Allergia - az ember által teremtett járvány...

2018. augusztus 1., szerda




Van-e természetesebb dolog, mint a virágok? Ma mégis milliók szenvednek tavasszal-nyáron pollenallergiában... Mindez kinek az érdeke és miért?

an-e természetesebb dolog, mint a virágok? Ma mégis milliók szenvednek tavasszal-nyáron pollenallergiában. Ha meg akarjuk érteni az atópiás betegségeket (lásd. keretes írásunkat), ebből a paradoxonból kell kiindulnunk. 

Az atópiás betegségek gyakorisága különösen a 1960-as évektől folyamatosan, igen nagymértékben nőtt. A szénanátha manapság az európai népesség 19%-át érinti (Szilasi és mtsi., 2012), Észak és Kelet-Európában a 13-14 évesek közt az asztma kb. 10%-os, az ekcéma 5%-os gyakoriságú, de Nyugat-Európában a helyzet ennél is rosszabb (Mallol és mtsi., 2013).

Azt asztma az 1960-as évektől országonként eltérő mértékben, 2-4-szeres gyakoriságúvá vált (Grant és mtsi., 1999). Ugyanez a növekedés figyelhető meg az ekcéma esetében is (Schäfer, 2006). 

A kutatók és klinikusok az atópiás betegségek okaként genetikai és környezeti okokat tételeznek fel, ezt azonban az adatok megkérdőjelezik. Az alábbi grafikon mutatja, miként növekedett meg az asztma, ekcéma és szénanátha gyakorisága 1964 és 2000 között egy skót kikötővárosban, Aberdeenben, de ezt tapasztaljuk bárhol a fejlett országokban.

Evidens, hogy harminc-negyven év alatt a népességben nem történhet olyan gyors genetikai változás, amely megmagyarázná, hogy generációról-generációra miért növekszik az atópiás betegségek gyakorisága. 

Másfelől, elmondható, hogy Aberdeenben komoly környezetszennyezést okozó ipar az évek során nem települt, ami magyarázná az atópiás betegségek gyakoriságának drámai növekedését (Devenny és mtsi., 2004). Első megközelítésben magyarázatként a nyugati életmód merül fel, amit számtalan érvvel lehet alátámasztani (Devereux, 2006). Kérdés, hogy a nyugati életmód mely összetevői hozhatók összefüggésbe az atópiás betegségekkel?

A legtöbb betegség szórványosan régebbi korokban is előfordult. Már Augustus Caesar is asztmában szenvedett, és Britannicus, Néró mostohatestvére pedig allergiás volt a lovakra. Leonardo Botallo 1565-ben ismertetett egy "rózsahurutnak" nevezett allergiás esetet (Cockcroft, 2014), de igazából csak a 19. században vált egyre gyakoribbá a szénanátha és kezdtek leírásával és kutatásával foglalkozni (Emanuel, 1988). Általában is felállítható az a szabály: onnan tudni, hogy egy betegség gyakorivá kezd válni, hogy egyre több orvos és kutató írja le egymástól függetlenül a kórképet.

A civilizációs betegségek, mint az atópiás kórképek is, a 19. századtól kezdtek egyre gyakoribbá válni. 

A hajlam, a genetikai különbségek, az egyéni érzékenység mind semmitmondó válaszok arra a kérdésre, miért pont az egyik ember betegszik meg olyan okoktól, ami mindenki másra is hat. 

A virágpor, az élelmiszerekben rejlő allergének, vagy úgy általában a környezetszennyeződés mindenkire hat, mégsem betegszik meg tőlük mindenki. Természetesen nem kizárt, hogy bizonyos "néma" gének, amelyek korábban nem okoztak megbetegedést, találkozva bizonyos környezeti ártalmakkal, megbetegedést váltanak ki. Ha azonban megvizsgáljuk a "civilizáció" főbb sajátosságait, kiderülhet, hogy ezek önmagukban képesek megmagyarázni az atópiás betegségeket és növekvő gyakoriságukat.

David Strachan epidemiológus 1989-ben jelentette meg a higiénia hipotézisről szóló híres tanulmányát (Strachan, 1989). Ebben kimutatta, hogy a szénanátha egyenes kapcsolatban van a magasabb életszínvonallal és fordított kapcsolatban van a testvérek számával. Magyarán, minél jobb -tisztább- körülmények közt él valaki, annál valószínűbb, hogy atópiás beteg lesz. Ám minél több idősebb testvére van valakinek, annál kisebb lesz az atópiára való hajlama. 

A magyarázat egyszerű: a mi világunkban a jóléttel arányos a sterilitás, a fertőzésekkel szembeni védelem (tiszta környezet, jó minőségű élelem, fokozott személyi higiénia, stb.), ha viszont az embernek sok testvére van, garantált, hogy az óvodából, iskolából hazahozott fertőzések végigmennek a családon. 

A higiénia hipotézis kutatások sorát indította le. Kiderült, hogy a farmon felnőtt gyerekek védettebbek az asztmával szemben (Genuneit, 2012), de a korai, gyermekközösségekben szerzett fertőzések (Matricardi és Hamelmann, 2009), vagy az 1970-es évek előtt gyakori hepatitis A vírusfertőzés is komoly kockázatcsökkenést jelentenek az atópiás megbetegedésekre (McIntire és mtsi., 2003).

