Egy új elmélet szerint a déjá vu jelenség hátterében egy eddig ismeretlen kvantumfizikai jelenség, és a párhuzamos világok áthallása áll.
A déjá vu különös és egyben bizarr érzésével valószínűleg már mindenki találkozott.
Szokták még paramnézia jelenségként is emlegetni, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, holott nyilvánvaló, hogy nem történhetett meg.
A tudomány nagykönyvében még a mai napig is fehér lapként díszeleg a róla szóló oldal.
Bár tudományos, vagy tudományosnak vélt lehetséges magyarázatok szép számmal akadnak, a gond csak az, hogy ezek egyikére sem találtak elég bizonyítékot.
Neurológiai folyamat lenne, melyet nem ismerünk még? Netán valami más? Lehet, hogy ténylegesen előző életünk foszlányai ugranak be az adott pillanatban?
Sokak szerint már évtizedek óta sötétben tapogatózunk az ügyben, és a valóság sokkal bonyolultabb, mint hinnénk.
Most egy új elmélet próbálja magyarázni, méghozzá egy eddig nem ismert kvantumfizikai jelenséggel. Eszerint a déjá vu tulajdonképpen a párhuzamos világok azonos emlékeinek és személyeinek az áthallása.
Mintha hallanánk a saját visszhangunkat egy kútban elordítva magunkat.
A párhuzamos világokban a történések csak kis eltéréssel vannak jelen. Végtelen számú ilyen alternatív világ van. Van, amelyikben élnek a szüleink, van, amelyikben korán meghaltak.
Van olyan, ahol ügyvéd lett belőlünk, és van olyan is, ahol bűnöző. Tudatunk képes időnként ugrálni a különböző párhuzamos síkok között, de csak tudati és szellemi szinten. Ez annyit takar, hogy egy-egy pillanatra a másik világban megkapott emlékeinket is tudjuk érzékelni, ilyenkor pedig felsejlik bennünk egy adott dolog, hogy ez már valamikor megtörtént.
Kvantumfizikai szinteken ez nagyon is lehetséges, ugyanis a kvantumfizikában az sem lehetetlen, hogy egy adott részecske két helyen legyen egyszerre, ugyanazon időben.
Ez a törvényszerűség pedig az elménk számára is lehetővé teszi azt, hogy a saját síkunkban is jelen legyen, és kapcsolatban legyen egy másik térdimenziós világgal.
Időnként ezek a világok interferálódnak egymással, úgynevezett visszhangot keltve, így alakítva ki bennünk a déjá vu érzetet.
Az emléktöredékek bennünk maradhatnak, pontosabban tudatunkban, mivel a kapcsolat jelen van még akkor is, ha fizikailag más térben és más időben vagyunk jelen.
Akadnak olyan vélekedések is, miszerint az egész déjá vu jelenség az időutazással, és az időanomáliákkal kapcsolatos.
Ez azt jelenti, hogy mikor déjá vu érzetünk van, gyakorlatilag a jövőben látott eseményt élünk át egy ezredmásodpercre, majd mire föleszmélünk, úgy érezzük, mintha ez már megtörtént volna, holott soha nem történt meg de idővel a saját jövőnkben megfog.
OSZD MEG másokkal is!