Az Indiában található vasoszlop másfél ezer éves, ellenállt az esőnek, napsütésnek, és az időknek, és egyetlen rozsdafoltot sem találni rajta.
Sokak építészeti bravúrról beszélnek, mások viszont úgy vélik, hogy nem emberi kéz építette az oszlopot, és tartalmaz egy olyan földönkívüli összetevőt, mely ellenállóvá tesz az idővel, és a korrózióval szemben.
India mindig is számtalan ősi titok és rejtély otthona volt. Az indai kultúra számos olyan homályos utalással rendelkezik, melyek azt sugallják, hogy India népe az ősi időkben nukleáris háborúkban vettek részt, és kapcsolatban álltak az égből jött „emberekkel”.
Ősi szakszkript iratokban rengeteg olyan utalást lehet találni, mely olyan repülőszerkezetekről számol be, melyeket több száz, több ezer évvel ezelőtt készítettek az ókori Indiában.
Ősi űrhajókról, úgynevezett Vimanakról is szólnak ezek a feljegyzések, melyekkel az indiaiak a csillagkzi térbe szerettek volna utazni, és ki tudja, talán utaztak is.
Az is érdekes tény, hogy az indiaiak miért voltak annyira fejlettek korukhoz képest. Ugyanis Indiában építették és tesztelték le az első repülő szerkezetet, még a Wright-fivéreket is megelőzve 8 évvel.
Egy másik, nagyon titokzatos legenda is kering Indiában egy vasoszlopról, mely már legalább másfél ezer éves, és valamilyen rejtélyes oknál fogva nem fog rajta az idő.
A tudósok már egy évszázada próbálják megfejteni a különös rejtélyt, de egységes magyarázatot még nem sikerült adniuk. Úgy tűnik, az indiai varázsoszlopon kicsorbult az idő vasfoga.
Vajon a korabeli kohászat volt ilyen rendkívül fejlett, vagy a Földön kívülről érkezett a különös tulajdonságú anyag?
Bárhogy is, még senkinek sem sikerült megfejtenie a vasoszlop titkát…
Ismeretlen eredet
Az oszlopnak nem csak különböző tulajdonságait övezi rejtély, hanem azt is, ahogyan elkészült, és aki elkészíttette.
Az oszlop a rajta lévő felirat szerint II. Csandragupta király tiszteletére emelték, aki i.sz. 380 és 415 között uralkodott. A vasoszlop eredetileg az allahabadi Visnu templom előtt állt, majd 1050-ben AnangPal király parancsára helyezték végül át Delhibe, és a Visnu lábnyomáról elnevezett hegyre állították.
Tetején a Garuda-madárnak, Visnu hordozójának szobra állt, amit az iszlám hódítás után eltávolítottak.
Az azonban rejtély, hogy a tényleges készítés körülményei milyenek voltak, és a kovácsmester, vagy kovácsmesterek nevei sem ismertek.
Pedig ha valóban emberkéz alkotta dologról van szó, akkor gratulálni lehetne nekik, hiszen ez a kohászati csoda meghazudtolva minden eddigi ember által épített vastárgyat,
egyáltalán nem hódol be az idő enyészetének. Olyan, mintha csak tegnap emelték volna, pedig ez elméletileg lehetetlen.
Ha viszont a kovácsok birtokában voltak egy olyan eljárásnak, mely inkább napjainkban ismert és megvalósítható, akkor az megmagyarázná, hogy miért ekkora tisztaságú vasat tartalmaz az oszlop.
Talán egy felsőbbrendű utasítás alapján készült el a remekmű? Talán nem is az emberiség alkotta?
A vasoszlop rejtélyes összetétele
A vasoszlop rejtélyes tulajdonsága, hogy nem rozsdásodik. Egyetlen rozsdafoltot nem találtak rajta még napjainkban sem. Ez felettébb szokatlan, ugyanis
a modern vastárgyak is évek elteltével rozsdálni kezdenek. Ez az oszlop pedig másfél ezer éves!
Szintén különös a vasoszlop anyaga. Az anyaga ugyanis azt mutatja, hogy közel 99,72%-os tisztaságú vasat tartalmaz, és ilyen minőségű vas napjainkban is csak drága, hidrogénes redukcióval vagy elektrolízissel állítható elő.
Azt sem utolsó dolog megemlíteni, hogy ez minden idők legnagyobb kovácsolt vastárgya. Soha azelőtt nem kovácsoltak még ekkora méretű műremeket.
Az oszlop magassága 7,2 méter. Az alsó átmérője 48, a felső 30 cm. Impozáns méretek, tagadhatatlanul próbára tehette az akkori mesterembereket.
Egy idegen civilizáció emlékműve?
Többen felvetették, hogy a vasoszlop talán egy idegen civilizáció műve, ugyanis
az eljárás, amivel lehetséges lett volna elkészíteni, akkor még nem volt ismert az emberiség számára.
Az oszlopot ugyanis feltehetően 25-30 kg-os úgynevezett vasszivacsokból kovácsolták össze. Ezeket a szivacsokat, vagy elemeket úgy nyertékki, hogy az ércet rétegenként ráadagolták a felizzított faszénre. Az így előállított vas alacsony kéntartalmának a faszenes eljárás, a felület közeli széntartalmának pedig a kovácsolás az oka.
Ilyen minőségű vasat az európai ipar csak a XIX. Században tudott előállítani.
De akkor hogyan készülhetett az oszlop? És miért ennyire természetellenesen időtálló a fém, amiből készült? Adta magát a teória, miszerint talán nem is az emberiség műve az oszlop, hanem egy idegen civilizációé.
Különös védőréteg a vasoszlop felületén
A Delhi vasoszlop övezte rejtélyt csak még jobban tetézte, amikor valaki 2002-ben előállt egy felfedezéssel az oszlop felületi anyagára vonatkozóan.
Egy tudós ugyanis közel 10 évcet töltött az oszlop vizsgálgatásával, és az anyagának összetételi tanulmányozásával, amikor rájött egy olyan dologra, mely nemcsak óriási felfedezés, hanem segíthet a későbbiekben a radioaktív anyagok tárolására kifejlesztendő tárolók létrehozásában.
A vasoszlop ugyanis olyan, mintha egy radioaktív tároló szarkofág lenne. Egy vékony filmréteg veszi körbe az anyagát, mely sérülés esetén képes kémiai úton meggyógyítani önmagát. A vasoszlop ezért nem rozsdásodott meg másfél évered alatt.
A vasoszlopban található anyagnak magas foszfortartalma van. A különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a foszfortartalom egyfajta öngyógyító kémiai reakciót idéz elő, amelyre rásegít Delhi klímája is. Ennek a kémiai reakciónak a hatására az oszlop felületén egy vékony „védőréteg” alakult ki, amely ellenállt számos kémiai és légköri, időjárás okozta hatásnak.
Amennyiben az oszlopnak ez a vésőrétege bármilyen okból kifolyólag megsérülne, úgy a reakció az elemek levegővel történő érintkezése folytán ismét beindul, és mind addig eltart, amíg a sérült részen ismét kialakul a jótékony védőréteg.
A különös tárgy anyagát ma szinte egyáltalán nem tudná hasznosítani az ipar, mert csak igen kis mechanikai igénybevételű alkatrészekhez lenne alkalmas. Mégis egy építészeti remekmű, és mégis ellenáll mindennek, ellentétben a mai modern kor technikájával alkotott fémtárgyakkal.
Égi emlék a csillagok közül érkezettektől
A vékony védőréteg jelenléte csak még tovább bonyolította a vasoszlop titkát. Adódik a kérdés: honnan, és hogyan tettek szert erre a tudásra az akkori kor emberei, mikor ezt az összefüggést még a modern kor hajnalán tette meg az emberiség?
Az oszlop felszínén kialakult foszforfeldúsulás egy tömör, jól tapadó vas-foszfát (FePO4 · H3PO4 · 4H2O) inhibitor réteg kialakulásához vezetett. A foszfát katalitikus hatására ezt a réteget egy amorf d-FeOOH réteg borítja, míg a külső réteg vasoxid-hidroxidokat tartalmaz.
Erre hogy jöhettek rá akkoriban? Véletlen készült volna, és a véletlenek összejátszása tehető felelőssé az egészért? Ha ez így lenne, akkor máshol, más időben is készült volna hasonló, hiszen a véletlenszerűség elve miatt törvényszerű lett volna, hogy hasonló környezetei tényezők mellett más kultúrákban egy hasonló időtálló oszlop jöjjön létre.
Azonban ennek ellenére ez az egyetlen oszlop, mely ellenáll az időnek, és az enyészetnek. Minrtha az égből érkezett lények azt akarták volna, hogy az emlékükre állított oszlop fennmaradjon örök időkig, és emlékeztesse majd az emberiséget mindig arra, hogy nincsenek egyedül…