Az atópiás betegségek kutatásában nagy fordulatnak tekintjük az IgE immunglobulin felfedezését (Johansson, 1997). Kiderült ugyanis, hogy a legtöbb atópiás betegben az IgE szint az átlagnál jóval magasabb. Úgy tűnt, megtalálták az atópiás hajlam örökletes tényezőjét. Együtt és külön nevelt ikrek IgE szintjének és atópiás betegségének vizsgálata alapján arra következtettek, hogy a megbetegedést az örökletes tényezők sokkal inkább meghatározzák mint a környezet (Hanson és mtsi., 1991). 

A felfedezés azonban rögtön egy talányba torkollott: az etióp gyerekekben az európai gyerekekhez képest hússzor magasabb IgE szintet mértek, az etióp gyerekek ennek ellenére nem szenvedtek atópiás betegségekben (Johansson és mtsi., 1968). 

Sorra vizsgáltak civilizációtól érintetlen természeti népeket és kiderült, hogy az európai átlaghoz képest tízszer, sőt némely törzsben százszor magasabb az IgE szintje, atópiás betegségnek még sincs nyoma náluk (Hurtado és mtsi., 1999). 

A furcsaságra a magyarázat meglepő: a különféle paraziták (pl. bélféreg) okozta fertőzésekre védekezésként emelkedik meg az IgE szint, és védelmet nyújt a parazitafertőzésekkel, de az atópiás betegségekkel szemben is. 

Állatkísérletek azt mutatják, hogy ha az állatot előbb éri bélféregfertőzés és csak utána találkozik allergénnel, akkor nem betegszik meg atópiás betegségben, míg fordított sorrendben atópia alakul ki. Magdalena Hurtado és munkatársai arra következtetnek, hogy a nyugati világban a gyerekek azért veszélyeztetettek atópiás megbetegedésre, mert miközben védik őket a parazitákkal szemben, folyamatosan ki vannak téve allergéneknek (Hurtado és mtsi., 1999). 

A magas IgE szint tehát evolúciós történetünkben számos előnyt jelentett számunkra, modern, túl steril viszonyaink közt viszont ellenünk fordult. És hogy a természettel nem jó ujjat húzni, jelzi egy sor vizsgálat, amelyben afrikai gyerekeket megszabadítottak a parazitáiktól és "cserébe" atópiás betegségek jelentek meg náluk (Matricardi és Hamelmann, 2009; Lynch és mtsi., 1993).

A higiénia hipotézis szerint modern körülményeink közt fejlődésünk során az emberi evolúcióban megszokotthoz képest sokkal kevesebb kórokozóval és parazitával találkozunk, holott ez szükséges volna az immunrendszer kiegyensúlyozott működésének a kialakulásához.

Az emberi bélflóra kapcsolata a különféle betegségekkel manapság intenzíven kutatott terület. Több vizsgálatot is ismerünk, amelyekben a növekedő csecsemőktől vett székletmintákból vizsgálták bélflórájuk összetételét és ezt összevetették a később kialakult atópiás betegségek előfordulásával. 

Az eredmények szerint bizonyos bélbaktériumok (pl. a Bifidobaktériumok) védőhatást, más bélbaktérium törzsek (mint pl. a Clostridium difficile ) viszont atópia kockázatot képviseltek (Björkstén és mtsi., 2001; Penders és mtsi., 2007). Az újszülöttek bélflórája az anyaméhben, a szülőcsatornán való áthaladáskor és a táplálás során alakul ki.

Így érthető, hogy a császármetszéssel világra jött babáknak a bélflórája eltér a természetes módon született babákéhoz képest (Biasucci és mtsi., 2008). Huszonhat vizsgálat összevont elemzése szerint ez a későbbi életkorban 32%-kal növeli az ételallergia, 23%-kal a szénanátha, 18%-kal az asztma kockázatát, de nem okoz ekcémát (Bager és mtsi., 2008). 

A szoptatás tekintetében viszont rendkívül ellentmondásosak az adatok. Azt gondolnánk, hogy a szopatás egyértelműen véd a későbbi atópiás betegségekkel szemben, hiszen az anyatejben speciálisan olyan prebiotikumok is vannak, amelyek elősegítik a baráti bélbaktériumok elszaporodását. 

Ám a vizsgálatok mégis ellentmondásosak (Matheson és mtsi., 2012). Például atópiás anyák esetében a négy hónapnál tovább tartó szoptatás növelte a gyermek atópiás megbetegedési kockázatát (Sears és mtsi., 2002). Ennek oka azonban valószínűleg nem az anyatejben, hanem az atópiás anyák fokozott sterilitásra való törekvésében rejlik. 

A vizsgálatok azt igazolják, hogy az anyatejes csecsemőkkel szemben a tápszeres gyerekek bélflórája kedvezőtlen összetételű (Fanaro és mtsi., 2003).

A gyermekek bélflórája 3 éves korukig folyamatosan épül fel, s mivel a különféle baktériumtörzsek egymás szaporodását is szabályozzák, kezdeti rendellenes összetétel megnöveli annak a kockázatát, hogy diszbiózis, azaz a bélflóra összetételének patológiás irányú elváltozása alakuljon ki, ami a későbbiekben többek közt atópiás betegségekhez is vezethet.

OSZD MEG másokkal is!

tudomány érdekes egészség életmód gyógyszeripar


Megtekintések száma: 24211





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet