A világ hajnala óta jelen vannak, irányítanak, terelgetnek. Zsarnokok, vagy kozmikus mentorok?
Az ősi mitológiában számos olyan mitikus lény tűnik fel, melyek jelenléte a bolygón elképzelhetetlen lett volna.
Ezen lényeket gyakran mesebeli elemeknek tartják a történészek, holott sokak szerint lehet igazság a különféle mendemondákban, legendákban.
Ilyenek voltak a szeráfok, vagy az ősi sárkányok legendái is.
Ezen lények valóban létezhettek, hiszen megemlékezett róluk az írott történelem, és rengeteg különféle ábrázolásuk született.
A szeráfok a zsidó és keresztény vallásban az angyalok elsőkarának hatszárnyú angyalai.
A szeráfok az Isten iránti szeretetet képviselik, annak trónja körül állnak, s dicsőségét zengik. Hat szárnyuk van, kettő-kettő a fejükön, a lábukon és a derekukon. Az ó-keresztény festészetben egész alakok, s mind a hat szárnyuk a fejükön és vállukon van.
A szeráf szó a megemésztő, elégető, elnyelő tüzet jelentő száraf igéből származik, tehát tüzes, izzó, elégető, megemésztő lényt jelent.
A legtöbb teológus szerint Isten jelenlétének, szentségének közvetlen őrei. Ha Isten útra kel, jelenléte lejön a Földre, akkor sem hagyják el, hanem e négy lény hordozza, veszi körül, mint afféle „testőrök”.
Sokak szerint a szeráfokról szóló legendák egytől-egyig igazak, és valójában azért jöttre az égből – ami a távoli kozmoszt jelenti – hogy az emberiséget segítsék.
Sokan úgy vélik, hogy a szeráfok nem voltak mások, mint az Anunnakik, hiszen ők is szárnyas földönkívüli lények lehettek az ősi sumer ábrák alapján.
Az Annunakikról tudjuk, hogy soha nem voltak túl jó szándékaik az emberiséggel, és valójában azért hoztak létre minket, hogy egyfajta rabszolga fajként aranyat termeljünk ki hatalmas ősi bányákban a számukra.
Éppen ezért gondolják egyes teóriák úgy, hogy a szeráfok nem biztos, hogy egy az egyben Anunnakik voltak.
Talán az ősi lázadás során az ember mellé szegődött keverék faj lehetett, melyeket „Isten”, a teremtő entitás küldött le a bolygónkra.
Konkrétan csak az Ézsaiás 6-ban esik szó róluk a Bibliában. Mindegyiküknek hat szárnya volt, melyek közül kettőt repülésre használtak, kettővel az arcukat takarták el, kettővel pedig a lábukat (Ézsaiás 6:2). A szeráfok Isten trónja körül repkedtek, s közben az Úr dicséretét énekelték. Különösen Isten dicsőségére és szentségére hívták fel a figyelmet.
A jelek szerint ugyanezek a lények segítettek Ézsaiásnak a megtisztulásban is prófétai szolgálata kezdetén. Egyikük forró parazsat helyezett Ézsaiás ajkára, e szavak kíséretében:
„Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” (Ézsaiás 6:7) A többi szent angyalhoz hasonlóan a szeráfok is maradéktalanul engedelmesek Istennek, és – akárcsak a kéruboknak – nekik is az Úr imádata az elsődleges feladatuk.
A szerfáok tehát sokkal inkább terelgették az emberiséget, segítettek az evolúció során, hogy számunkra kedvező módon fejlődjünk tovább, és védelmeztek minket az égi lényektől – más, kozmikus erőktől.
OSZD MEG másokkal is!