Egyesek szerint ez az, ami az összeomlás felett lebegteti a világgazdaságot, míg mások szerint a Föld halálos ítélete. Pro és kontra.
A tervezett elavulás a világ egyik legmegosztóbb dolga. Egy olyan tényező, amiről az embereknek nincs egyértelmű álláspontjuk.
Összeségében ránk nézve rossz, a bolygóra nézve is rossz, ugyanakkor ez az egyetlen dolog, ami beindította annak idején a gazdasági növekedést, és tartja az egész világgazdaságot lélegeztetőgépen.
Sokan azzal érvelnek, hogy a munkanélküliség az egekbe szökne nélküle, míg mások szerint a bolygó ezzel aláírta a halálos ítéletét.
De miről is szól ez az egész? Mi a kulcsa ennek az elméletnek, ami egyben egyfajta szemléletét is kinőtte magát?
A tervezett elavulás elmélete szerint az 1920-as évektől kezdődően a gazdasági növekedés fenntartása érdekében különféle cégek a korábbi minél tartósabb termékek helyett kevésbé tartós, hamarabb elromló, ezért hamarabb lecserélendő termékeket kezdtek tervezni, gyártani, árulni.
A jelenségben érintett termékek vagy technikailag mennek tönkre idő előtt, vagy a divat és reklám miatt igen hamar elavultnak, túlhaladottnak tűnnek/azzá válnak, és a termék tulajdonosát arra ösztönzik, hogy cserélje le őket.
A tervezett elavulás ellentmondása, hogy míg a gazdasági növekedést serkenti, munkahelyeket tart fenn, addig szociális szinten a változó divat elvárásai miatt vagy beépített technikai időkorlátok miatt új, felesleges költséget jelent a társadalom számára mind az új termékek megvásárlása, mind a keletkező hulladék semlegesítése, tárolása, környezeti és egészségügyi problémái miatt.
Ezt a paradoxont nehéz feloldani, és akik mellette vannak, szintén elismerik.
vagyis nekünk nem kellene megvásárolni 3-4 évente egy újabb típusú mobiltelefont. Tudnának ma már a technológiából adódóan olyan készülékeket alkotni, melyek akár 10-15 év működéssel is bírhatnának.
Azonban ez egyszerűen nem érdekük. Ahogyan rengeteg más terméknél – főleg elektronikai terméknél – nem érdeke az egyes gyártóknak, hogy a termék örökkön örökké működjön, és sokszor a javítás lehetősége is egyre több helyen nem jöhet szóba.
A fogyasztók rá vannak kényszerítve, hogy újat, jobbat, nagyobbat, drágábbat vásároljanak.
Egy másik kifogásolható eljárás a javíttatási lehetőség, költség manipulálása, illetve a többéves termékekkel szemben keltett valójában alaptalan bizonytalanság. Ezeknek a jelenségeknek a tettenérése, bizonyítása azonban nehézkes. Gyakorlatilag nem éri meg egy termékeket javítani ma már szinte semmilyen ágazatban.
A tervezett elavulás tehát tervezett pluszköltségeket ró a fogyasztókra, és a világ minden polgárára. A tervezett elavulás ellenzői szerint ha a termékek megbízhatóak lennének, és nem lenne „lejárati dátuma” még egy egyszerű nyomtatónak sem, akkor sokkal több pénz maradna az embereknél, és ugyanazt a pénzt ugyanúgy el fogják költeni, csak más „kapukon”.
Ezért nem értenek egyet azzal, hogy a tervezett elavulásra szükség van, és hogy nélküle megállna a gazdaság pörgése, és minden összeomlana. Pusztán egyfajta átcsoportosításról van szó.
Ráadásul a bolygónak hosszú távon egyértelműen a tervezett elavulás fenntartása a káros. Olyannyira, hogy a tendenciák folytatódása esetén 2050-re számos nyersanyag és energiaforrás kiapadhat, vagy a kiapadás küszöbére kerülhet.
Ha a terezett elavulást maga mögött hagyná az emberiség, akkor egyes nagyon óvatos becslések szerint is legalább 63%-kal csökkenne a Földbolygóra nehezedő ipari kitermelés nyomása.
Egyelőre nem sok esély van rá, hogy búcsút mondjunk neki, ugyanakkor elengedhetetlen lesz a jövőben, ha az emberiség túl akar lépni önmagán.
OSZD MEG másokkal is!