Konkrét bizonyítékok támaszthatják alá az emberiség földönkívüli eredetét.
A Biblia talán nem az, aminek látszik. És talán az ember teremtése sem úgy volt, ahogy tudjuk. Az emberiség nem hosszú, evolúciós folyamatok lévén fejlődött ki, hiszen mind a mai napig nincs meg a hiányzó láncszem, mely az ember és a majom közti kapocs lehetne.
Találtak mér olyan leleteket, melyekre azt gondolták, végre megvan ez a transzevolúciós faj, azonban mindig kiderült, hogy hideg nyomon jártak a kutatók.
Mára pedig egyre többen fogadják el a szakemberek közül is, hogy talán soha nem is volt közös ősünk a majmokkal, nem is lehetett, mivel a közös ős nem más volt, mint egy földönkívüli génállománnyal rendelkező humanoid faj.
A hajmeresztő feltételezést az összeesküvés elméletek hívei, és egyes teológusok szerint Isten azon kijelentése támaszthatja némiképp alá, hogy a saját képmására formálta őt, amikor létrehozta, mint első emberi egyedet.
Ádámnak genetikai eljárással egy oldalbordájából teremtették meg az első női egyedet, Évát. Később a világtörténelem első humanoid emberpárja azért volt képes szaporodni, mert bár azonos szövetből voltak felépítve, mégis Éva génállományát az oldalbordából való növesztés során alaposan megváltoztatták, hogy elkerüljék a belterjesség okozat evolúciós és genetikai mutációkat.
A Biblia leírja azt is, hogyan Ádámot és Évát végül kísértésbe ejti a kígyó, vagyis a Sátán, kígyó alakban. Ez a Bibliai momentum is interpretálható többféleképpen.
A kígyót sokan olyan mitikus lényként ábrázolták akkoriban, mely akár egy DNS spirált is mintázhatott.
vagyis a kígyó lehetséges, hogy csak egy szimbólum, mely a genetikára, mint eszközre utal, mely az emberiség végső megteremtésének kulcsa volt.
A kígyó által átnyújtott alma is egy érdekes kérdés.
Sokak szerint eleve nem logikus az, hogy Isten az almát az Édenkertbe tette, mintha szándékosan számolt volna azzal, hogy az ember elárulja majd istent, és megszegi a szabályokat.
Az alma az ősi tudás egyfajta szimbóluma. Egy olyan szimbólum, mely lehetett az az információ is, hogy az ember genetikai kísérletek eredménye. Mivel azonban Ádám és Éva ezen tudás birtokába jutottak, az Isten, és az ősi földönkívüli faj az Édenkertből a Földre, a vadonba száműzte őket.
Ádám és Éva genetikai sorsa továbbra sem tiszta. Egyes genetikusok szerint ne lett volna képes az emberiség kettő darab egyedből elszaporodni, ugyanis a genetikai sokrétűség elve sérült volna. Ezért azt feltételezik, hogy valójában Évát később mesterségesen termékenyítették meg, majd hagyták, hogy maga hordja ki a gyermeket.
Ellentétben azzal a módszerrel, mellyel mintát vettek volna belőle, és fájdalommentesen egyszerűen genetikai úton hozták volna létre az utódokat.
Ezért állította a Biblia, hogy a nők onnantól kezdve fájdalommal és vajúdással fognak szülni, mivel az Édenkertben való árulás miatt nem adatott meg többé a genetikai megtermékenyítés és szaporítás.
Az embernek saját maga kellett kihordania a magzatait.
Spencer Wells, populáció-genetikus évek óta vizsgálja a Földbolygón élő emberek DNS-eit és arra az eredményre jutott, hogy a Földön élő összes nő származása egyetlen ősanyához vezethető vissza. Tehát genetikai korrigációval kiküszöbölték a genetikai sokrétűség hiányát a kezdeti időkben, elszaporítva az embert a bolygón.
Létezett tehát egy nő, aki a kizárólag női leszármazási vonalak mentén valamennyi ma élő ember utolsó közös őse. Ezt a mitokondriális Évát később meg is találták, legalábbis a létezésére utaló nyomokat.
Feltehetőleg 200.000 évvel ezelőtt élhetett Kelet-Afrikában, hiszen ide sikerült visszavezetni a mitokondriális géneket. Ez is azt támasztja alá, hogy a Paradicsom – ha valóban itt lehetett a Földön – az valahol Afrikában volt megtalálható.
Abban az Afrikában, ahol az Anunnakik is leszálltak annak idején, mikor az első aranybányákat és ősi metropoliszokat is létesítették, és ahol az első előemberi egyedeket dolgoztatták a kitermelések során.
A sumer írások, és a teljes mitológia burkoltan ír is ezekről a történésekről, és arról, hogy égből érkezett királyok uralkodtak hosszú időn át az emberiségen, mire az végre felszabadította önmagát – dezertáló Anunnakik segítségével.
Az emberiség eredete tehát nagy valószínűséggel nem itt a Földön keresendő, és még csak nem is a hagyományos teremtésmítoszban.
Sokkal valószínűbb az a paleoasztronautika hívei szerint, hogy ősi idegenek biológiai és genetikai kísérletének végtermékei vagyunk.
OSZD MEG másokkal is!