Az 1930-as években egy ijesztő, eddig soha nem tapasztalt jelenség rázta meg a spanyol sajtót. Egy Zaragoza városában álló épületkomplexum félelmetes történések helyszínévé vált, amikor az ott lakó Palazon család egy poltergeist alakkal került kapcsolatba.
[dropcap]A[/dropcap]z 1930-as években egy ijesztő, eddig soha nem tapasztalt jelenség rázta meg a spanyol sajtót. Egy Zaragoza városában álló épületkomplexum félelmetes történések helyszínévé vált, amikor az ott lakó Palazon család valamiféle földöntúli entitással került kapcsolatba. Az ismeretlen, kísértetiesen hörgő hang, melynek pontos forrását soha nem találták meg, a zaragozai kopogó szellemként vált ismertté világszerte. Építészt hívtak az épülethez, hogy tanulmányozza annak minden szegletét, még a hadsereget is bevonták a nyomozásba, de soha nem találtak magyarázatot a történtekre. Később a Palazon család cselédlányát Pascuala Alcocert vádolták meg a csalással, hogy ő kelti a furcsa hangokat, ő azonban egész életén át tagadta a vádakat. De vajon ez a teljes igazság? Mi van, ha Pascuala mégis ártatlan volt, és a síron túli hang sokkal természetfelettibb volt, mint azt bárki is gondolta volna?
A kezdetek
A spanyolok nem csak a „spanyol bóléról”, vagy, ahogy többen ismerik, a Sangriáról ismertek, bár kétségtelen, hogy ez jut először eszünkbe, ha meghalljuk a szót: spanyol. Kevesen tudják, de az ország meglehetősen sok szellemtörténettel büszkélkedhet, melyek közül néhány világhírnevet is szerzett magának. A szellemkultusz, mint olyan, igen népszerű náluk, arról nem is beszélve, hogy jó néhány szellemváros (angolul csak ghost town) is található Spanyolországban, melyek kitűnő táptalajt szolgáltatnak a hidegrázó legendák kialakulásának. Bár számtalan esetről emlékezhetnénk meg, talán a valaha legnagyobb nyilvánosságot kapó szellemtörténet a zaragozai kopogó szellemmel kapcsolatos.
Az 1930-as években Zaragoza városában történt az incidens. Feszültséggel teli napok járták akkoriban, a polgárháború hangulatát szinte az utcákon lehetett érezni. A közhangulat szürke volt, a legtöbben féltek, és alig lehetett mosolyt látni az utcákon. 1934 novemberében aztán egy szokatlan jelenség hívta fel magára a figyelmet, ami egy időre elfeledtette az emberekkel az elkerülhetetlen háború tényét. A város Gascon Gotor nevezetű utcáján állt az a lakáskomplexum, több, különálló kislakással, helyiségekkel… stb. ahol ez az egész elkezdődött. Ezt az épületet ekkoriban egy bizonyos Palazon család lakta, akik egy nap különös jelenségre lettek figyelmesek. Magáról a családról alig találni bármiféle információt, vagy anyagot, de a történet szempontjából nem is bírnak nagy jelentőséggel. Szóval a család szokatlan hangjelenségekre lett figyelmes, melyek leginkább valami földöntúli, kísérteties hörgésre hasonlítottak.
„Női hang, mely lassan átment férfiba.” – Írták le később.
A jelenség különböző morgásokat, jajgatásokat és nyöszörgést produkált, de volt olyan, hogy érthető szavakat, szócsonkokat is föl lehetett bennük fedezni. Egy esetben például a rejtélyes entitás ezt mondta elhúzott szavakkal: Mariaaa… comeee! (Maria gyere…) Az ismeretlen hangokból aztán elege lett a lakóknak, és értesítették a ház tulajdonosát, aki nem sokkal ezután bevonta a rendőrséget is az ügybe. Egy napon félelmetes, szinte mániákusnak ható nevetés rázta meg az épületet, aminek hatására a házban lakó emberek az épület előtti térre menekültek, majd onnan próbálták meg a hang forrását beazonosítani, sikertelenül. Többen közülük egymásra néztek tehetetlenségükben, míg voltak olyanok is, akik sohasem tértek vissza ezután lakásaikba. Így kezdődött a 80 évvel ezelőtti rémálomba illő történet.
