A tomanchai sellő rejtélye

2016. február 16., kedd




1868 Május 9-én a Santa Monique hajó előtűnt a szürke ködből, majd behajózott Tomancha kikötőjébe. Ez a hely egy aprócska falu volt a tenger partján, melynek lakói főként halászatból éltek. A Santa Monique legénysége valami olyat hozott magával, mely örökre megváltoztatta az amúgy eseménytelen kikötő életét, és melyre mind a mai napig nincs magyarázat.

A legénység halászhálójába ugyanis a hajóút alatt egy félig ember, félig halszerű élőlény gabalyodott bele.

A csodálatos és egyben bizarr lénynek csodájára jártak a helyiek, és nem akartak hinni a szemüknek. Minden jel arra utalt ugyanis, hogy egy sellőt sikerült elfogni. Eleinte csak mendemondának hitték, ócska szóbeszédnek, azonban a helyiek közül legalább ezer ember vallotta azt, hogy látta a hálóba gabalyodott sellőt.

Tomas Cinoda kapitány volt a Santa Monique kapitánya. Ő hozta partra a furcsa élőlényt, noha ő sem tudott róla szinte semmit.

Az esetről nem sokat tudni, mert kevés feljegyzés vagy újságcikk maradt fenn az eseményekről, de a korabeli rajzok – melyek a lényről készültek – kísértetiesen hasonlítanak egy sellőre.

sello-lany

A hajó kikötése előtti órákban már megindult a pletyka, miszerint egy olyan tengeri lényt hoznak partra, amiről eddig még csak a legendákban olvashattak.

Egy férfi felsőteste és feje látszott, mely egy halszerű alsótestben végződött, uszonyokkal.

Állítólag a beszámolók szerint a sellő nagyon agresszív volt, ezért a kapitány nem engedte közel a kíváncsiskodókat a hálóba szorult lényhez. A hajóval való kikötést követően éppen ezért a helyi rendőri épületbe szállították, mert ez volt az egyetlen épület, amelyről azt gondolták, hogy elér erős ahhoz, hogy ne tudjon onnan kiszabadulni.

A szállítás közben rengeteg helyi megtekinthette a sellőt. A helyi újság egyik munkatársa – Bilbaoból – így írta le a lényt:

Nagyon agresszívnek és dühösnek tűnt. Ennek ellenére nem próbált meg tovább küzdeni, némán tűrte, hogy elszállítsák. Körülbelül 2 és fél méter magas lehetett, zöldes-sárgás színű alsótesttel. Feje mélyen besüllyedt vállai közé, szemmel látható volt, hogy bár az emberhez volt hasonlatos, nem ember volt.

A rendőri épület egyik biztosított és erős zárkájába tették a lényt, míg megérkezik Lt. Juan Constanta, a helyi rangidős tiszt, hogy hivatalosan is jelentést adjon arról, hogy mi is ez a lény valójában.

A kíváncsi emberek azonban ide is beférkőztek, és mialatt Juan Constanta érkezésére vártak a hatóságok, több tucatnyian lestek be a lény cellájába. A vallomások szerint lapos arca volt, beesett szemei, melyek nem középen voltak, hanem arcának két oldalán. Vékony ajkai voltak, és nem volt egyetlen foga sem.

selloember

Egyszóval nem olyan látvány fogadta a kíváncsi bámészkodókat, mint amilyenre számítottak, mikor azt mondták nekik, hogy egy igazi sellőt ejtettek foglyul. A kapitány és a kiérkező tiszt azon kezdtek el vitatkozni, hogy kinek a tulajdonában van a lény. A kapitány kardoskodott amellett, hogy mivel ő ejtette csapdába, ő rendelkezik felette, de Juan Contanta ragaszkodott hozzá, hogy őrizetben tartsák a sellőt.

Másnap reggelre sem született megállapodás. Ekkorra azonban a sellő állapota megváltozott. Bár kapott a reggeli órákban enni egy vödörnyi halat, és egy kis vizet, zöldes-sárgás bőre fakó fehérré változott, és elvesztette rugalmasságát. Egy helyben feküdt, csak a szemei mozogtak, légzése pedig egyre lassabbá, és szaggatottabbá vált.

Orvost hívtak a helyszínre, aki nem sok mindent tudott megállapítani, csak azt, hogy a sellő testhőmérséklete kétszer olyan alacsony volt, mint egy normális emberé.

Ebből az orvos arra következtetett, hogy talán idegvérű lény lehetett. Május 12-én a látogatók már egy nagyon rossz állapotban lévő, haldokló élőlényről számoltak be. Nem evett, nem ivott fogságba ejtése óta, de még csak nem is mozgott, és egy árva hang sem hagyta el a száját.

sello

A következő nap holtan találták, és már nem lélegzett. Ekkor szállították kórházba, hátha tudnak még rajta segíteni, de már reménytelen volt. Halála után a testet természetesen felboncolták, mert kíváncsiak voltak arra, hogy mivel volt dolgok.

A boncolási jegyzőkönyv megállapította, hogy bár a halak külső megjelenési jegyeivel volt felruházva, a belső szervei mind emberiek voltak.

sellő tomancha


Megtekintések száma: 49562





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet