Mathieu Bock-Coté (Franciaországban divatos rövidítéssel MBC) világhírű kanadai esszéíró, szociológus a Le Figaro napilapban írta meg véleményét a folyamatosan súlyosbodó szélsőbaloldali veszélyről, amelynek az ad különleges aktualitást, hogy ez az egyre erőszakosabb, „antifának” nevezett mozgalom meg akarja zavarni a francia elnökválasztást. Elsődleges céljuk az, hogy a legsikeresebb jobboldali jelölt, Éric Zemmour kampányát a fizikai agressziótól sem visszariadva megzavarják, megakadályozzák és lehetetlenné tegyék gyűléseinek megtartását, vagy megakadályozzák azt, hogy saját aktivistái és leendő szavazói eljussanak oda. A kanadai esszéíró szerint nem is kérdés, hogy ezek az „antifák” a terror eszközéhez nyúlnak ellenfeleikkel szemben, és a sajtó néma asszisztálása mellett ezt megengedhetik maguknak, anélkül, hogy bármilyen veszély fenyegetné őket.
„Marseille-ben igazi gengszterekként viselkedtek” – folytatja MBC, utalva arra, hogy egy éttermet csak azért vertek szét, mert korábban Zemmour ott ebédelt. Most vasárnap, a párizsi régióban tartandó nagygyűlésén is el akarták hallgattatni Zemmour-t (nem sikerült, a nagygyűlés cikkünk megjelenésekor minden szónokot lelkesen ünneplő hatalmas tömeg előtt zajlik, Éric Zemmour később beszél, természetesen beszámolunk róla – a szerk.)
Balhéval, verekedéssel fenyegettek, ha Zemmour megjelenik. Sőt, volt, aki a tömegközlekedés megbénítását javasolta, csak azért, hogy Zemmour támogatói ne juthassanak el a helyszínre.
BOCK-CÔTÉ FELRÓJA A BALOLDALI FRANCIA SAJTÓNAK, HOGY AZ „ANTIFÁK” TÁMADÁSAIRÓL, FOSZTOGATÁSAIRÓL, GYŰLÖLETKELTÉSÉRŐL ÁLTALÁNOS KÖZÖNNYEL, ALIG LEPLEZETT ELÉGEDETTSÉGGEL TUDÓSÍT, MINTHA ÁLDOZATAIK MEGÉRDEMELNÉK AZT, AMIT A SZÉLSŐBALOS ANARCHISTÁKTÓL KAPTAK (KIÉGETT AUTÓK TÖMKELEGE, BEZÚZOTT KIRAKATOK, MEGRONGÁLT SZOBROK, MŰEMLÉKEK, MEGGYALÁZOTT NEMZETI JELKÉPEK, KIFOSZTOTT ÜZLETEK, ÉLETVESZÉLYES FENYEGETÉSEK).
Sokan vannak ugyanis a médiában, de még a politikai osztályon belül is, akik azt mondják, hogy bármennyire sajnálatos is az erőszak, ez csak azoknak az „elfogadhatatlan” beszédeknek a következménye, amelyeket mindenféle indoklás nélkül egyszerűen, mindenkit egy kalap alá véve szélsőjobboldalinak titulálnak.
Sőt, egyesek még azt is hangoztatják, hogy minden eszköz legitim és megengedett egy olyan jelölt ellen, aki szembe mert nézni a tényekkel, és erre alapozva indított programot. Véletlenül sem a támadókat tekintik agresszornak, hanem magát az áldozatot
– mondja Bock-Côté majd hozzáteszi, hogy
képzeljük csak el azt a helyzetet, ha a „radikális” jobboldalhoz kötődő aktivisták tennék ugyanezt, azaz elmagyaráznák a televízióban, hogy a baloldaliak vagy „woke” mozgalmárok ellen a fizikai erőszak is legitim lehet, mert azok veszélyeztetik a nyugati civilizációt. Mindenki azonnal elítélné őket, és jogosan.”
Kiemeli, hogy ma már a „radikális jobboldal” képviselőivel valójában nem is lehet találkozni a nagy nyilvánosságban, csak elzárt közösségekben.