magyarázható sikerszériát könyvelhetett el. Akadt olyan is, aki a rákból gyógyult ki, míg birtokolta az egyik koponyát.
A kristálykoponyák jelenlegi birtokosai ismernek néhány legendát, melyek a korábbi őrzőktől származnak. Ezek javarészt egy ismeretlen, fejlett civilizációról szólnak, akik a kristálykoponyákban rejlő tudást az emberiség fejlődésének céljából hozták létre.
Emberáldozatok egy magasabb rendű fajnak?
Egy elmélet szerint a kristálykoponyák egy másik, idegen faj koponyáinak másolatai. Bár szinte tökéletesen megegyeznek az emberi koponyával, nem zárható ki a lehetősége, hogy kinézetre nagyban hasonlítottak ránk.
Az ősi tudásért cserébe az emberek emberáldozatokat mutattak be. A leírások, ősi feljegyzések, és az emberáldozatok gyakoriságát és hogyanját megvizsgálva elképzelhető, hogy az ősi idegen faj egy leigázó civilizáció lehetett, mely a tudást átnyújtva komoly áldozatokat várt el az emberiségtől – szó szerint.
Talán ez a vérszomjas faj csak kihasználta az emberiséget, akik úgy áhítoztak az égi tudásra, hogy balgaságukban bármit megadtak volna azért. Hogy mire kellettek az emberáldozatok, azt nem tudni, de vannak rá teóriák.
Lehet, hogy vallási jellegű szimbolikával bírtak, míg mások úgy vélik, hogy az idegenek küldöttei emberi vérrel és testrészekkel táplálkoztak, ezért áldoztak be embereket szertartás szerűen.
Az idegenek aztán valamilyen rejtélyes okból továbbálltak, és csapot-papot hátrahagyva soha többé nem látogattak vissza a bolygóra. Talán a kis szürkék ekkor látogattak meg először bennünket, mintegy felszabadítva minket a csillagközi gyarmatosítás alól.
Bármi is a pontos céljuk ezeknek a koponyáknak, ás bárki is készítette, addig nem fogjuk megfejteni a világegyetem titkát, míg a 13 koponya össze nem áll, erre pedig jelen helyzetben elég csekély az esély, hiszen bár előkerültek a közelmúltban is újabb darabok, ezek többségéről mindig kiderült, hogy csak hamisítványok.