Az Anjikuni-tó partján fekvő kicsiny eszkimó falu lakossága 1930 novemberében úgy tűnt el, mintha sose lett volna. Ez még nem minden. Egyetlen létfontosságú tárgy, ruházat, élelem, edény vagy a fagyos pusztában az életben maradást biztosító eszköz sem hiányzott. Azóta is ez az évszázad rejtélye, és senki sem tudja, hová tűntek a falu lakói azon a végzetes estén.
A különös ősi indián legendák mellett bátran állíthatjuk, hogy az Anjikuni-tó partján történt események a legfurcsábbak. Az észak-amerikai történelem egy máig fehér foltja.
Ugyanis majdnem egy évszázada nincs rá semmiféle magyarázat, hogyan tűnt el egy egész eszkimó falu lakossága a semmibe, előjelek és készülődés nélkül.
A döbbent Joe Labelle és az üres falu
Egy felfedező, aki nem mellesleg prémvadászatból is élt, gyakran járta a környéket és annak vadvilágát különböző célokból. A férfit Joe Labelle-nek hívták, és ő volt a legelső döbbent szemtanúja valaminek, amit azóta se hitt el.
Gyakran vadászott a környéken prémes állatokra, és volt, hogy korábban is megfordult már a legendás Anjikuni-településen.
A tópart közelében fekvő, 30-50 lelkes inuit falucska barátságos lakóit már régebbről ismerte, korábbi útjai során került közelebbi viszonyba velük.
Labelle azt szerette volna, ha pihenhet valahol, ezért mikor 1930. november 13-án újra a környéken járt, átfagyva, éhesen érkezett a falu határába, már maga elé képzelte a finom meleg ételeket és a forró pokrócokat.
Azonban megérkezvén teljesen ledöbbent. A falu ugyanis üres volt. Egy árva lélek sem volt ott, mintha evakuálták volna.
Nyomtalanul tűntek el
Szokatlan és ijesztő volt a csend, ez már azonnal feltűnt a férfinek. Mintha az egész falucska kihalt volna. Korábban rengeteg kutya, szánhúzó eb vonyítása tarkította az éjszaka csendjét, de most csak a mélységes, fülbántóan ijesztő csend lépett a helyébe.
Amikor aztán Joe Labelle jobban körbenézett a faluban, a rejtély még megmagyarázhatatlanabb lett.
Észrevette, hogy a faluban minden élet megszűnt, és a kunyhók kéményeiből nem tör fel melengető füst, vagyis senki sem volt a kunyhókban sem, és már egy ideje elhagyhatták a falut.
Szólongatta a helyieket, kiabált, hátha bajuk eset, és segítségre van szükségük, de nem felelt senki. Csak a csend riasztó zizzenése felelt vissza a megriadt férfinek, aki úgy érezhette, hogy valami szürreális álomba csöppent.
A kunyhókban mindent úgy talált, mint máskor. Mintha el sem mentek volna. Az volt a legkülönösebb pont, amikor egy félig elkészített ételt talált mely még a tűzön főtt.
Semmilyen a túléléshez és a hideg eltűréséhez szükséges tárgy nem hiányzott a faluból, még a fegyverraktárból sem vittek el semmit.
Az egyik kint rakott tűz még parázslott, ebből úgy gondolta, érkezése előtt néhány órával rakhatták.
A fegyverraktár kérdése azért is volt megdöbbentő, mert tudta, hogy az inuitok szinte sehová sem mentek a puskájuk nélkül, ez amolyan szokás volt náluk.
Az egyik kunyhóban egy fókabőrből készült, félig megvarrt gyermekkabátra bukkant, amelyben még a csonttű is benne volt.
Azóta sem tudni, mi történt
Ahogyan Joe Labelle, úgy azóta senki sem tudja pontosan, hogy hová lett a falu lakossága. Nem egy legendáról van szó csupán, mert az eset jól dokumentált, és rengeteg feljegyzés, köztük Joe Labelle feljegyzései is megemlítik részletekbe menően az esetet.
Semmi, egyetlen apró jel sem utal arra, hogy bármilyen külső behatás történt volna a lakossággal. Dulakodásnak semmi nyoma nem volt, sem háborúnak.
Az is elég különös volt, hogy egyetlen árva lábnyomot sem látott a hóban, pedig egy ilyen csoportos vonulásnál ennek nyomai lettek volna.
Joe Labelle úgy érezte, a halál kísérti, ha tovább marad a faluban, ezért annak ellenére, hogy nagyon fáradt volt tovább állt.
A rendkívüli állapotban lévő, kimerült, fagyási sérülésektől szenvedő Joe Labelle a helyenként derékig érő hóban alig hat óra alatt tette meg gyalog a 30 kilométeres távolságot, a következő településig, ahol egy távíró állomás is volt.
Onnan Pierre Menard őrsparancsnok 30 lovas rendőrt indított útnak a helyszínre.
Különös fények az éjszakában
Az Anjikuni-tó felé haladva, a rendőrszakasz a helyszín közelében összetalálkozott egy másik prémvadásszal, bizonyos Laurent Armanddal.
A férfit is természetesen kikérdezték, hogy merre járt, és látott-e bármiféle szokatlant, vagy látta-e a falu elvonuló lakosait.
Armand ugyan semmi ilyet nem látott, ellenben a falu felett néhány nappal korábban különös fényeket látott táncolni az égen.
Elmondása szerint a fényárban úszó valami gömb, majd kupola, de volt, hogy egy szivar alakját vette fel, mintha valamiféle létforma lenne, de mégis mesterséges.
A rejtély azonban még jobban elmélyült, amikor a település mellett fekvő apró temetőben több kihantolt sírt találtak.
A nyitott sírgödrök viszont üresek voltak. A rettenetes hideg miatt a föld betonkeménységűre fagyott, így egyértelművé vált, hogy ezeket a sírgödröket csakis emberek áshatták ki.
Éhen halt szánhúzó kutyák tetemeit is megtalálták, ami azért furcsa, mert a falu tele volt hátrahagyott étellel, ráadásul nagy becsben tartották ezeket a jószágokat, így megmagyarázhatatlan, mi történhetett velük.
Az ügyet végül, mint megoldatlan esetet lezárták, és az aktát irattárba tették.
Teóriák
Bár a mai napig nem sikerült magyarázatot találni az eseményekre, rengeteg elmélet született arról, hogy pontosan mi történhetett.
A falu felett látott korábbi fényjelenségre eleinte sokan hitték, hogy sarki fény, de a vallomásból kiderült, hogy kizárt, hogy sarki fény legyen. Így egyre többen idegenekre gyanakodtak. Szerintük a falu lakosságát idegenek deportálták egy máig ismeretlen helyre, ismeretlen okokból.
Ha ez valóban így történt, ez lehetett minden idők legnagyobb negyedik típusú találkozása. Az idegenek ráadásul a beszámolók és későbbi feljegyzések szerint előszeretettel feltűntek a sarkvidékeken.
Egy másik elmélet szerint a falu lakossága valamilyen módon átlépett egy másik téridő síkba, így egyszerűen eltűntek a mi világunkból, mintha sose lettek volna. Talán valahol még most is ott bolyonganak egy másik elemi szinten.
Mások szerint sarki démonok vitték magukkal a falu lakosait, mert azok valahogyan magukra haragították ezeket a túlvilági lényeket.
Akárhogyan is, az esetet bár lezárták, hivatalosan nem született magyarázat, és még mindig ez az észak-amerikai történelem legnagyobb megoldatlan rejtélye…