Kambodzsai kincs rejtőzik benne? Mire szolgáltak az ősi templomegyüttesek? Mi a helyzet a dinoszauruszokat ábrázoló faragásokkal? Egyesek szerint az idegenek építették, míg mások a Szent Grál végső nyughelyének tartják.
A világ legnagyobb, leggyönyörűbb, legbonyolultabb és legrejtélyesebb templomegyüttese az indokínai dzsungel közepén. És a sok leg- egyáltalán nem túlzás, az 1992-ben a világörökség részének nyilvánított Angkor városa, illetve annak maradványa a dél-kelet ázsiai népek gazdag kultúrájának kiemelkedően fontos része.
Míg más népcsoportok a hátrafelé nyilazással és nyereg alatti húspuhítással töltötték az időt, addig a hol a hinduizmus, hol a buddhizmus tanait követő, de mindig mérhetetlen spiritualitásról tanúságot tevő khmerek szívbemarkolóan gyönyörű városokat építettek amerre a szem ellátott a Tonle Sap tótól északra elterülő termékeny síkságon.
Angkor templomai Kambodzsa fővárosától, Phnom Penh-től 240 kilométerre északnyugatra, Siem Reap városától északra emelkednek a mindent elnyelő őserdő méregzöld tengere fölé.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy Angkor a kőépítészet csúcsa. A precízen kifaragott köveket mindenféle kötőanyag nélkül tették egymásra, mégis még mindig áll az épületek nagy része. A szobrokat, falakat arannyal díszítették. A hatalmas, több mint kétszáz négyzetkilométeres területen ezernél is több – különböző állapotban megmaradt – építmény bújik meg a dzsungelben, köztük hetven nagyobb kőtemplom őrzi a khmer építészet és művészet nagyszerűségét.
A khmerek lakta terület nagyságát azonban nehéz ma megbecsülni. Óvatos becslések szerint egyedülálló középkori metropoliszról beszélhetünk: több mint ezer négyzetkilométeres kiterjedésű és egymillió lakosú lehetett fénykorában Angkor – a végeláthatatlan őserdő tehát bőven rejt még feltáratlan műemlékeket, és annál több titkot.
Rejtélyek övezik
Angkorral kapcsolatban kevés dolgot tudni biztosan: a létezése, a virágzó milliós birodalom léte, a kezdeti indiai hatás tény. De hogy miből fejlődhetett ki ez a csodálatosan erőteljes, egyedi és megkapó khmer kultúra, kik voltak a tervezői, építészei, honnan tanulták mesterségüket és végül hová tűntek a XV. század derekán – máig rejtély, ami évente turisták millióit csábítja Délkelet-Ázsiába.
A középkor legnagyobb városából karika csapásra tűntek el az emberek, amit a kutatók sokáig nem tudtak semmivel sem magyarázni. Bár A PNAS tudományos lapban közzétett térkép szerint Angkor egykori lakói maguk tehetnek a város pusztulásáról, mert túlságosan megbolygatták a környező erdőket, ez ugyanúgy csak egy elmélet, melyet már soha nem lehet bizonyítani.
Korábban azt hitték, hogy a csatornarendszer csupán dísz volt, de rájöttek, hogy az intenzív rizstermesztésben is fontos szerepe volt. Az öntözőrendszer elemzésével a civilizáció tizennegyedik századi összeomlásának valószínű okaira is rájöttek. Gátszakadások jeleit fedezték fel, emellett a hidak és gátak ad hoc javításai arra utaltak, hogy a rendszert nehezen tudták fenntartani. Emellett az erdőirtások, a túlnépesedés és a talajerózió is hozzájárulhatott a népesség eltűnéséhez.
Angkor nagyon kiterjed volt, az intenzív földműveléssel pedig túlságosan kihasználták a környezetet, ami súlyos problémákhoz vezetett, írta annak idején a BBC.
Gazdasági hanyatlás azonban – képletesen – nem dönt romba városokat. Legalábbis nem ilyen mértékben. Ilyen alapon ugyanis az összes középkori nagyváros hanyatlásnak indulhatott volna. Az továbbra is nagy rejtély, hogy miért néptelenedett el olyan hirtelen a város.
