Új, kvantumfizikán alapuló kutatások szerint van bizonyíték a halál utáni élet létezésére, és a halál csupán egy illúzió. Mindezt a kvantumfizika bizonyítja.
Ma a tudomány legnagyobb százaléka nonszensznek, puszta tévképzetnek tartja azt, hogy létezik a halál után is élet. Gyakran hivatkoznak arra, hogy abszolút nincs rá bizonyíték, és ellent mondana minden általunk ismert fizikai törvényszerűségnek.
Azonban egyes tudósok úgy vélik, hogy
egy új kutatás során bizonyítékot találtak a túlvilági élet létezésére.ó, méghozzá a kvantumfizika segítségével.
Robert Lanza professzor vezetésével egy kutatókból, tudósokból álló csoport vizsgálta rendkívül behatóan a kérdéskört, és úgy hiszik, hogy a
halál valójában nem is létezik, az nem más, mint a tudatunk által generált illúzió.
A biocentrimus szerint a halál illúzió. Emberekként hiszünk a halálban, mert azt tanították nekünk, hogy meghalunk, pontosabban a tudatunk az életet a testünkkel azonosítja, és a testünk meghal.
A biocentrizmus szerint nem a világegyetem, hanem a biológiai élet a valóság alapja, és az teremti meg a világegyetemet, vagyis az emberi tudat határozza meg a tárgyak formáját és méretét.
Párhuzamos világok között ugrálunk
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Ha egy ember ránéz a tengerre, onnan tudja, hogy kék a színe, mert így tanulta, de az agyában lévő sejteket meg lehet változtatni úgy, hogy a tengert vörösnek vagy zöldnek lássa.
A biocentrizmus szerint így a tér és az idő valójában nem úgy viselkednek, mint ahogy a tudatunk mondja, annak csak eszközei.
Ha az elméletnek ez az alapja, az meg azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság is egy olyan világban létezik, aminek nincsenek térbeli és időbeli határai.
Az elmélet szerint végtelen számú párhuzamos világ is létezik egymás mellett egyidejűleg. Lanza szerint minden, ami akár meg is történhet, meg is történik a multiverzumban, így a halál a hagyományos értelmében nem létezhet.
Valószínűleg halálunkkor átkerülünk egy másik párhuzamos világ síkjára, netán ott születünk újjá, mint a reinkarnációs elméletben, csak itt egy teljesen más világsíkon. Ily módon, a síkok között „ugrálva”
lelkünk, tudatunk soha nem szűnik meg létezni, csak más-más formát fog kapni, vagyis a halál csak az adott világ átmeneti illúziója lesz.
Egyre több szakember világít rá a különös teória kapcsán, hogy a kettős-rés kísérlet alátámasztja az elméletet. Az anyagnak és az energiának van részecske- és hullámtermészete is, attól függően, hogy hogy észleli az emberi elme.
A kettős rés kísérlet is bizonyíthatja
Vagyis a saját megfigyelésünk képes kihatni arra, hogy hogyan viselkedjen a körülöttünk lévő világ, a minket körbevevő anyag.
Egy elektron elméletileg egy nagyon-nagyon parányi elemi részecske – az általunk ismert anyagok miniatűr építőköve. Kizárt dolog, hogy egyszerre két különböző helyen legyen – mint például a kétrés kísérlet nyílásai -, főleg ha azok a helyek milliószor távolabb vannak egymástól, mint az elektron mérete. Így az is kizárt dolog – gondolhatnánk – hogy mindkét résen egyszerre haladva át, önmagával interferáljon.
Nos, látszólag nem is ez történik, hanem valami még ennél is furcsább. Egy önálló elektron (és egy fény-foton is), a kétrés-kísérletben valójában mindig csak egyetlen, jól meghatározható (de előre ki nem számítható) helyen csapódik be a túloldalon lévő képernyőre. Nem hoz létre semmilyen mintázatot, csak egy pontot.
Az igazán elképesztő és klasszikus világképünkkel teljességgel megmagyarázhatatlan jelenség akkor válik megfigyelhetővé, ha egymás után sokszor megismételjük ugyanezt
Tehát, hogy egy-egy önálló elektront, vagy fény-fotont lövünk át a kétrés-kísérletben. A sok száz, ezer vagy tízezer egyedi részecske végül – ha becsapódási pozícióikat összegezzük – kialakítják az interferenciaképet, vagyis azt a mintázatot, amihez elvben azonos és egyidejű forrású hullámok interferenciája szükséges.
Hogyan lehetséges ez? Eddigi világnézetünkkel – sehogy. Mégis megtörténik.
Lehet, hogy a halál egyfajta dimenziók, terek, világok és síkok közötti utazás kezdete. Tudatunk egy másik „járműbe” száll át, hogy aztán végigrobogjon a következő országúton, mely mag a létezés, az élet.