1938. október 30-án a rádiókban Amerika-szerte arról számoltak be, hogy a Földet megtámadták, és elkezdte lerohanni egy Marsról érkezett idegen faj. Valódi tömeghisztéria tört ki, és Amerikai egy rövid ideig átélte az idegen inváziótól való félelem csontig hatoló gondolatát.
Aki még nem tudná, ez az eseménysor valóban megtörtént, és nem valami fikció volt. 1938 októberének végén tényleg egyre nagyobb pánik és tömeghisztéria tört ki Amerika több pontján is.
De mi is történt valójában, és mi is volt ez a különös rádiótudósítás a Földet elfoglaló marslakókról?
Orson Welles hírhedt rádiójátéka akkor alaposan megviccelte az országot, és így a fél világot is. A rádiójáték egy fikció volt, de az általa kiváltott reakciók nagyon is valósak.
A rádiójátékot akkor vetítették le először, melyben egy előre megírt novella alapján – melyet H. G. Wells írt – készítettek egy kitalált történetet, hamis rádiótudósításokkal, interjúkkal, és eseményekkel.
Az egész arról szólt, hogy Marslakók szállták meg a földet, és minden ok nélkül az emberekre támadnak.
A hangjáték nagyon realisztikus volt, ezért az Egyesült Államokban sok embert megijesztett.
A pánik nagyságát azonban a lapok később eltúlozták – káoszról, tömeges öngyilkosságokról, a rádiójátékkal összefüggő balesetekről, lázongásokról nem volt szó ugyan, de tény, hogy rengetegen halálra rémültek, többen pedig a pincékbe bújva kerestek menedéket.
Tényleg nagyon sokan dőltek be ennek az egésznek, még annak ellenére is, hogy a rádiójáték során többször bemondták megnyugtatásként, hogy ez az egész csak egy kitaláció.
Egyre több magazinnál és nyomtatott lapnál elkezdtek égni a vonalak. A média megkeresések tekintetében valóban tömeghisztéria tört ki. A rádió munkatársait, és a helyi tévéket is elkezdték elárasztani zaklatott telefonok.
A híres Princetoni Egyetem tíz évvel későbbi tanulmánya szerint legalább egymillióan kerültek így vagy úgy a műsor hatása alá.
A legtöbben a pincékben bújtak el, mert féltek, hogy azt idegenek rájuk találnak, és onnan hallgatták tovább a rádióadást.
Voltak olyanok is, akik elbarikádozták magukat, és az éjszaka kellős közepén összehordtak a pincébe egy halom vizet és élelmet, ha ott is bekövetkeznének az első támadások és pusztítás.
Sokan úgy gondolnak Orson Welles rádiójátékára, mint arra a pillanatra, amikor a média felhívta magára a figyelmet, és kijelentette: oda kell rá figyelni, mert óriási tömegek manipulálására képes.
Azóta, mint tudjuk, a média még nagyobb hatalmat kapott. Gyakorlatilag bármit el lehet már hitetni az emberekkel, ha kellő erővel sulykolják beléjük. Képesek lehetünk a médiával emberek életét tönkretenni, vagy akár meg is ölni az embereket.
Az amerikai rádiójáték után ugyanis hasonló rádióadással próbálkoztak 1944-ben Chilében, 1949-ben pedig Ecuadorban.
Ez utóbbinak tragikus következményei is voltak. A pánikba eső, majd kijózanodásuk után feldühödő hallgatók felgyújtották a quitói rádió épületét, és az összecsapásokban hatan életüket veszítették.
2001. szeptember 11-én viszont „A világok harca-szindróma” fordítottját élte át az Egyesült Államok és az egész emberiség: milliók hitték a CNN első New York-i képei nyomán, hogy egy új katasztrófafilm előzetesét látják.