A legnagyobb kambodzsai kincs
Legendák tucatjai keringtek az emberek között arról, hogy Angkorban található a legnagyobb elrejtett kambodzsai kincs. Erre azonban nem találtak bizonyítékot, mint ahogyan azt sem tudni, hogyha volt ilyen kincs, az pontosan hol lett elrejtve, és ki hozta oda.
A világ később átértelmezte a gondolatot, és magát az Angkor várost kezdték el kambodzsai kincsként emlegetni, elfeledve ezzel a korábbi szóbeszédeket.
A Szent Grál rejtekhelye
Angkort -akárcsak számtalan más rejtélyes hely a földön – kapcsolatba hozták a Szent Grállal. Egyesek úgy vélik, hogy az ereklyét, melyben Krisztus vérét felfogták, valahol a dzsungelek sűrűjében rejtették el kambodzsában. Egyes, soha meg nem erősített források még magát a helyet is megemlítik: Angkor-wat.
Angkor-wat tulajdonképpen egy templomegyüttes Angkor városának központjában. A khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ, fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált – megjelenik a nemzeti zászlón és címeren.
Mivel a mai napig viszonylag eldugott helyen található, az őserdő mélyén, így tökéletes hely ahhoz, hogy elrejtsenek ott valami olyat, amit az egész világ keres. Noha semmilyen hivatalos feljegyzés nem említi a Szent Grált az ANgkor-Wat-tal kapcsolatban, a feltételezés kitart.
Az egyház által nem elfogadott, apokrif iratok szerint a Grál díszítéséül szolgáló smaragd eredetileg Lucifer koronáját ékesítette, és akkor hullott ki belőle, amikor az Úr letaszította őt a mennyből.
Jézus keresztre feszítése után a Szent Grált a templomosok Európában rejtegették, de mivel ez később túl veszélyes volt, és úgy érezték, hogy Európában túl sokan keresik – éppen emiatt nincs biztonságban – úgy döntöttek, hogy egy olyan nyughelyet keresnek az ereklyének, ahol soha senki sem keresné.
De ha valóban Angkorban van, akkor hol rejtették el? Talán a város alatti üregekben, alagutakban. Titkos szobákban, melyek még felfedezésre várnak. Az is lehet, hogy csak egyszerűen elásták a földbe, valahová jó mélyre, és azóta valahol már kimosta magából az eső, és valaki olyan kezébe került, aki nem is tud róla, hogy a világ legkeresettebb kupája van nála.
Ősi idegenek
Bár az általános vélekedés szerint Angkort a helyiek építették, sokan vitatják ezt az elképzelést. A város építészeti felépítése zseniális. Az épületek – korukhoz képest – masszívak, ellenállóak. Sokakban felmerült az a kérdés is, hogy hogyan volta képesek odacipelni ezeket a hatalmas köveket az emberek.
Az ősi idegenek elmélete szerint idegen lények már egész korán, az ókorban és a középkorban is látogatták az emberiséget. Sőt mi több, kapcsolatba is létek velünk, üzentek, tudást adtak át. Ez magyarázza, hogy egyes ősi civilizációk miért rendelkeztek nagyon fejlett műszaki és építészeti tudással. Feltételezések szerint ilyen civilizációk lehettek többek között a Görögök, Egyiptomiak, Sumerok, Aztékok, Maják és Inkák.
Az idegenek látogatásai, és az általuk nyújtott tudás óriási hatással volt az emberiség fejlődésére. Sokak szerint nem tartanánk jelenleg itt, ahol ma tart az emberiség, ha ezek az ókori, középkori látogatások nem történnek meg.
Az Angkor-wat templomegyüttese korának csúcsa volt építészetileg. Ez rögtön felvetette az építők idegenekkel való kapcsolatát. Elképzelhető, hogy idegenekkel együtt építették a templomot? Vagy idegen technológiát használtak fel a kövek mozgatásához, megmunkálásához?
1998-ban egy bizonyos Graham Hancocknak és John Grigsbynek feltűnt, hogy az Angkor-wat templomegyüttesének épület elemei, és az Angkor Thom épület elemei kísérteties együttállást mutatnak a Draco csillagkép csillagaival. Szinte teljesen megegyeztek.
