Tényleg nem kerülhetjük el azt, hogy Európa, és Amerika, a fejlett nyugat darabokra hulljon? Szükségszerűen a természet által elrendeltetett bomlás ez, mint a Római Birodalom, vagy Konstantinápoly esetében, vagy valami, amit saját magunk szabadítottunk rá az emberiségre?
A közelmúltban számtalan nagy birodalom, virágzó civilizáció elbukott már. Egykoron Konstantinápoly vagy Róma, a modern érában pedig az egész nyugati társadalom a határán van egy hatalmas pusztulásnak.
Ironikus módon ezt a pusztulást a nagy birodalmak mindig saját maguknak köszönhették. Egyszerűen belülről haladva kifelé bomlottak fel a legtöbb esetben.
De ez vajon szükségszerű? Tényleg nem kerülhetjük el azt, hogy Európa, és Amerika, a fejlett nyugat darabokra hulljon?
A társadalom belső – sokak szerint szándékos – rohasztása zajlik minden fronton. Az embereknek már nem prioritás többé a családmodell. Az embereket különféle agymosásokon – főleg a médián – keresztül arra „nevelték”, hogy a karrier legyen a legfontosabb.
Egy önző, „én” alapú egocentrikus generáció nőtt ki a földből, melynek nem a nemzés és a gének tovább örökítése a fő célja, hanem az, hogy kényelemben éljen, és egzisztenciálisan mindent elérjen, amit el lehet érni, és biztonságban legyen.
Az erkölcsi romlás emiatt is tetten érhető, és ez az oka, amiért valójában nem csak hazánkban, de más nyugati országokban sem nő a hatalmas támogatások ellenére sem a gyermekvállalási kedv. A klasszikus nagycsalád modell egyszerűen halott. És mi, a nyugati civilizáció öltük meg…
Világszerte megfigyelhető, hogy a jóléti társadalmakban egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás kérdése, már, ha egyáltalán vállalnak gyermeket a párok. Pedig logikusan mindenki azt gondolná, hogy a biztonságos, élhető környezetben sokkal több gyermeket vállalnak az emberek.
Ez azonban egyes népességkutatók és biológusok szerint csak papíron van így, de a valóság egészen más.
Keleten, és a fejlődő országokban, ahol nagyon rosszak a körülmények m ég ma is ötször-tízszer(!) annyi gyermek születik, mint nyugaton. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a rossz környezetben az állatok – így az ember is – a szaporodást tartja prioritásnak, teljesítendő végcélnak.
Hiszen a több utód közül mindig lesz olyan, ami elhullik a kedvezőtlen környezet miatt. Elviszik a betegségek vagy az éhezés. Ahhoz, hogy egy ág reprodukálni tudja sikeresen magát, az kell, hogy nagyobb eséllyel éljenek túl, ehhez pedig több utódra van szükség.
A nyugati társadalom nagy bukásának egyik tényezője tehát a gyermektelenség lesz. Napjainkban, amikor az Európai Unió egyes főbb vezetői is gyermektelenek, sokak számára elárulja a világ irányát, amely felé haladunk.
Míg Afrika, és a Közel-Kelet népességének száma nő, addig Európa, és Amerika fogy. Ez pedig beláthatatlan demográfiai problémát fog elhozni néhány évtizeden, évszázadon belül, mely, ha nem változtatunk ezen az egészen, a nyugati társadalom bukását fogja eredményezni.
De szükségszerű, hogy a nyugat a többi eltűnő nagy civilizáció sorsára jusson?
Sajnos az az evolúciós válasz, hogy igen. Ez egy népeségkontrolláló folyamat lehet a természet részéről, amivel többé-kevésbé megakadályozza a túlszaporulatot.
Ha valahol egy faj túlságosan jól él, és adottak a körülmények, ott a biológia, és az evolúció ezt az egészet megfékezi. Amikor egy faj mostoha körülmények között él, és a kihalás szélére sodródik, ott pedig a természet mindent elkövet azért, hogy az adott faj életben maradjon a biológusok egy része szerint.
A kérdés csak az, hogy mi várhat egyszer majd az emberiség egészének sorsára? Mi lesz, ha egyszer, sok száz, vagy ezer év múlva mindenki számára adott lesz a jóléti társadalom, és nem születik majd többé egyetlen gyermek sem?
OSZD MEG másokkal is!