Hosszú életű földereszállt űrhajósok figyelmeztették a legősibb emberi civilizációt? Agyagtáblák és eposzok árulkodnak róla!
Közismert tény, hogy a sumer civilizáció olyan információk birtokában volt már a világ civilizálódásának hajnalán is, ami alapjaiban változtatta meg a nézeteinket a kozmoszról.
Egyrészt hihetetlen csillagászati tudás birtokában voltak, melyet napjaink régészei, kozmológusai sem tudnak mivel magyarázni.
Másrészt olyan próféciáik voltak a világgal, és annak alakulásával kapcsolatban, melyek sorra valóra váltak, így egyre inkább egy végzetes próféciájuk kezdett előtérbe kerülni, mely a Földünk végével kapcsolatos.
A sumerok kőtáblákban örökítették meg azt a jövendölést, miszerint Marduk csillaga, azaz a Nibiru fogja az emberi civilizáció végleges pusztulását jelenteni.
Hogy honnan tudták?
Zecharia Sithchin professzor szinte az egész életet annak szentelte, hogy ezt az ősi próféciát, és annak keletkezésének körülményeit feltárja.
Amit talált, az olyan megdöbbentő volt, hogy a régészprofesszor és könyvszerző kutatásainak egy részét sokáig eltusolták.
A Föld – Hold eredete részben bemutatásra került a két égitest kialakulásának sumer magyarázata, mely ékírásos formában ránk maradt különböző eposzok, istenségek naplói, elbeszélései formájában. Ezek az elbeszélések teljesen egybecsengenek a csillagászati számításokkal, melyek az 1800-as évektől már ki tudták mutatni, hogy kell legyen valami, egy hatalmas bolygó, mely a Naprendszerben észlelt szabálytalanságokat generálja.
Érdekes jelenség, hogy a sumer és akkád agyagtáblákon szerepel a teljes naprendszer képe, a távolabbi bolygókkal együtt, melyeket csak az utóbbi kétszáz évben fedeztek fel.
Ugyanakkor nagyon sok agyagtáblán szerepel maga a 12. bolygó is.
Tudni kell, hogy a sumerok a napot és a holdat is bolygónak tekintették és az égitesteket a Naprendszerbe, kintről befele számozták, hiszen ők így jöttek be a Naprend-szerbe, és nem úgy, ahogy mi, a naptól kezdődően.
A számítások szerint a bolygó egy ellipszis alakú pályán kering, melynek egyik fókuszpontja a Nap, a másik valahol igen messze található.
Ez a bolygó a Naprendszer kialakulása után, még annak fiatal korában tévedt erre, és a tömegvonzás miatt bekerült a Naprendszer vonzásába.
Az ütközések után, új pályára állt, gyakorlatilag mindig elhalad a nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között. Mivel tömege nagy, a tömegvonzása miatt mindig megbolygatja a Naprendszer egyensúlyát.
Földi hatása is van, a sumer leírások szerint földközeli állapota idején éghajlatváltozások, és egyéb természeti jelenségek tapasztalhatók.
Sitchin szerint a sumerok egyértelműen úgy gondolták, hogy van élet ezen a bolygón, és nem csak gondolták, hanem tudták is.
A sumer leírások szerint 3.600 évente halad el a Nap körül, ezt igazolják a mai számítások is. Utolsó földközeli elhaladása időszámításunk előtt 200 körül volt.
A bibliai könyvek is leírják pályáját, így Ésaiás, Ámosz, és Jób könyvében pontosan meg van jelölve a földről történő észlelése elérkezik a Göncölszekérhez, az Orionhoz, a Fiastyúkhoz, s a déli csillagokhoz?.
A következő pecséthengeren jól látható, hogy a szántó-vető nép mély áhítattal tekint a bolygóra, melynek jele a kereszt. A képen még a jobb oldalon a Nap is látható.
A sumer ékírásos történelemkönyvek szerint a bolygó maga hőt termel, ezért tud a világmindenségben vándorolni, és nem szorul egy állandó nap jelenlétére. A leírások vízben bővelkedő bolygónak is nevezik.
A sumer leírások megemlítik, hogy az istenek erről a bolygóról jöttek a Földre, különböző erőforrásokat keresni, mert ottani létük kezdett veszélybe kerülni.
Megfigyelhető a sumer leírásokban, hogy a földre szállt “űrhajósok” hosszú életűek az emberi fajhoz képest.
Tudósok és szakértők szerint ez a 12. bolygó ciklusával magyarázható, hiszen ott egy év, azaz amíg egy teljes kört tesz pályáján, az a földön 3.600 év. Így 10 év a 12. bolygón igazából 36.000 év a földön.
A leírások szerint a bolygó lakói nem voltak halhatatlanok, csupán hosszú életűek, hiszen közöttük is voltak fiatalok, idősebbek.
Komoly problémát okozott számukra a földi élet, hiszen más volt a gravitáció, a légkör is kicsit különbözött, ami a legnagyobb gond volt, a rövid földi évek, a gyakori éjszakák.
Az agyagtáblák és eposzok alapján megállapítható, hogy hosszabb itt tartózkodás alkalmával elkezdtek gyorsabban öregedni. Ennek ellentételezésére kifejlesztettek egy készítményt. Ezt nevezték az emberek az élet vizének. A Gilgames eposzban, Gilgames, a király fellázad a halandóság ellen, és követeli az istenektől az örök életet, azaz az élet vizét.
Sitchin kutatásairól rengetegen kérdezősködtek már életében is.
Bizonyos csoportok minduntalan azon mesterkedtek, hogy ellehetetlenítsék őt, és hiteltelenítsék, mint szakembert. Azt akarták elérni, hogy senki se tartsa szavahihetőnek azt, amit mond…
Hirtelen halála után a legtöbb hozzá kapcsolódó dokumentumot és bizonyítékot megsemmisítették, azonban hagyatékát teljes mértékben a részleges médianyilvánosság és könyvei miatt nem tudták „elpusztítani”.
Sokak szerint Sitchin kutatásai a bizonyítékai annak, hogy a sumerok által jósolt jövő valóra fog válni, és a Naprendszerünk peremvidékén most is ott kering egy hatalmas méretű égitest, mely egy napon a Földünk halálát hozza el.
OSZD MEG másokkal is!