A “Magosok” Isten Magasságából képesek látni és megítélni mindent.
Akik ezt tudásként is továbbvitték, ők mag-usok, a mag-őseink, a mag-ar pedig minden lény, aki hajlandó és képes e kozmikus szeretetben, minőségben létezni.
Ez talán az eddigi legtöbb vitát kiváltó eredettörténet a magyarokra, és a teljes emberiségre nézve!
Ma, akik az ún. magyar őstörténelemmel foglalkoznak, tudják, hiszik, e Földön a népek nagy része más planétáról származik.
Legyen ez mondjuk a Szíriusz (mert most e rövid írásban ismét nem mélyedhetünk el abban, hogy a szíriusziak hogyan tartózkodtak a Vénuszon is, illetve milyen szövetségeseik jöttek az Orion-Nimródról, tehát e szövevényben most nem kívánunk elveszni, a teljes kép összerakásához ez most nem kell).
Hisszük, hogy e szíriuszi ősök magukkal hozták a szeretet „vallását”, energiáját.
Ős-magként ültették el bennünk, szívünkben.
Tanítottak az Egy és Oszthatatlan Istenről, őseink Istenanyát az ős-szülőnek tudták és Őt szerették.
Akik e magot befogadták (lásd Krisztus beszéde a magvetőről) és szívükben táplálják, ők a magosok, akik Isten Magasságából képesek látni és megítélni mindent.
Akik ezt tudásként is továbbvitték, ők mag-usok, a mag-őseink, a mag-ar pedig minden lény, aki hajlandó és képes e kozmikus szeretetben, minőségben létezni.
Az ún. naga (nagy-magas) vagy mag-misztérium (mag-us) beavatottjait szokás Nagáknak, Mágusoknak nevezni, és az elsüllyedt MU-ról (Atais) még vannak bizonyítékaink bőven ottani életükről!
Ez a nagaság, mágusság él tovább többek között Babilóniában, egészen a pártusok koráig…
Sőt, Mennyből kapott Korona és mágus-tudás az alapja a szászánidák uralkodásának is, akiket erőszakkal akarnak kiszakítani a szkíta-vonalból.
A Nagák, Magasok, Mag-arok, mágusok szimbóluma a kígyó, mely a kozmikus genetika földi kettős spirálú DNS-ét mutatja.
Ez a „kígyó” az átalakulásunk kulcsa!
Érdekes, hogy a Yahve-által íratott „szent” könyvben egyedül negatív figuraként szerepel!
Így is megpróbálja az istenivé, Magyarrá való „visszaalakulásunkat” megakadályozni.
És ezt vette át sajnos a kereszténység, de ez ismét másik írás témája)
„Az Aranyasszony útja” könyvem írásának a végén jártam, amikor megérkezett az első „üzenet” hozzám az Isten—génről