Apokalipszis: a Föld pólusai fordulóban vannak! Drasztikusan csökkenhet a Föld védőpajzsa!

2019. január 15., kedd




Ha 180 fokos fordulatot vesznek, ahogyan a geológiai múltban már sokszor megtörtént.

Világszerte komoly érdeklődés övezte a hírt, miszerint meglepően gyorsan vándorol a Föld északi mágneses pólusa, az észak-kanadai partoktól a Jeges-tenger közepe felé, Oroszország irányába tart. Mozgása az utóbbi időben olyannyira szapora lett, hogy a szakértőknek példátlanul korán, a tervezettnél egy évvel előbb kell frissíteniük a hajók, repülők és tengeralattjárók navigációját segítő mágneses modellt.

Ettől még nem jön el a világvége, sőt valójában semmi nem történt, főleg hogy a navigáció manapság már sokkal inkább GPS-alapú.

De egy pólusváltás például nagyon kellemetlenül érintheti elektronikára épülő világunkat – ezt előre jelezni nem tudjuk, legfeljebb követjük és alkalmazkodunk a változáshoz.

Mi zajlik odalent a talpunk alatt? Dr. Timár Gábor geofizikust, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.

Bolygónk külső magja a felszíntől nagyjából 2900-től 5100 kilométerig terjedő folyékony, vastartalmú anyag, amely vastag héjként veszi körbe a szilárd belső magot. A Föld forgása miatt ebben az óriási térben is áramlások indulnak a forgástengellyel párhuzamosan:

A mágneses anyag áramlása hengerekbe rendeződik, miközben mágneses mezőt kelt, ez az úgynevezett földmágneses dinamó. Elképzelhetjük úgy is, mint hatalmas, folyékony, föld alatt örvénylő rúdmágneseket, csakhogy a »rudak« csak nagyjából mutatnak a földrajzi északi és déli sarkpont felé



– magyarázza a 24.hu-nak Timár Gábor.

A mágneses északi és déli pólus ott van, ahol az e hengerek által keltett mágneses erőtér merőlegesen metszi a felszínt. De ebből még ugye nem következik, hogy miért mozognak a hengerek? 

Földünk külső magjának anyaga állandóan mozgásban van, folyamatosan áramlik körülbelül olyan kiszámíthatatlanul, mint egy rotyogó leves, amely alatt random változtatjuk a tűz erejét és irányát.

Teljesen normális és megszokott, hogy a nagy „fortyogás” közepette a pólus folyamatosan változik, hol gyorsabban, hol lassabban, akár napi 10-50 kilométert is képes elmászni.

Alkalmazkodni kell hozzá, mégpedig úgy, ahogy most is teszik: a Mágneses Világmodell frissítésével.

Keletből nem lesz észak, de északból lehet dél

Hiába imbolyog viszont akár több ezer kilométereket is, attól nem kell tartanunk, hogy egy napon 90 fokot fordul, és mondjuk keletnek mutatnak az iránytűk.

A Föld tengely körüli forgása olyan erőket kelt, amelyek többé-kevésbé irányban tartják a mágnesességet generáló hengerszerű áramlásokat, a mágneses pólusokat nem engedik pár száz, esetleg egyezer kilométernél távolabb a sarkoktól

– magyarázza a szakember.

Egy 180 fokos fordulat viszont bármikor bekövetkezhet, vagyis hogy a mágneses északi pólus a Déli-sark irányába fordul. Sőt, óceáni kőzetek rejtik bizonyítékát, hogy ez körülbelül néhány százezer évente be is következik, oka pedig még mindig a földmágneses dinamó jelensége.

A már említett folyton változó, lebomló majd újjászülető hengerek ugyanis saját tengelyük körül is forognak az áramlások erejének engedve az óramutató járásával megegyező, vagy azzal ellentétes irányba. A forgásirány pedig megszabja polaritásukat, így amelyikből több van, arra lesz észak…

Csökkenhet a védőpajzs ereje

Jelenleg nem tudjuk, mennyi idő alatt megy végbe egy-egy pólusfordulás, lehet néhány, de akár sok száz év is. Az viszont biztos, hogy sok jóval nem kecsegtet, mert ilyenkor mágneses védőpajzsunk hatékonysága akár 80 százalékkal is csökkenhet.

Egy-egy komolyabb napvihar már ma is komoly csapást képes mérni elektromos hálózatainkra, mi lenne, ha jelentősen gyengébb védelem mellett kapna el minket?

Timár Gábor szerint „elektronikán alapuló modern civilizációnk kapna egy jókora pofont”.

Végezetül két érdekesség, amikre nem is gondolnánk, annyira alapvető tényként tekintünk rá, hogy az iránytű északnak mutat.

A beépített mágnes ugye az északi pólus felé fordul, Magyarországon majdnem pontosan a földrajzi északi sark felé. Ám például az Atlanti-óceán közepén, az Egyenlítő térségében a földrajzi és a mágneses északi irány között már 25 fok az eltérés. Nem mindegy, ha valaki az újkorban hajóval indult a déli féltekéről Angliába.

A másik, hogy az iránytű három dimenzióban mozogna, ha hagynánk. Hazánk területén például 60 fokot „lejtene”, így mutatná hajszál pontosan a mágneses erővonalak irányát, a pólust. 

Ha pedig éppen a földrajzi és a mágneses észak között állunk, a szerkezet logikusan dél irányába mutatja északot.

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: 24.hu

katasztrófa tudomány kataklizma


Megtekintések száma: 9812





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet