Ne mond azt, hogy nincs szerencséd, mert a végén így is lesz…. Amit a szádon kiejtesz az az életedben is megnyilvánul.
Persze minden kiadott hangnak megvan a maga időtartama: tarthat évezredekig, néhány hónapig, napig, óráig vagy pillanatig – mivel bármi, ami szándékosan, vagy akaratlanul létrejön, él: megszületik és meghal, van kezdete és van vége.
Az ember érzi ezt a különböző helyek hangulatában. Egy hegytetőn állva az ember gyakran érzékeli azoknak a rezgéseit, akik valaha ugyanezen a helyen álltak, ahogy egy sivatagban is megérezheted a hely történetét: talán valaha ott is álltak házak, éltek emberek, mielőtt pusztasággá vált. Az ember érzékeli egy hely történetét, kapcsolatba, párbeszédbe kerül vele.
Ha elemezni akarjuk ezt a rejtélyt, fel kell ismernünk a szavak erejét. A szavak titka metafizikai tudomány, amelyet el kell sajátítanunk. Az egyes szavak mélysége eltérő. Mit gondolsz, ha valaki több száz szót mond ki naponta, mindnek ugyanakkora a hatása? Nem, egy szó ereje és hatása függ annak az embernek a lelkiállapotától, aki kimondja azt, a mélységtől, amiből fakad.
Például, könnyen megkülönböztethetjük egy folyamatosan megtévesztésre törekvő, nem őszinte ember szavainak erejét egy olyan emberétől, aki meggyőző, és mindig a lelke mélyéről szól. Az első esetben a kimondott szó nem lesz olyan erős és értékes, mint a másodikban.
Az őszinte ember szavában fény van, mélyen megérint.
Ha egy hang mögött szenvedés és megtört szív rejlik, a kimondott szóban igazság van, és képes megérinteni a hallgató lelkét. Ezzel szemben, ha egy komolytalan, felszínes ember beszél, a szavai is csak a felszínt érintik. Senkiben nem fog bizalmat ébreszteni, mert ennek ő maga is hiányában van.
Megkérdezhetnéd, vajon mi lehet olyan különleges egy szóban, hogy nyújthat segítséget, vagy, éppen ellenkezőleg, hogy árthat? Erre én azt válaszolom: semmi sem lehet élőbb a szavaknál, hiszen a hang a lélegzet kifejezési módja, a lélegzet pedig maga az élet.
Ezért a kimondott szónak nemcsak a hallgatóra van hatása, hanem arra is, aki kimondta azt. Ha valaki sértő szót mondott valakinek, az nemcsak a beszélgetőpartnerét érinti, de őt magát is.
A pesszimista, rosszkedvű ember gyakran fejezi ki a halállal vagy a kudarccal kapcsolatos gondolatait. De ha tudná, mekkora hatalmuk van ezeknek a szavaknak, megrémülne. Ha a szenvedő ember tartózkodna attól, hogy kimondja ezt a szót: „fáj”, sokkal jobbat tenne magának. Ha az ember, akit elkerült a szerencse, nem mondja ki ezeket a szavakat: „nincs szerencsém”, máris sokat tett önmagáért.
Ezért kell figyelnünk rá, melyek azok a szavak, amelyeket kimondunk. Nagyobb erő és érték rejlik bennük, mint gondolnánk.
Hazrat Inayat Khan tanítása