A gépet annak ellenére lőtték le, hogy tudták, hogy ártatlan kisgyerekes utasok és apácák utaznak rajta.
A roncsok azóta is a tenger fenekén hevernek, a fekete doboz nem került elő, a rádióbeszélgetéseket őrző magnószalag üres, az utaslista és a szállítmányra vonatkozó dokumentumok eltűntek.
Vajon mit próbálnak meg eltitkolni?
A Budapestről Bejrútba tartó Malév-járat eredetileg 16 óra 50 perckor szállt volna fel, de az indulást többször elhalasztották. Már fél éve tombolt a libanoni polgárháború, és a bejrúti légi irányítással alig lehetett felvenni a kapcsolatot.
Hiába a tökéletes időjárási körülmények és az alig egyéves repülőgép, ez az utazás nagy kockázattal járt.
Az MA–240-es járat este 22 óra 40 perckor szállt fel Budapestről. Hajnali 2 óra 33 perckor hagyta el Ciprus légterét, majd felvette a kapcsolatot a libanoni légi irányítással. Húsz percnyire voltak Bejrúttól, amikor engedélyt kaptak, hogy hatezer lábra csökkentsék a gép repülési magasságát.
Hogy ezután mi történt, azt nem tudni. A gép hamarosan eltűnt a radarról, és soha nem tűnt fel újra. Rövidesen világossá vált, hogy a repülőgép a tengerbe zuhant.
Hatvan ember veszett oda, közülük tizenegyen biztosan magyarok voltak. Nem tudni, hogy az utasok pontosan kik voltak, ahogy azt sem, hogy az utasokon kívül még mit szállított a gép, és hogy mi okozta a balesetet.
A tragédiát nem követte hivatalos vizsgálat, sem részletes nyilatkozat. Műszaki hibára éppúgy lehet gyanakodni, mint szándékos terrortámadásra. A spekulációk viszont épp azért terjedhetnek, mert az MA–240-es járatról még 40 évvel később is alig tudunk valamit. Azt sem, hogy pontosan kik voltak az áldozatok,
a hivatalos dokumentumok eltűntek, és a balesetre vonatkozó aktáknak sincs nyoma.
A Malév ezt azzal magyarázta, hogy mivel a baleset érdemi kivizsgálásában nem vettünk és nem is vehettünk részt, hiszen a Libanon területén bekövetkezett baleset kivizsgálása kizárólagosan a libanoni állam hatáskörébe tartozik.
Sokan azt gyanítják, hogy a gépen utazó libanoniak valójában a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagjai voltak, és terrorcselekmény áldozatai lettek.
Különös, de az MA-240-es bejrúti járatra már napokkal a gép indulása előtt sem lehetett jegyet váltani, pedig a gép igen messze volt a teljes kihasználtságtól. Az Airliners összefoglalója is megjegyzi, hogy milyen kevés utas volt a gépen, pedig a Tu–154 összesen 167 férőhelyes volt. Ez nem véletlenül volt így: az MA–240-es járaton a székek egy részét eltávolították, és a felszabaduló helyet leplombált fémládákkal töltötték ki.
Hát így lehetett az MA–240 az egyik legjövedelmezőbb Malév-járat: a rakományért kapott bevétel kompenzálta az alacsony utaslétszámot.
A ládákon állítólag a Videoton és a FÉG (Fegyver- és Gázkészülékgyár) cégjelzései voltak. Ez egybevág azzal, amit Kvasz Károly is mondott a feleségének: hogy Videoton-termékeket is visznek Bejrútba.
Érdemes megjegyezni, hogy a hetvenes években Magyarország volt Libanon legnagyobb beszállítója rádiózavaró eszközökből. A szállítmánnyal kapcsolatos papírmunkát a Technika Külkereskedelmi Vállalat intézte, akik akkoriban a fegyver-külkereskedelemért feleltek.
Fülöp András, a légitársaság akkori főpilótája nyíltan beszélt róla, hogy a hetvenes években az efféle praktikákat gyakran használták fegyvercsempészethez. Lepapírozták, hogy írógép- vagy varrógépalkatrészt szállítanak, miközben a rakományban AK gépfegyverek voltak.
A gép megtalálása sem volt fontosabb, mint a holttesteké. Az MTI október 23-án azt írta, hogy a katasztrófa okának meghatározását elősegítő, a repülőgép fedélzetén lévő baleseti adatrögzítő berendezések felkutatásának, felszínre hozásának és kiértékelésének nincs valószínűsége.
Vagyis: nem fontos a felszínre hozni a fekete dobozt, amiből kiderülhetne, mi is történt…
OSZD MEG másokkal is!