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mit is jelent maga szellem kifejezés. A kopogó szellem, vagyis poltergeist kifejezésről már szó esett egy korábbi cikkünkben. A szellem, vagy kísértet nem más, mint egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megjelenése. Az általános elképzelések szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön maradt a halál után. Van olyan –hagyományokon alapuló – álláspont is mely szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. Tehát ezek alapján a kísértet és a szellem nem teljesen ugyanaz a dolog („személy”). Ugyanis a kísértetek csak a lélek egy-egy kisebb darabkái, míg a szellem a maga „egészében” van jelen. Maga a kopogó szellem kifejezés a fentiek alapján már könnyebben származtatható.
Poltergeist a házban
A jelenséget leginkább egy német nyelvű kifejezés írja le: poltergeist, ami annyit tesz, mint zajos szellem. A legfélelmetesebb dolog, hogy a kopogó szellem viszonylag gyakori jelenség, már ha lehet ilyet mondani a téma berkein belül. Nagyon sok nem hívő, szkeptikus életfelfogású ember találkozott már velük teljesen normális körülmények között. A tudományos világban a kopogó szellemeket rosszindulatú, romboló, gonosz, és természetesen zajos, nem igazán jó szívvel várt egyedekként tartják számon, hozzátesszük, nem véletlenül.
Ezt a fajta paranormális jelenséget már a kora középkorban megfigyelték, és a tudósok – igen, erről még a tudósok is hajlandók tudomást venni- azon vitatkoznak, vajon mi is okozhatja. Jellemzőek a röpködő tárgyak, rossz szagok, hangos zajok, dübörgés, csapkodás hangjai, megmagyarázhatatlan elektromos jelenségek… amiket tetőzhetnek a megjelenő szóban forgó szellemek is. Általános nézetek szerint a kopogó szellem lehet nem tudatos pszichokinézis – azaz a puszta gondolatokkal tárgyak megmozgatása – eredménye is. A legújabb kutatások szerint ezen entitások leggyakoribb áldozatai a 25 év alatti, főként egyedülálló nők.
Az ő megoldatlan érzelmi problémáik, a harag, a félelem, skizofrénia és a paranoia vetülnek ki fizikálisan, ilyenkor szoktak röpködni a tárgyak, a függönyök leszakadni vad, földöntúli hangok kíséretében. Általában ezeken a nőkön aztán csak a pszichológiai kezelés segít, ezután a „kopogó szellem” is hamarosan eltűnik. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak instabil egyénekhez köthető a jelenség, sőt! Számtalan esetben megfigyelték már éppen az ellenkezőjét is, és ezekre az esetekre aztán végképp nincs tudományos magyarázat. A kopogó szellemek nagy része általánosságban véve ártalmatlan az emberre, legalábbis leszámítva a halálfélelmet, amit okoznak, azonban akadnak agresszívabb fajták is közöttük, akik szellemi, vagy akár fizikai sérüléseket is képesek okozni áldozataiknak.
A rövid kitekintés után kanyarodjunk vissza történetünkhöz. Egy akkori szemtanú szerint a jelenség meghatározatlan időközönként tört rá a házra, volt, hogy hajnalban, de volt olyan is, hogy a délutáni teázásokat szakították félbe a torz hang miatt. Mikor kihívták a rendőrséget, többen azt állították, hogy hallották, amint a hang azt üvölti, hogy „Gyávák! Gyávák!”. A zaj forrásának legvalószínűsítettebb helye végül egy régi típusú kandallóra esett. Hivatalos dokumentumok alapján az első személy, aki kapcsolatba lépett az entitással, az egy Pascuala Alcocer nevű fiatal nő volt, aki cselédként dolgozott a házban.
