A Moldvai halottlátók

2016. január 27., szerda




A moldvai falvakban a túlvilággal való kapcsolattartás halottlátókon keresztül történt. A halottlátók közül már többen olyan elképesztő jelenséget éltek meg, mint a túlvilágból való visszatérés, a mennyország megtapasztalása, vagy egy elhunyt lélekkel való kommunikáció.

[dropcap]A[/dropcap] moldvai falvakban a túlvilággal való kapcsolattartás, a halottak kívánságának a megtudakolása halottlátó, moldvai megnevezés szerint ellátó specialista közvetítése révén történt. A túlvilággal való kapcsolattartásban Moldvában még az 1980-as években is fontos szerepet töltöttek be az akkor nagy számban tevékenykedő halottlátók.

Az elsősorban a halotti kultuszban szerepet játszó halottlátók legfontosabb funkciója az volt, hogy a halott túlvilági sorsáról, állapotáról közvetítsenek hozzátartozóiknak. Ilyen Moldva-szerte híres halottlátó volt Beteg Mihály és Éva Rózsa (az 1930-as évek végéig tevékenykedtek).

Szabófalván Antalka Mihályné ellátókának álmában jelentek meg a halottak, üzeneteket hagyva élő hozzátartozóiknak. A moldvai látókat testi-lelki, társadalmi deprivációjuk tette fokozottan érzékennyé a túlvilággal való szorosabb kapcsolattartásra.

moldvai-halottlatok

Például Ellátó Mihály testi fejletlensége, a magyarfalusi Tukán Nyica vaksága, utóda Csernyik Anna süketsége, csúnyasága, a lészpediSánta Erzsi sántasága, a lujzikalagori gyógyító vénlány púpossága, a bogdánfalvi Pál Rózi magányossága, megesettsége, a kelgyeszti Kokasz Véron beteges, hatalmas termete, „Néne" Magdó (kb. az 1950-es évek végéig tevékenykedett), az albényi ellátó testi gyötröttsége, bénasága. Ezek az emberek a legtöbbször egyedül éltek, faluközösségükön belül gyakran elszigeteltek, marginalizáltak voltak.

A halottlátók gyakran konkrét tanácsokkal látták el a hozzájuk fordulókat, aminek eredményeként az élők tehettek valamit hozzátartozójuk túlvilági helyzetéért.

Ilyen például a halott nevében történő adományozás vagy a misemondatás, amely a hozzátartozók lelki megnyugvásához, a halál tényének elfogadásához is hozzájárult. A moldvai halottlátók látomásaiban gyakran előforduló motívum, hogy a halott arra kéri szeretteit, ne sirassák többet, mert a túlvilágon minden érte hullatott újabb könny vízzé változik, fuldoklik tőle.

Néhány adat szerint a halottlátók a tükörbenézéssel való divinációt is alkalmazták.

moldvai-halottlatok-2Az ellátók a túlvilággal való kapcsolattartást leggyakrabban túlvilági utazásaikról szóló elbeszélésekkel legitimálták. Néhány beszámoló szerint a halottak az ellátó földi környezetében jelennek meg. Több beszámoló szerint az ellátó több napi alvásszerű önkívületi állapotból való feléledését követően mesélt túlvilági élményeiről.

A látás képességét gyakran Szűz Máriától kapott ajándéknak tartották. Több beszámoló szól arról, hogy a moldvai halottlátót éjszaka Szűz Mária tanítja, olvasót ajándékoz neki, vagy hogy túlvilági utazásai során Szűz Mária (más esetben egy angyal) kíséri el, ahogy az a magyar halottlátók elhívó és kísérőszellemekre vonatkozó hiedelem- és mondaanyagából is ismert. A gyermekkora óta mozgássérült somoskai Beteg Mihály (rendes neve Halmányi Mihály volt) evilági titkok felfedésével és a halottak túlvilági sorsának megtudakolásával foglalkozott. Világi papi feladatokra is vállalkozott, a vallási normáktól eltérő személyeket (például a férjeikhez hűtlen asszonyokat) erkölcsös életre intette, búcsúkban és házakban tanított és misézett, amiért a papok haragját is magára vonta.

halottlatok

A róla szóló visszaemlékezések szerint nemcsak a moldvai falvak lakói, de bákói „urak" is látogatták vagy utaztatták a városba.

Egy alkalommal, amikor halálos betegnek hitték, három napig aludt. Miután felébredt a mennyországban tett látogatásának élményeiről számolt be.

Az elbeszélések tanúsága szerint amikor az ellátó „beszélgetett", rendkívüli mértékben izzadt, ásítozott és nyújtózkodott, vagy összekulcsolta és felemelte a kezeit, valamint minden beszélgetését követően mérhetetlen fáradtságról számolt be. A lészpedi születésű, ám öregkorára egy ortodox településre költöző Jánó Ilonavoltaképpen az utolsó moldvai halottlátó. Látomáselbeszéléseiben a szubjektív igényéből fakadó, valamint a közösségi specialista szerepkörének (halottlátó, gyógyító, karizmatikus lelki vezető, „lélekmentő") legitimitásával kapcsolatos látomások egyaránt előfordulnak. Specialista szerepeit minden esetben képekben gazdag, dinamikus látomásaival legitimálja, amelyek jelentős része túlvilági utazásairól, a purgatóriumban és a pokolban tett látogatásairól szól.

szellemek

Elmondása szerint a látomások jelentkezésére imával, alvás előtti kontemplációval, böjttel készül fel. Az elmélyült, várakozó lelkiállapotban észlelt látomások mellett eszméletlen állapotban, testi merevségre utaló körülmények mellett megtapasztalt látomásokról számolt be.

Jánó Ilona elmondása szerint túlvilági látomásai során teste hideggé válik, a látomás jelentkezése után nyelve mozgatásával szokta testét felmelegíteni.

Bár Jánó Ilonakörülbelül az 1990-es évekig a legismertebb moldvai halottlátó volt, fokozatosan elvesztette legitimitását, marginalizálttá vált, a helyi normák szerint deviánsnak tartják. A Lészpeden élő testvéreivel való konfliktusát követően a nagy számban romák által lakott Lészpedhez közeli Budára költözött.

Halottlátói szerepkörét a legintenzívebben az 1970-es és 1980-as években, elsősorban szülőfalujában gyakorolta. A kommunista párt helyi képviselői megpróbálták megakadályozni halottlátóként való működését. Mivel magyarországi néprajzkutatókkal, filmesekkel állt kapcsolatban, néhányszor házkutatást tartottak nála. Az 1990-es évek elejétől halottlátóként való tevékenységében a karizmatikus gyógyító vonásai jelentek meg.

paranormál kísértet szellem szellemek túlvilág kísértetek


Megtekintések száma: 21479





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet