A modern ufó észlelések kezdete és a nácik tevékenysége összefügg: megrázó bizonyítékok!

2019. február 13., szerda




Az 1940-es években óriási ufó-láz vette kezdetét, mert az égen korong- és gömb alakú tárgyak kezdtek repkedni.

Az amerikaiak nem tudtak mit tenni a helyzettel és elkezdték dezinformálni az embereket, hogy a légtérben semmi különleges nem folyik, így pánikra semmi ok – ami persze nem volt igaz...

Senki nem tudta biztosra megmondani, hogy honnan erednek ezek a titkos szerkezetek. Először az oroszokra gyanakodtak, de hamarosan kiestek a rostán és már a világ számos pontján észlelték az ufókat. 

Azután képbe jött a földönkívüli hipotézis, miszerint Földünket idegen civilizációk látogatják rendszeresen. Számos lényről érkezett bejelentés, akik igen vegyes fogadtatásban részesítették az útjukba akadt embereket: voltak, akik barátsággal közelítettek feléjük, míg mások ellenségesen.

Elgondolkoztak a nácikkal való kapcsolaton is: még a háború idején Foo fightereknek nevezett repülő eszközök kezdtek megjelenni Európa és a Csendes-óceán környékén, amit nekik tulajdonítottak. Ezek általában lapos, fénylő tárgyak voltak, amik a repülőgépeket követték vagy üldözték, így az észlelők kiálltak az mellett, hogy intelligens vezérlésűek. 

Szorosan a gép mellett maradtak, viszont nem bántották a pilótákat, így egyesek korabeli megfigyelő eszköznek tartották őket, mint a jelenlegi drónok. Mivel rengeteg jelentés érkezett be a pilótáktól, így komolyan foglalkozni kellett a jelenséggel, pedig eleinte viccet csináltak belőle. A Foo fighterek hirtelen tűntek el és soha nem tudták őket megsemmisíteni, hiába tüzeltek rájuk.

Charles R. Bastien az Egyesült Államok Nyolcadik Légierő pilótája látott két ilyen jelenséget Hollandia egén, amiket iszonyú gyorsnak írt le és változtatták irányukat. A későbbiekben más pilóták is megfigyelték a területen a fényeket. 1941 szeptemberében a lengyel Pulanski hajó fedélzetén két matróz jelentette, hogy egy izzó zöld gömb van a hajó közelében és azon nyomban értesítették a brit tiszteket. A tárgy egy órán át volt megfigyelhető, majd elviharzott. 



Az Egyesült Államok Légierejének pilótája, Duane Adams is látott egy Foo fightert az egyik Csendes-óceáni küldetése során. A különös tárgy másfél órán át követte a gépét, majd felemelkedett az égbe. 1944. december 13.-án a Szövetséges Expedíciós Haderők Főparancsnoksága kiadott egy sajtóközleményt, hogy szerintük a jelenség egy új titkos német fegyver lehet. A New York Times című lap azon nyomban felkapta a témát, majd a későbbiekben vele együtt több nagynevű amerikai lap is. A tudományos kutatók viszont cáfolni szerették volna az elméletet, miszerint ezek csak hallucinációk, tükröződések, jégkristályok, Szent Elmo tüze és illúziók, a pilóták viszont biztosak voltak benne, hogy ez nem így van.

Ezek a természetes jelenségek nem viselkednek intelligensen és nem is tartanak folyamatosan másfél órán keresztül. A háború azonban hamarosan véget ért és a Foo fightereknek nem lettek meg a gazdái. Talán tényleg titkos német megfigyelő fegyver volt? Esetleg valami más? Nem tudni, de tény, hogy őket gyanították gazdájuknak. Egyesek még Feuerballnak is elnevezték őket, azaz Tűzlabdáknak.

1946-ban úgynevezett „Szellemrakétákat” kezdtek észlelni főként az európai országokban, többnyire Svédország területén.

Az elnevezés természetesen onnan ered, hogy a jelenség rakétához hasonlított, de szintén nem tudták az eredetüket. Mivel a létezéséről meggyőző képi és radar észlelésű bizonyítékok is voltak, így a hivatalos szervek és a kormány is érdeklődést mutatott irántuk. Szintén elmondható róluk, hogy intelligensen mozogtak. 

A lakosság megnyugtatására azonban a svéd kormány azt mondta, hogy ezek csak meteorítok, ám egy későbbi titkosítás alól feloldott dokumentumból kiderül, hogy még a földönkívüli hipotézist sem vetették el. 

A jelenség elkezdett feltűnni Olaszország, Belgium és Görögország területein is, de nem tudtak mit kezdeni vele. Érkezett bejelentés arról is, hogy egy ilyen tárgy az egyik tóba csapódott, amire hivatalos vizsgálatot is elrendeltek, de a tóban semmit nem találtak. 

Mások az egykori német rakéta létesítményt, Peenemündét gyanúsították meg, hogy onnan lövik ki őket. Mindezt a Központi Hírszerző Csoport altábornagya, Hoyt Vandenberg is így gondolta a jelentések alapján és egy szigorúan titkos levelet is írt Truman elnöknek a téma kapcsán. 

