Egyszer a múltban már bekövetkezett: akkor az élővilág 90%-a kihalt.
Korábban már lezajlott egyszer
A Nagy Perm kihalás mintegy 251 millió évvel ezelőtt, a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be. Ez volt a dinoszauruszok kipusztulása után a máik legnagyobb kihalási kataklizma, mely kiirtotta szinte a bolygó teljes élővilágát.
Ma már köszönhetően a modern tudományos modelleknek, és a különféle eszközöknek, melyek képletesen betekintést engednek a múltban, rengeteg mindent tudunk erről a kihalási hullámról.
A kihalás két lépésben történhetett, mintegy ötmillió év különbséggel. Okairól több különböző elmélet létezik.
Az első, kisebb lépést valószínűleg fokozatos környezeti változások eredményezték, míg a második, valóban tömeges kihalás egy hirtelen fellépő katasztrófához kötődhet.
Aggasztó folyamatok
Komoly jelek utalhatnak arra a tudósok és szakemberek egy része szerint, hogy egy hasonlóan nagy kataklizmával „kecsegtető” katasztrófa söpörhet végig a bolygónkon.
A korábbi elméletekkel ellentétben ugyanis most azt állítják, hogy nem más válthatta ki ezt a kihalási hullámot 250 millió éve, mint a globális felmelegedés.
A globális felmelegedés ma az emberi tevékenység eredményének hitt folyamat, azonban azt kevesen tudják, hogy valójában természetes jelenség, tehát akkor is kialakul, és kialakult már a múltban bolygónkon, mikor még nem volt ennyire jelentős az emberi tevékenység.
A kulcs most azonban abban rejlik, hogy az ember nagymértékben felgyorsította a globális felmelegedés eredményét és hatásait, és az üvegházhatást. Azonban rengeteg ősi fa évgyűrűjéből, és egyes több ezer éves korallfajok tanulmányozása során arra jutottak, hogy ilyen globális felmelegedések – persze kisebb mértékben – de korábban is komoly gondot okozhattak bolygónknak.
Brutális módon zajlana
Ha valóban az volt a mozgatórugó, hogy szép lassan felmelegedett a bolygó atmoszférája, akkor komolyan meglehet annak a veszélye, hogy a jövőben is bekövetkezik. Ezt pedig az emberiség nem biztos, hogy át tudná vészelni úgy, hogy ne legyenek súlyos veszteségei.
Noha a kihalási esemény majdnem 60.000 évbe is beletelt, sokak szerint, ha ma történne meg, elég lenne neki mindösszesen néhány száz év, vagy pár évtized is.
A megnövekedett légköri szén-dioxid (CO2) mennyiség kapcsolatba hozható az egykori óceán, a Panthalassa általános elsavasodásával és közel 10 Celsius fokos hőmérséklet emelkedésével.
A tengervízben hirtelen bekövetkezett jelentős változások kétségkívül hozzájárultak a tengeri fajok kihalásához, ugyanis az ilyen gyors változások során a megváltozott életkörülményekhez rendkívül nehezen képesek alkalmazkodni az élőlények.
Ezek a folyamatok még ma is ilyen brutális módon zajlanának le, csak annyi különbséggel, hogy még gyorsabba lenne a Földi ökoszisztéma pusztulása.
OSZD MEG másokkal is!