Magyar-normann kapcsolatok?
Mai tudásunk szerint első európaiként Leif Eriksson tette a lábát Amerika földjére, mintegy ötszáz évvel Kolumbusz előtt.
Vele tartott a nevelőapja, egy bizonyos Tyrkir nevű harcos is, akiről az izlandi sagák feljegyezték, hogy születését tekintve nem viking származású volt, hanem valahonnan délről érkezett a tenger királyai közé.
Néhány történész ugyan germánnak véli az illetőt, ám a neve arra utal, hogy türk lehetett, márpedig a türk népek közül a vikingek leginkább a magyarokkal kerültek kapcsolatba.
Tudjuk például, hogy két csoportjuk csatlakozott a Levédiából Etelközbe tartó őseinkhez, Skandináviában pedig számos magyar eredetű emlék maradt az utókorra…
Míg nálunk minden gyerek ismeri a kalandozó őseinktől rettegő európaiak híres könyörgését („A sagittis Hungarorum libera nos, Domine!”
Vagyis „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”), addig a skandináv iskolákban egy másik hasonló imára emlékeztetik a gyerekeket:
„Oltalmazz minket, Uram, a normannok dühétől!”
A két harcos népnek azonban nem ez az egyetlen közös vonása.
Érdekes például, hogy a fél világot bekalandozó vikingek Európában egyedül a Kárpát-medencét kerülték el, jellegzetes sárkányhajóikhoz hasonló – egyárbocos, keresztbordás, könnyű, alacsony merülésű – vízi járművek az első ezredfordulót megelőző korszakból mégis csupán a Tisza és a Duna mentén kerültek elő az ásatások során.
Ha csak felvetésként is, de mindenképpen elgondolkodtató.
Szerinted lehet benne valami?
OSZD MEG másokkal is!