Az ókori Mezopotámia egyik legrégebbi civilizációja a sumer civilizáció volt. Időszámításunk előtt négyezertől kezdődően tevékenykedtek a területen a hivatalos történelem szerint. De létezik egy nem hivatalos idővonal is…
Azonban írásaik – amiket ékírásnak neveznek – már olyan régebbi időszakokról is beszámolnak, amik túlmutatnak a tízezer éven is.
nagyon távoli múltban, amikor az Ég és a Föld összeért, amikor az Ég pihent a Földön, megjelentek az Istenek. Rengetegen voltak, számuk több százra tehető, ha csak az „alap” isteneket számoljuk össze. Ezek az Istenek mondhatni hierarchiát alkottak és sokszor vitatkoztak is egymással. Ők voltak az első Királyok, akik miután „alászálltak az égből” megalapították az első városokat a Földön – egyik központjuk Eridu volt – , majd pedig kormányoztak és törvényeket is alkottak. Az agyagtáblák szerint ez viszont i.e. 30 000 környékén vagy még régebben történt, bőven az ember teremtése előtt!
An vagy Anu volt a pantheon elnöke, minden hatalom legfőbb forrása, az ősatya. Gyermekei voltak Enki és Enlil is, majd ezt tovább folytatva egy kész burjánzó családfát tekinthetünk át és mindenkinek meg volt a maga tennivalója, kötelessége. Az alacsonyabb rangú istenek közé tartoztak az Annunakik.
Égi istenek voltak, nevük jelentése „akik alászálltak az Égből.” Rájuk mindig együttesen utaltak az írások, mint akik csoportokban szervezkedtek. Míg mások istenek parancsainak engedelmeskednek, addig ők is tudnak parancsokat osztogatni náluk alacsonyabb rangúaknak. Ilyenek voltak például az Igigik.
Sorsuk nem volt túl fényes, munkára kötelezték feletteseik. Azonban hamarosan ezt megelégelték és fellázadtak, sztrájkba léptek.
Az Istenek tanácskoztak, összegyűltek, míg végül megszületett a döntés: az Igigik munkáját másnak kell elvégeznie! Ekkor felötlött az, hogy megteremtsék az emberi lényeket, akik majd elvégzik helyettük a munkát. Mivel mindenki egyet értett az istenek véréből, testéből és agyagból megalkották az embereket, akik hasonlítottak rájuk. Az egyik Nippur ősi városában talált agyagtábla így ír:
„Az agyag, az isten és az ember
Össze lesz kötve
Egy egységet hoz létre
Úgyhogy a nap végén
A Test és a Lélek
Ami egy istenben is érlelt
Az a lélek, egy vérrokonság köttetik.”
Az első ember létrejött az Éden Kertjében – ami sumerül Edin, de hívják még Dilmunnak is – ami pusztát vagy síkságot jelent, amely más táblák szerint Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris-folyó között volt megtalálható. Szinte pontosan ugyanez van leírva a Bibliában is. Az emberek csak az Istenek szolgái voltak, akiket azért teremtettek, hogy mindenben teljesítsék kívánságaikat. A Bibliai is ilyet ír:
„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.”
A bibliai Ádám neve pedig az Adapa névből eredeztethető, a sumer őskirály volt az előképe. Mindenesetre az istenek később vitatkoztak és el akarták pusztítani az embert. Egyesek viszont pont, hogy meg akarták őket menteni. Végül bekövetkezett az Özönvíz, ami szinte az összes ősi nép mítoszában fennmaradt, így a sumereknél is. Említettük Zecharia Sitchin nevét pár oldallal korábban.
Az elsők között volt, aki részletesen ismertette a sumer mítoszokat és agyagtáblákat a földönkívüli értelmezés szerint. Ha az ősi idegenek szempontjából nézzük a dolgokat, akkor egyértelmű, hogy az idegenek itt éltek egy ideig a Földön és ők is teremtettek bennünket. Ez a teremtés valamiféle genetikai keresztezés lehetett, mert, mint ahogy a szövegek írják, saját vérüket is hozzáadták a már létező elődökhöz, amikből egy másik faj teremtődött.
Ezért is hasonlítottak az emberek az Istenekhez, mind kinézetben, mind pedig jellemben. Egyszóval a Homo erectus génjeit módosították, akikből a Homo sapiensek lettek.
A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy két faj sehogy sem kereszteződhet. Azonban a molekuláris biológusok és a genetikusok már most is meg tudják azt csinálni, hogy az állatoknak olyan tulajdonságokat adnak vagy vesznek el tőlük, amilyet csak akarnak. Bizonyos gének kiiktathatóak és alakíthatóak különböző módszerekkel. Ha ők elő tudják ezt állítani napjainkban, még „kicsiben”, akkor egy földönkívüli fajnak sem lehet probléma „nagyban” kivitelezni, még akkor is ha nem kompatibilis a genetikánk, de addig-addig ügyeskednek, hogy lehetővé teszik a kereszteződést és létrejön egy új faj.
Sir Leonald Wooley angol régész rábukkant egy vastag folyami üledékrétegre két település törmelékhalma között, melynek kora i.e. 4. évezredre volt tehető. Míg más régészek szerint ez egy 10 000 évvel ezelőtti áradás emléke, ami a jégkorszak vége felé tehető. Ezekből a felfedezésekből is látszik, hogy az ékírásos történetek a valóságot tükrözik.
Tehát akkor tényleg az Isteni vér csörgedezik ereinkben? De hogyan is néztek ki ezek az istenek?
Vélhetőleg több fajról van szó, azonban egyes sumer régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy legalább az egyik idegen faj hüllőszerű volt, ezért is volt akkora tisztelet feléjük.
Olyan szobrok és figurák kerültek elő az ásatások során, amiknek gyík- vagy kígyószerű fejük van, azonban mégis vannak kezeik és lábaik, tehát humanoid testalkatúak. Ezek a hüllők aztán királyokat választottak, akiknek nem hagyták, hogy vérük teljesen másokéval keveredjen, így csakis a királyi házon belül házasodhattak és nemzhettek gyermeket.
Erre David Icke is rámutat, őt azonban majd a könyv későbbi lapjain tárgyaljuk. Láthatjuk, hogy a hüllőknek nagyon nagy szerepe volt az ősi sumereknél.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: Angyalimenedék