A misszió minden nyomát eltusolták, és a teljes kutatást titkosították, most mégis napvilágra kerültek az információk…
Az Apollo 18 nem az utolsó Hold misszió volt a NASA történelmében. Bár hivatalosan ezzel lezárult a projekt, valójában cska kedzetét vette valmai más.
Valami sokkal titkosabb és jelentősebb misszió, mint eddig bármi az emberiség történelmében. Mely után nem véletlenül döntött úgy a NASA, hogy soha többé nem merészkedik vissza a Holdra…
Kiszivárgott hírek szerint 1976-ban az Apollo-20 program keretében titkos amerikai-szovjet Hold-misszióra került sor egy gigantikus, lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából.
Az expedíció állítólag sikerrel zárult, és nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem egy földönkívüli nő meglepően jó állapotban maradt holttestére is rábukkantak az űrhajósok.
Ez vonult be a titkos aktákba Apollo-20 kódnéven.
A misszió soha nem létezett hivatalosan, és a NASA a költségvetési tervezeteiben sem jelentette meg, ugyanis a sejtések szerint egy részét maga a Pentagon finanszírozta.
A megtalált földönkívüli űrhajót eredetileg egy műholdas felvételen fedezték fel, és azonnal látszott rajta, hogy elválik a holdi tájtól, és mesterséges eredetű lehet.
A NASA ezt a felfedezést az Apollo 15 misszió körül tetet meg, és folyamatosan foglalkoztatta, hogy mi lehet az űrhajó közvetlen közelében.
Az Apollo-20 misszió fő célja ennek a földönkívüli eredetű objektumnak a végső feltárása volt.
A titkos jelentések szerint az asztronauták nehezen jutottak be az űrhajó belső terébe, és ott megdöbbentő dolgokat láttak. Tele volt folyosókkal, mindenfelé járatok vezettek, és egy a földitől eltérő technológia jegyében épült fel minden.
Bár az űrhajó maga már nem működött, egyes ajtók még így is képesek voltak önállóan nyílni és záródni, mintha egy még mindig pislákoló ismeretlen energiaforrás hajtotta volna az alrendszereket.
Miként lehetett volna ezt titokban tartani?
A történetet nyilvánosságra hozó, a Légierő egyik volt specialistája, a Bell Laboratories korábbi alkalmazottja, a ma Ruandában élő 80 éves William Rutledge szerint egyszerűen.
E dokumentumok szerint az 1971 júliusában indított Apollo-15 holdra szállása során az űrhajósok (D. R. Scott, A. M. Worden és J. Irwin) több felvételt is készítettek az Izsak-D kráter térségéről, amelyek némelyikén egy hatalmas objektumot fedeztek fel, félig egy kisebb kráter oldalába fúródva.
A felfedezést követően, 1972. május 24-én az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon Moszkvában a hidegháború kellős közepén aláírta a közös szovjet-amerikai űregyezményt, amely lehetővé tette nem csak a Szojuz-Apollo-küldetést, hanem a későbbi titkos szovjet-amerikai holdra szállást is.
Az űrhajóban egy az emberre hasonlító teremtményt találtak, valamiféle csontokból álló furcsa arcmaszkban.
Felmérték az idegen űrhajót. Felfedezték az annak roncsaiból épített várost, illetve megtalálták egy E.B.E. Mona Lisa-nak elnevezett földönkívüli űrhajósnő holttestét, amelyet visszaszállítottak a Földre tudományos vizsgálatok céljából. Minderről a világhálón tucatnyi kép, számtalan fórum, amelyeken rendre fellángol a vita a felvételek hitelességéről…
A NASA tagad, vagy épp nem mond semmit az ilyen esatekről, mégis rendre kerülnek elő információk, egy hivatalosan meg nem történt utazásról…
OSZD MEG másokkal is!