Puszta véletlen? Ez talán több annál. Az Angkor-Thom pontosan középen van, és az Ekliptikus Északi Pólust szimbolizálja.
A templomok tornyai közül a középső toronyról azt mondják, hogy Mount Merut szimbolizálja, ami a hindu mitológiában a világ közepét jelenti. Összesen 108 lótuszvirág alakú faragás található a kövekben, melyek mind a hindu, mind a buddhista tanokban szent számok.
A különlegesen gyönyörű nimfákat ábrázoló faragások egyesek szerint a régmúlt nagy csatáira utalnak, melyek közül néhány a felhők felett vívtak meg. Ez akár valamiféle ókori légi csatára is utalhat.
Az elfogadott vélekedés szerint a templomokat egy Visnu nevű istennek építették. Visnu a három legfőbb hindu istenség a trimúrti (Brahma, Siva, Visnu) közül az egyik, sokak szerint a legfontosabb. Ő az anyagi teremtés fenntartója és védelmezője. Alapvetően jóindulatú. Követői a vaisnavák, akik szerint a legfőbb isten, és számos neve közül némelyik jelentése is ez: „aki mindent áthat, mindenbe behatol”, azaz a brahman, a végső valóság megtestesítője.
De valójában létezett ez az Isten? Talán az ókori Istenek nem véletlen, hogy mind-mind felsőbbrendű lényekként voltak leírva, mert nem e világi lények voltak. Az ókoriak mindig úgy hivatkoztak az Istenekre, mint azokra, akik az égből szálltak alá. Ez egyfajta utalás lehet arra vonatkozóan, hogy Visnu nem volt más, mint egy idegen faj képviselője. Talán nem volt más, mint egy Annunaki?
Az Annunakik emberszerű lények, akik fontos szerepet játszottak a Föld emberekkel való benépesítésében. Állítólag ezek az idegenek rendszeres időközönként visszatérnek a bolygónkra azért, hogy meggyőződjenek arról, hogy az emberiség hogyan használja fel szülőbolygóját, illetve hogy a földönkívüli fajok miként avatkoznak bele az emberiség sorsába.
Furcsa faragások
Különös faragások is alátámasztják az érdekes elméleteket az Angkor rejtélyei kapcsán. Vegyük például a lenti képet. Jól látható, hogy valamiféle élőlényt ábrázolnak a kőfaragások. A legtöbben elsőre egy gyíkra tippelnének, vagy sárkányra. Ha jobban megfigyeljük a hátát, látszik hogy tüskék állnak ki belőle, mintha az egész egy Stegosaurust ábrázolna.
Márpedig ha ez tényleg egy dinoszauruszt ábrázoló faragás, akkor felmerül a kérdés, honnan tudhatták az Angkori emberek, hogyan is néz ki. Hiszen évmilliókkal azelőtt kipusztult az összes dinoszaurusz.
Az ősi tudást az idegenektől kapták? Az Annunakik útmutatása alapján voltak képesek rekonstruálni egy Stegosaurus valós mását?
Egyes köveken pedig érdekes, megmunkálásból származó nyomokat találunk. Akkoriban aligha lehet elképzelni, hogy mi tudott volna ilyesmit marni a kőbe.
Mintha ókori acélpántok helyei lennének… A baloldali képek Egyiptomból származnak, míg a jobboldaliak Angkorból.
Az alábbi kép nem Angkor templomaiból van, hanem Az Elloraban található sárkányok templomából. A templom tetején elhelyezkedő szobrok kísértetiesen hasonlítanak itt is a már rég kihalt dinoszauruszokra.
Az ókoriak csak úgy lehettek tisztában ezekkel az információkkal, ha valahogyan szert tettek a tudásra. A tudást pedig az ősi idegen civilizáció hozta el nekik.
A világ számos valaha élt nagy kultúrája valahogyan kapcsolatba hozható az égből alászállt lényekkel. Asztronauták voltak, űrhajósok, csillagközi vándorok, akiket ezen kultúrák nagyra becsültek és tiszteltek. A civilizációk hanyatlása idején aztán ennek a bőséges tudásnak egy részét örökre magukkal vitték a sírba.