Egy nap, mikor hozzáért ehhez a kandallóhoz, egy jajgató hang szólt hozzá, mely elmondása szerint a kandalló belsejéből jött. „Ez fáj!” – kiabálta. Pascuala annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt, és kirohant a helyiségből.
Ebben a pillanatban még hallani lehetett, amint a hang újra felel: „Fényt! Mert nem látok!”. Az eset ekkortól kezdve kapott egyre nagyobb publicitást Spanyolország szerte, különböző ügynökök, és szakértők érkeztek a házhoz, még építészeket, és mérnököket is bevontak a nyomozásba. Végignézték az egész házat, az elektromos vezetékeket, a gázcsöveket, még a padlót is felszedték, csak hogy kiderítsék, honnan jöhetett a rejtélyes hang. A világsajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, egy esetben még a London Times is lehozott egy cikket róla. Futótűzként terjedt zaragoza utcáin is a hír, miszerint egy földöntúli entitás – illetve annak hangja – uralja az egyik házat a Gascon Gotor utcában. Emberek ezrei sorakoztak az épület előtti téren nap, mint nap, csakhogy fül, vagy szemtanúi lehessenek a történéseknek. Sokan közülük szinte könyörögtek az entitásnak, hogy még egyszer hallhassák, de voltak, akik azért érkeztek, hogy találkozzanak a „megtestesült gonosszal”.
Eszkalálódó helyzet
Még a hadsereg is részt vett az ügy felgöngyölítésében, és az ismeretlen hang forrásának felkutatásában, de ők is hiába próbálkoztak. Ez alatt az idő alatt a hang továbbra többször is fel-felbukkant, de az eredetét nem sikerült megfejteni. Az épületet teljesen elszigetelték a külvilágtól, elzárták a villanyt, a gázt, és csak maghatározott személyek tartózkodhattak odabenn, a katonaság embereivel együtt dolgozva. A kérdés persze továbbra is az volt, hogy ki rejtőzik a földön túlinak ható hang mögött? Mivel a rendőrök, a kirendelt szakemberek, és a hadsereg nem tudta megmagyarázni a jelenséget, ráadásul már jó ideje kotlottak az ügyön, szükségszerű volt, hogy lezárják a nyomozást.
Ekkor került újra elő Pascuala, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy ő maga kelti a különös hangokat. Az esettel, és a hölggyel Joaquin Jimen Orriera, közismert spanyol pszichiáter foglalkozott, aki végül azt mondta, (mert ezt kellett mondania?) hogy Pascuala nem beszámítható, és a jelenség tudatalatti hasbeszélésének, és hisztériarohamainak együttes eredménye. Ezzel egy csapásra meg is lett magyarázva, hogy miért nem tűnt fel még a lánynak sem ez az egész: mert fogalma sem volt róla, hogy ő maga csinálja ezt a hangot. Jose Migua Gaona szerint, aki szintén pszichiáter, nem lehetetlen hogy egy hisztériarohamokkal küzdő személy valóban szavakat halljon, ha mindehhez még egy tudatalatti hasbeszélési képesség is társul.
Egy ízben Pascuala-t egy zaragoza közeli tóhoz küldték egy mondvacsinált ürügy kapcsán, de a hörgő hang ez alatt az idő alatt is hallatott magáról. Ennek ellenére a lányt az őrületbe kergették, és élete végéig őt okolták a történtekért, ráaggatva a „csaló” bélyeget. Ezzel a bélyeggel kellett leélni az egész életét, egészen a haláláig, ami talán megváltást jelentett számára. Azáltal, hogy elvitte a balhét, némileg csitult a média információ, és magyarázatéhsége az eset kapcsán, de a történéseknek ezzel még nem vetettek véget.
Egy alkalommal a rejtélyes hang egészen más hangnemben szólt a jelenlévő nyomozókhoz, és katonákhoz, sokkal fenyegetőbb volt, és határozott. Folyamatosan sértegette a bent lévőket, és azt kiabálta, hogy megöli őket. Amikor később az építészek egy kőművest hívtak a házhoz, hogy végezzen el néhány mérést a konyhában, valami még szokatlanabb történt: az entitás bebizonyította, hogy majdhogynem lexikális tudása van az épületről, és annak minden szegletéről. Amikor a kőműves épp egy bizonyos részét mérte a konyhának, a hang ennyit mondott: „Ne aggódj, tényleg 75 centiméter!” Mikor a szakember lemérte, az valóban pontosan 75 centiméter volt. A férfi annyira megrémült, hogy úgy hagyta el a házat, hogy még a szerszámait sem vitte magával. Arturo Grijalba, a mai (már nem) élő egyetlen szemtanú még gyermek volt (a ház tulajának gyermeke), amikor a zaragozai kopogó szellemmel találkozott. Épp az épületben tartózkodott szüleivel aznap, amikor beosont a konyhába körülnézni. A félelemtől megriadt Arturo így fordult apjához:”Apa, menjünk innen, ez a valami őrült!” Ekkor a hang hörögve visszaválaszolt: „Nem őrült, fiatalember!” A jelenlévők közül mindenki hallotta, és többen bele is borzongtak a hallottakba. Arturo egyébként így nyilatkozott utolsó interjúinak egyikében: „A hang egész életemen át végigkísértett. Olyan félelmet tapasztaltam ott, és akkor, mint azóta soha! Nem létezett olyan, hogy otthon. Mindenfelé nyomozók, és rendőrök voltak, nem volt hálószoba, vagy fürdőszoba, mert mindig velünk volt valaki!”
Körülbelül kéthónapnyi aktivitás után aztán a hang úgy szűnt meg, mintha soha nem is lett volna. Az esetre azóta sem találtak magyarázatot, és bár a hivatalos álláspont szerint az egészért Pascuala Alcocer, a cselédlány a felelős, sokak szerint nem állja meg a helyét e feltételezés, és a nő csak egy bűnbak, aki rosszkor volt rossz helyen, és elvitte a balhét. Ezt támasztja alá az is, hogy egyik utolsó interjújában teljesen váratlanul azt kérdezték tőle, hogy honnan jött a hang, mire annyit válaszolt, hogy „a falból”. Egy biztos, az eset olyannyira régen történt, és olyan kevés dokumentum maradt fenn róla, hogy talán már soha nem derül ki az igazság, így maradnak a találgatások, teóriák. Lehetséges, hogy valóban egy eddig ismeretlen, netán természetfeletti jelenség okozta a zaragozai eseményeket, s a kormány megpróbálta eltusolni az ügyet azzal, hogy kerített egy szerencsétlen bűnbakot (Pascuala), így mindenki jól járt. A sajtó végre választ kapott a kérdéseire, a hivatalos szervek pedig nem váltak azáltal nevetség tárgyává, hogy nem tudtak a végére járni az ügynek. Az aktát lezárták, és mindenki megpróbálta elfelejteni, hogy mi is történt. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy Pascuala valóban hisztériás rohamokkal küzdött, és tudatalatti hasbeszélésre is képes volt, erre azonban soha senki sem volt képes bizonyítékkal szolgálni. Mégis elég volt egyetlen neves pszichiáter véleménye, hogy ráaggassák a „csaló” nevet. Nem azt állítjuk, hogy tudjuk az igazságot, az el nem mondott félmondatokat, hanem azt, hogy Pascuala nagy valószínűséggel csak áldozat volt a történetben. Bármi is okozta a zaragozai kopogó szellem néven ismertté vált legendát, egészen biztosan valami olyasmi lehet, ami eddig még – és akkor sem – nem jutott eszébe senkinek.
Mára semmi sem maradt az eredeti épületből, mert azt évtizedekkel ezelőtt lebontották annak reményében, hogy az entitás soha többé nem tér vissza kísérteni. A helyére emelt, és még ma is álló új komplexum neve azonban egyértelmű utalást tesz a velőtrázó múltra. Duende (angolul Goblin), áll a falakon nagybetűkkel kirakva, ami emlékezteti az embereket a 80 évvel ezelőtt felbukkanó síron túli hangokra.