A Mount Shasta titokzatos fényei, avagy a lemuriaiak köztünk élnek

2018. december 19., szerda




A “Phylos the Tibetan” (Phülosz, a tibeti) álnéven publikáló amerikai író, Frederick Spencer Oliver 1894-ben megjelent, A Dweller on Two Planets (Két bolygó lakója) című regényének hőse az észak-kaliforniai Mount Shasta-hegy lejtőin megismerkedik egy Quong nevű kínai mágussal, aki tanítványává fogadja.

Nem sokkal ezután bebocsátást nyer az ősi idők mágikus titkait őrző adeptusok birodalmába, amely a 4318 méter magas Mount Shasta hófödte csúcsai alatt rejtőzik.

Később halhatatlan mágusok asztrális utazásra viszik a Vénusz bolygóra, majd megtanítják neki, hogyan ismerheti meg előző életeit.

E módszer segítségével sikerül előhívnia atlantiszi emlékeit, amelyek felelevenítése közben képet kaphatunk az elsüllyedt kontinens földrajzáról, történelméről, tudományáról, vallásáról, kultúrájáról és politikai viszonyairól.

Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy Atlantisz legnagyobb városai Idosa, Terna, Marzeus, Corosa, Numea és Caiphul voltak. A birodalom népei felett Rai, vagyis a császár uralkodott, aki választás révén került a trónra. A szavazáson azonban csak a papi arisztokrácia (xioqua) vehetett részt.

Az elpusztult kontinens tudománya és technikája igen fejlett volt, ismerték a telekommunikáció különféle módszereit, hatalmas tengerjáró hajókat építettek, s idővel feltalálták a léghajót és a repülőgépet is.

Oliver regénye nagy hatást tett az okkultizmusban is járatos Edgar Lucien Larkin “professzorra”, (az alábbi képen) aki 1924-ben bekövetkezett haláláig a Mount Lowe-i obszervatórium vezetője volt.



Ez a csillagvizsgáló – ellentétben a Mount Wilson-i obszervatóriummal – nem foglalkozott komolyabb kutatásokkal, inkább turistaattrakciónak számított, és elsősorban egy közeli szálloda csillagászat iránt érdeklődő vendégeit volt hivatva kiszolgálni.

Miután Larkin elolvasta Oliver könyvét – amelyet többnek tartott puszta fikciónál -, napközben gyakran irányította teleszkópját a távolban magasodó Mount Shasta meredek lejtői felé.

Nyilatkozataiból és a később nyilvánosságra hozott megfigyelési naplójából kiderül, hogy fáradozása nem volt hiábavaló, mert a hófödte hegycsúcsok közelében hamarosan felfedezett egy titokzatos települést, amelynek középpontjában egy maja stílusú templom állt.

Larkin azonnal rájött(Oliver könyvének köszönhetően), hogy amit lát (vagy látni vél), nem más, mint a lemuriaiak mágikus módon álcázott titkos települése. Azt is megfigyelte, hogy a rejtélyes város lakói éjszakánként szertartásokat rendeznek az elsüllyedt kontinensről való megmenekülésük emlékére; ilyenkor vörös és zöld fények világították meg a hegyóriás havas lejtőit.

Larkin szerint ráadásul a Mount Shasta vadonjához közeli kisvárosokban időnként furcsa külsejű, fehér ruhás emberek jelennek meg, hogy a vegyeskereskedésekben alkímiai kísérletekhez szükséges anyagokat vásároljanak!

Különös módon Larkin halálával sem szűntek meg a lemuriaiak Mount Shasta-i jelenlétére utaló jelek. A Los Angeles Times Star (más források szerint a Los Angeles Sunday Times) 1932. május 5-i számában Edward Lanser újságíró beszámolt róla, hogy amikor az oregoni Portlandből hazafelé tartva kinézett a Mount Shasta mellett elrobogó vonat ablakán, a hóborította csúcsok közelében vörös és zöld fényeket látott felvillanni az éjszakában.

Legutóbb Guy Warren Ballard, alias Godfré Ray King, a teozófiát, a keresztény tudományt, a rózsakersztes tanításokat és a jóga bizonyos elemeit ötvöző I AM kultusz megalkotója és nagymestere hivatkozott a Mount Shasta félisteni adeptusaira. Ballard, aki nem létező aranybányák eladásával alapozta meg jó hírnevét, tanítványai előtt többször is kijelentette, hogy attól a Mount Shastán élő lemuriai mahátmától nyerte el a beavatást, aki évszázadokkal ezelőtt Saint Germain gróf néven vált ismertté Európában.

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: rejtélyekszigete.com

rejtély rejtélyek atlantisz


Megtekintések száma: 15381





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet