Egy kutatás szerint az ősrobbanás már nem egyszer bekövetkezett előttünk, és valójában egy végeláthatatlan folyamat része, a világ pedig az örök időktől kezdve létezik. Egy örökmozgó szimulációjában élünk, mely újra és újra elölről kezdődik?
A legtöbb tudós úgy véli, hogy a világegyetem körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőtt jött létre egy hatalmas robbanás által, melyet ősrobbanásnak hívunk.
Az ősrobbanás
Az ősrobbanás-elmélet azon a megfigyelésen – az úgynevezett Hubble-törvényen – alapul, mely szerint a galaxisok színképvonalai vöröseltolódást szenvednek.
Ezt a kozmológia elméletével összevetve azt kapjuk, hogy a tér az általános relativitáselmélet szerint tágul. Ha a múltba extrapoláljuk, akkor ezek a megfigyelések azt mutatják, hogy
a világegyetem egy olyan állapotból kezdett tágulni, melyben az anyag és az energia rendkívüli hőmérsékletű és sűrűségű volt.
A világegyetem és a mindenség egyetlen pontban összesűrűsödve várta, hogy kirobbanjon. Ebben az egyetlen pontban foglalt helyet a tér, és az idő is. Ez első hallásra lehetetlen, legalábbis nehéz emberi képzelettel elképzelni a dolgot.
A sokadik ősrobbanás eredménye a világ?
Több különböző kutatás is napvilágot látott az elmúlt években, melyek arra próbálnak rávilágítani, hogy az ősrobbanás talán nem az első, és nem is az utolsó volt a világegyetem történetében.
A tudósok egy része úgy gondolja, hogy az ősrobbanás által létrejött táguló világ egy nap majd befejezi a tágulást, és hirtelen önmagába roskad vissza, egyetlen szingularitási pontba, és ez hozza majd el az általunk ismert világ végét.
Sokak szerint a szingularitási pontba való visszazuhanás egy újraindulásként, rebootként is felfogható. ha ez így van, felmerül a kérdés, mi váltja ki ezt, mióta, és milyen céllal?
Szimulációs valóság lehet az oka
Elméletben nem kizárt, hogy szimulációs valósággal magyarázható az, hogy ez az állandó oszcilláció végbemegy, mely időnként tágulást, összeroskadást, majd újabb tágulást eredményez.
A legelső ilyen ősrobbanást valaminek ki kellett váltania. nem fogadhatjuk el csak úgy azt a felvetést, hogy ez a folyamat az örök időktől kezdve zajlik. Hiszen akkor feltehetnénk a kérdést: mi volt az örök idők előtt? Melyik volt a legelső ősrobbanás?
Talán az ősrobbanás és az utána való tágulás egy kozmikus, szimulált örökmozgó egység lenne?
Bizarr gondolat, de gondoljuk csak végig. Mi van, ha ez egész világmindenség valami nagyon nagynak egy parányi része?
Mi van, ha a világunk egy parányi örökmozgó szerkezet szimulációs kísérlete?
Elvégre a tágulás és összezsugorodás által létrejövő majd átalakuló energiák örök körforgást alkothatnak. Ez pontosan megmagyarázná azt, hogy miért nem tudjuk elképzelni, mi volt az első ősrobbanás előtt. Mivel mi is a szimuláció és az örökmozgó szerkezet szülöttei vagyunk, ezért elménk kapacitása véges.
Törvényszerűen em jöhetünk rá olyan bonyolult összefüggésekre, melyek kapcsolatban állhatnak a szimuláción kívüli világgal.
Vajon tényleg egy szimulált világegyetemben élünk, mely újra és újra megsemmisül? Rájövünk valaha? Talán csak ha a szimuláció gazdái úgy akarják…