Sokan a V-1 és V-2-höz hasonlították az észleléseket, így biztosak voltak benne, hogy pár német tudósnak is benne van a keze a dologban. A Peenemünde volt a szülőhelye a modern rakétatechnikáknak és az űrrepüléseknek is. 

A jelenség azonban hirtelen abba maradt. Még 1947-ben látták egy párszor, de utána teljesen megszűnt, így a vizsgálatok is abbamaradtak. Pár évtizeddel később kósza hírek jelentek meg egy-egy észlelésről, de szintén nem találtak rájuk magyarázatot. Talán tényleg a nácik továbbfejlesztett újabb rakétáiról lett volna szó?

Mintha csak láncreakcióként, de a szellemrakéták eltűnése után azon nyomban megjelent egy észlelés, ami óriási médiaszenzációt váltott ki. 1947. június 24-et írunk, amikor Kenneth Arnold pilóta a Washington állambeli Cascade-hegységnél repült és hirtelen egy sor, világító fényt vett észre nem messze a géptől. Először azt hitte, hogy valami tükröződésről van szó és tesztelésként belengette a gépét jobbra-balra, hogy a fény vele együtt mozdul-e az ablakon, de nem így történt.

Azok a tárgyak fizikailag is ott voltak a levegőben. 

A pilóta elgondolkozott azon is, hogy nem-e libákat lát, de ezt az ötletet gyorsan elvetette, mert tengerszint feletti magasságban nem repülnek ezek az állatok, valamint fénylettek és iszonyúan gyorsan haladtak. A tárgyaknak nem voltak farkaik, mint a szokványos repülőgépeknek, így kizárta a fejében felötlött típusokat is. Meggyőződése volt, hogy ilyen gyorsan egyetlen egy ismert gép sem repülhet az adott kor technológiai színvonalán, ugyanis kiszámította, hogy úgy nagyjából 2700 km/órás sebességgel haladtak előre. 

Ez háromszor gyorsabb volt, mint az akkori leggyorsabb repülő, ami egy szuperszonikus sebességet kölcsönzött neki. A fényesség „mögött” néha látta a tárgyak formáit, amik csészealj szerűek voltak, igen laposak, de leginkább félhold alakúnak írta le őket és nagyobbak voltak, mint egy utasszállító gép.

Miután leszállt a repülőgépen azonnal jelentette észlelését barátainak és a repülőtér igazgatójának, azonban az eset kitudódott és már a teljes személyzet erről beszélt. A hírek hallatára a sajtó is felfigyelt az esetre és azon nyomban meginterjúvolták Arnoldot. 

Kezdetben szkeptikusok voltak, de olyan meggyőzően mondta el élményét a pilóta, hogy biztosak voltak abban, hogy a férfi tényleg látta ezeket a szerkezeteket. Mivel több száz órás repülésen volt túl Arnold, így jó pár kollégája és katonai berkekben mozgó személy is hitt neki. 

Végül arra az álláspontra jutott, hogy ezek vagy földönkívüli eredetű repülők voltak, vagy pedig nagyon is földi, de titkosak. Az amerikai állam tagadta, hogy lenne ilyen alakú gépük és hamarosan újabb szemtanúk jelentkeztek, akik hasonló tárgyakat láttak elsuhanni az égen nem sokkal az után, hogy Arnold látta őket.

Az észleléssel foglalkozott az FBI és az amerikai Légierő is, de nem találtak kielégítő magyarázatot a történtekre.

És hogy mi köze ennek a nácikhoz? Hát az, hogy az Arnold által látott csészealjak nagyon hasonlítanak a második világháborús német Horten 229-es vadászbombázóhoz.

A háború idején ebből hármat készítettek el és mindössze egy gép maradt fent az utókorszaknak, ami egy múzeumban látható. Kenneth Arnold viszont legalább kilenc darab tárgyat látott. Bár a kinézet nagyon hasonló a két gép, a méretek mégsem egyeznek: a Horten repülő 977 km/órával repült és a szárnyfesztávolsága 16 méter volt.

Ehhez képest Arnold sokkal nagyobbnak és gyorsabbnak írta le az általa látott repülőket. Így sokan felvetették azt, hogy vagy az amerikaiakhoz átkerült németek fejlesztették tovább a Horten 229-est – vagy ahhoz hasonló típust – vagy az elmenekült nácik, akiket nem találtak meg a háború befejezése után. 

Ám tény, hogy több mint hat évtized elteltével sem mutattak be az amerikaiak ilyen gépet, így marad a kérdés, hogy honnan érkeztek és kik a gazdáik? Bárhogy is legyen, ma is sok kutató és repülőgép szakértő úgy véli, hogy ezek bizony tovább fejlesztett náci repülők.

Az ufó korszak kezdetei tehát ezek voltak, aztán folytatódtak az észlelések és incidensek. Egyesekre természetesen nem illenek a náci spekulációk, de a fentebb felsoroltakra igen.

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: Angyalimenedék

magyarország történelem régmúlt


Megtekintések száma: 37127





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet