A Vatikánt már a Sátán uralja és illuminátusok szállták meg az egészet?

2023. március 11., szombat

Egyre többen fordulnak el a papok és más egyházi méltóságok, tekintélyek által fabrikált hiedelemvilágtól, mely túlnyomó részben hazugságokból, ferdítésekből, a súlyos cenzúra által megcsonkított szent iratokból és megfélemlítésből áll.

Mindezen felül a hívek nagy része azt is felismerte, hogy a klasszikus, bigott katolikus életmód összeegyeztethetetlen a paradox módon éppen Isten által teremtett emberi természettel, annak értékrendjének csak elenyészően kevesen felelhetnek meg...

Erős vár a mi Istenünk – szokták mondani a mélyen vallásos érzületű emberek, akik számára mindennapos iránymutatóként szolgál az isteni kinyilatkoztatásokat magában foglaló Biblia. A mű, mely Szent Könyvként tisztelt, melyre megannyiszor hivatkoznak.

Az ateisták vagy az intézményesített vallás kritikusai ilyenkor nem kevés cinizmussal jegyzik meg, hogy irigylésre méltó a nyáj egy részének tájékozatlanságból fakadó, látszólag irigylésre méltó magabiztossága és rendíthetetlensége. Sajnos, ebben van némi igazság.

Tiszteletben tartva azoknak mély hitét, akik szerint a Biblia, a Vatikán jelenti, illetve képviseli az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen igazságot, mégis ki kell jelenteni, hogy a katolikus-keresztény vallás alapvetései, noha erőteljes szellemi bástyákat emelhetnek az erre érzékeny és fogékony lelkekben, a talapzat, amire ez a bizonyos vár épült, sajnálatos módon meglehetősen ingatag.

A történelem viharait, a véres és mocskos évszázadokat, noha kiállta (erre mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy korunkban is több száz millióra tehető a hívek száma), azonban észre kell vegyük azt is, hogy miközben egyre több és több, mélyreható kutatómunka, feltárás eredménye mutatkozik meg a vallástörténetet illetően, ezzel párhuzamos módon mintha megkérdőjeleződni látszanának az ugyancsak évszázados, sőt, akár évezredes dogmák.

A modern kor embere, aki számos természettudományos jellegű magyarázatot kapott az őt körülvevő világ jelenségeivel, folyamataival kapcsolatban, felismert bizonyos természetes törvényszerűségeket, leleplezte, hogy nincs látható-érzékelhető mennyország és pokol, nem talált rá a lélek legapróbb nyomára sem és nem érzi, hogy valóban meg lenne váltva, kissé eltávolodott mindenféle, addig nagy becsben tartott, az isteni létezésben, a Teremtésben gyökerező látásmódtól.

Mondhatni, hogy a szakrális világnézetek egyetemes válságát hozta el a modernizáció, a technofelvilágosodás.

Bármilyen érzékeny, mélyreható eszközökkel, műszerekkel kerestük, mindeddig sehol nem bukkantunk rá Isten nyomára. Továbbra is csupán a puszta hit maradhat egyetlen támaszként, ami a kor egyre felszabadultabb, ugyanakkor elveszettebb individualitásának, mely egykoron a puszta ember magasztosabb humánumban való kiteljesedésével kecsegtetett, nagyon kevésnek bizonyul. A gőzgépek, az atomreaktorok, elektronmikroszkópok, űrbe telepített távcsövek és a szinte mindenkit lealjasító világháló által is közvetített korszellem időszakában nem csak a hit lényege látszik elveszni, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos igény is mintha egyfajta drasztikus apadás állapotában lenne.

Az ember immár önmaga szeretne Isten szerepében tetszelegni, leváltaná a Teremtőt, mert annak megkövesedett, elavult, régies, korunkban módfelett anakronisztikusnak tűnő, általánosan kialakult képe nem képes adekvát válaszokat adni sem az egyén, sem pedig a világ égető problémáira.

Nietzsche sokat vitatott és sokféleképpen értelmezni próbált kijelentése, miszerint „Isten halott” valójában nem valamiféle eretnekség, sokkal inkább egyfajta tömör világképszemléleti kritika, reflexiója a gépek megjelenése által bekövetkező korszakváltás következményeként fellépő spiritualitás iránti igény sorvadására.

Az ember nem ismer el magán kívül egyetlen, magasabb rendű létezést, a szellemi fejlődés értékei helyett inkább a materializmus szenvtelen, ugyanakkor sokkal könnyebben elérhető és megélhető örömeivel, előnyeivel járó világnézetet választotta. Ilyen értelemben Isten valóban meghalt - az emberek lelkében biztosan.

De mindezért nem mi vagyunk a felelősek. Ahogyan a gyermek sem hibáztató azokért a tetteiért, melyek következményeiről nem világosították fel idejekorán. Most már tisztán látni, hogy az intézményesített vallás, annak legfőbb képviselője, a Vatikán, mely a Bibliát végül is a hívek kezébe nyomta, mint örökérvényű, tévedhetetlen isteni igazságok gyűjteményét, soha nem adott többet annál, mint ami a saját érdekeit szolgálta.

Nem kívánt megajándékozni senkit a teljes megvilágosodás magasztos gyönyörével, ehelyett manipulált, hazudott, túl sokáig és túl görcsösen ragaszkodott ostoba, tudományellenes krédókhoz, ezzel pedig szép lassan, az idő kérlelhetetlen előre haladásával, a modernizáció, a tudományos reformok, a valódi megvilágosodás által egyre elhomályosodva lassan szinte minden hitelét veszítette.

Manapság, a legfrissebb kimutatások szerint mintegy 2,2 milliárd ember tekinthető kereszténynek. Ez nem egy csekély szám, hiszen ezek szerint a világ népességének minden negyedik tagja kötődik a Vatikánhoz, a Bibliához. (A Facebook tagok száma nem olyan régen lépte át a 2,3 milliárdot…)

Ünnepli a Megváltó születését, feltámadását, tiszteli az apostolokat, szenteket. Ez azonban csupán egy szám, egy, a dolgok mélyére nem ásó és oda nem látó statisztika, mely a teljes igazságot nagyvonalúan hanyagolja. Ugyanis ebből a 2,2 milliárd emberből nagyon sokan, száz- és százmillióan egyáltalán nem gyakorolják születésükkor rájuk aggatott vallásukat. Nem járnak templomba, nem imádkoznak, nem élnek keresztényi életet, nem tartják be a tízparancsolatot, no és persze nincsenek semmiféle spirituális jellegű összeköttetésben sem Istennel, sem Jézussal. Ők csak papíron katolikusok. Hogy hisznek-e? Sokan minden bizonnyal, a maguk sajátos módján. Legfőképp vészhelyzetekben… - de ne legyünk ennyire cinikusak!

A legtöbben hisznek valamiféle felsőbb erőben, egy teremtő-rendező elvben, mechanizmusban. Azonban az ő elképzeléseik erről a természetfeletti erőről nem feltétlenül korrelálnak a hivatalossá tett, a Vatikán által képviselt és terjeszteni kívánt hittel, világszemlélettel. Ők azok, akik alig vesznek kézbe egy Bibliát.

Nem hibáztathatók ezért. Noha Ferenc pápa a közelmúltban kijelentette, hogy a személyes hit, a Jézussal való közvetlen kapcsolattartás veszélyes dolog, mégis, egyre többen fordulnak el a papok és más egyházi méltóságok, tekintélyek által fabrikált hiedelemvilágtól, mely túlnyomó részben hazugságokból, ferdítésekből, a súlyos cenzúra által megcsonkított szent iratokból és megfélemlítésből áll. Mindezen felül a hívek nagy része azt is felismerte, hogy a klasszikus, bigott katolikus életmód összeegyeztethetetlen a paradox módon éppen Isten által teremtett emberi természettel, annak értékrendjének csak elenyészően kevesen felelhetnek meg.

Ez is közrejátszik abban, amiről a vatikáni illetékesek mostanság egyre többet jajveszékelnek, vagyis a nyáj egyre ijesztőbb mértékűen csökken. Az emberek elfordulnak a dogmatikus, szinte hullamerev intézményesített vallástól és ez bizony még véletlenül sem az ördög műve. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy miután megismerjük mindazokat a rejtett, titkos és el nem ismert tanításokat, vallástörténeti momentumokat, amiket a Vatikán kétségbeesetten próbált visszatartani a tömegektől, azt kell mondjuk, hogy éppenséggel az Egyház tűnik valamiféle pokoli csábítónak, mely hamis beszéddel, egy hamisított és megcsonkított hiedelemvilággal térítette le az emberi lelkeket a helyes útról – ha van olyan egyáltalán.

Ne kerteljünk, mondjuk ki, írjuk le: Lehet, hogy a Vatikán az a bizonyos hamis próféta? Hiszen a hivatalossá tett vallás olyan elemeken nyugszik, amik nagyjából-egészében hamisítványoknak titulálhatók, mégpedig teljes joggal. Erre jöhettünk rá az utóbbi néhány évtized során, amikor egyre-másra kerültek elő a Bibliával, a biblikus eseményekkel kapcsolatos történelmi jellegű iratok, feljegyzések, derült fény az Egyház bizonyos túlkapásaira, csalásaira.

Az általuk hirdetett ige hamissá lett, hitük beszennyeződött, olyannyira, hogy azt még a hírhedt apáca mosodák mostoha körülmények között dolgoztatott rabszolgái sem tudnák újra makulátlanná tenni.

Részlet az Összeesküvés elméletek sorozat 27., „A hit legnagyobb rejtélyei” című részből

OSZD MEG másokkal is!

rejtély érdekes rejtélyek összeesküvés

Megtekintések száma: 268538

Ajánlom a Facebookon