A szvasztika rögös útja

2016. október 18., kedd




A szvasztikáról legtöbben Hitler és a náci Németország jut eszünkbe. De gondoltad volna, hogy a szvasztika sokkal több, mint egy önkényuralmi jelkép, és hogy eredetileg a béke szimbóluma?

A szvasztikának hosszú, rögös útja volt, mire eljutott oda, hogy a béke szimbólumából a gyűlölet és a halál jelképe legyen. A szvasztika eredetileg csak jó tulajdonságokkal és jelentéssel volt felruházva.

Ősi szimbólum

Csak a Náci Németország sajátos gondolkodású vezetője, maga Hitler alakította át saját képmására, hogy felhasználja majd uralkodásához.

A szvasztika azonban nem a nácik találmánya. Egy sokkal régebbi szimbólum, mely a civilizációk hajnaláig nyúlik vissza.

A szvasztika jelképe annyira ősi, hogy a németek előtt számtalan kultúrában használták, és ténylegesen az ősi békét jelenítette meg. Indiában számtalan festményen, vagy Buddha szobron jelen van a szvasztika, mint szimbólum.

Az első feljegyzések, melyek megemlítik a szimbólumot, még Eurázsia korai lakóitól származnak.

Valamilyen különös oknál fogva már az indiánok között is felbukkant egy kísértetiesen hasonló szimbólum, pedig akkor még nem állt fenn semmiféle kapcsolat az Eurázsia területén lakókkal.

Szép lassan elterjedt a környéken és a környező vidéken élő kultúrák között, és széles körben a béke és a remény szimbólumaként kezdték el használni.


A németek kiforgatták

Azt a formáját, ahogyan a világháborúból és a hátborzongató náci uralomból ismerjük, csak a huszadik században kapta meg. Ezt a különös, eredeti jelentésétől teljesen idegen antiszemitaságot sugalló hangulatot egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságnak köszönhetjük.

Hitler ebből kölcsönözte, s a jól ismert, sarkára állított formájában ő tette meg a német nemzetiszocializmus jelvényévé.

A németek öldöklését, és a zsidóság módszeres kiirtását követően aztán szép lassan teljesen egybeforrt a gyűlölettel, melyet ma már nagyon nehéz lemosni róla, pedig vannak rá különféle próbálkozások.

Ma is használják.

A szvasztikát még ma is használják Indiában különféle polgári ceremóniák, rituálék keretében, mivel bennük nem tudatosult az, hogy mi folyt hosszú éveken át nyugaton és a kultúrát ez nem is nagyon érdekli, hiszen alapvetően tudják, mi a jelentése, és az nem von ez az értékéből, hogy valaki teljesen más szimbolikus üzenet sugallására használta.

Rengeteg szvasztikával díszített templomot és szobrot találni,Indiában, mert ők úgy tekintenek rá, mint egy pozitív töltetű szimbólumra.

Ez még nem minden, ugyanis a magyar népművészetben is jelen volt mindig is a szvasztika, csak itthon a népművészet nemes egyszerűséggel forgórózsának hívta.

Rengeteg 17.18 századi lőporszarukon találtak szvasztika motívumokat, jellemzően a középpontba állítva. A dunántúli területeken aztán a 18. század vége felé is találtak szvasztika faragásokat.

Ezeken azonban többnyire összekapcsolás nélkül álltnak egymás mellett a rozetták, köztük nagy számban szvasztika. Később azonban elvesztette a népművészeti jellegét a szvasztika, és virágmotívumként szép lassan beilleszkedett a mintázatba, így alakult ki a forgórózsa neve is.

A szvasztikának tehát hosszú, és rögös útja volt, és bár voltak olyanok, akik megpróbálták kiforgatni az eredeti jelentéséből, és egy teljesen más ideológiát állítani mögé, az ősi szimbólum sohasem volt gonosz.

Csak egy eszköz, mellyel kifejeztek valamit…

érdekes érdekesség történelem szvasztika ősi szimbólumok


Megtekintések száma: 218774





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet