Új kutatások szerint a világegyetem a Nagy bumm után minden irányban ugyanolyan mértékben tágul, vagyis egy meghatározhatatlan irányzatú univerzumban élünk.
Még ma is alig tudunk valamit a világunkról, és a világegyetem egészéről. Kezdve a Nagy bummal, amiről csak halovány elméleteink vannak, valamint az azt követő eseményekről, melyekről szintén csak vázlataink vannak.
Minden irányba egyenlően tágul a világ?
A kozmikus háttérsugárzás, mely az ősrobbanás egyfajta maradványa a csillagközi térben, ugyan sokat árult el a dolgokról, de még mindig alig tudunk valamit az eredetéről a világunknak.
Korábban ezt a bizonyos háttérsugárzást megvizsgálva úgy sejtették, hogy az ősrobbanás után az univerzum nem egyenlően kezdett el tágulni minden irányba.
Erről a kozmikus háttérsugárzás mintáiban fellelt fluktuációk, különféle anomáliák árulkodtak.
Az is egy érdekes, hogyha az univerzumunk tágult, és águl ma is, akkor nem mondhatjuk rá azt, hogy az univerzum végtelen. Ha ugyanis az lenne, nem lenne hová tágulnia, önmagába fordulna táguláskor.
Az egyenlő tágulás modellje
A kozmikus háttérsugárzási anomáliákat kutatás az elmúlt években, és most kiderült, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek a fluktuációk csupán felületiek és a világegyetem nagyjából minden irányban egyenlő arányban tágult.
Ennek azért van jelentősége, mert korábban egyrészt az ellenkezőjét gondolták, másrészt az egyenetlen tágulás több titokzatos űrbéli anomáliát megmagyarázhatott volna.
Így azonban maradt minden rejtélynek, és számtalan olyan dolog van az univerzumban, melyről fogalmunk sincs, és nem ismerjük a működését.
Az univerzum összeomlása
Annyi bizonyos, hogy az univerzum nem fog a végtelenségig tágulni. Előbb utóbb szép lassan akkorák lesznek a távolsások, hogy a csillagokból egyre kevesebbet lehet majd látni az égen.
Sőt, a legtöbb csillag átalakul majd párolgó fekete lyukakká, majd egy idő után ezek a fekete lyukak is meg fognak semmisülni.
Az egész folyamat olyan, mint egy léggömb felfújása, ahol bejelöljük filctollal a galaxisokat.
Felfújás közben a léggömb felülete tágul, és a galaxisok, naprendszerek közötti tér is tágul. Egy ponton azonban a léggömb felületet megszakad, és kidurran, magába roskad minden.
Valószínűleg ez a szomorú sors vár egyszer a mi univerzumunkra is.