Egyes szakértők szerint nem elképzelhetetlen, hogy az atlantisziak nem emberek voltak, és arra is megvan a magyarázat, hogy hová tűnt a teljes civilizációjuk.
Az Atlantiszi civilizációról rengeteg dolog nem ismert ég, így a történészek és a tudomány számára is sok a megoldatlan kérdés.
Főleg azért, mert ne találtunk olyan leleteket, amik egyértelműen Atlantiszhoz köthetőek lennének.
Ugyanakkor akadnak ellenben olyan nem teljesen ismert eredetű tárgyak, vázák, romok, freskómaradványok, melyek elképzelhető – de nem bizonyított – hogy Atlantisszal állnak kapcsolatban.
Onnan tudjuk, hogy mégis egészen biztosan létezett, hogy több történelmi említést is tesznek róla, és egyes esetekben hosszasan értekeztek is róla.
Tehát Atlantisz legendája nem csak egy mese volt, hanem egy valós leírás, egy ténylegesen létezett, majd nyomtalanul eltűnt civilizációról.
Platón (i. e. 427–i. e. 347), a híres ógörög filozófus Timaiosz és Kritiász című dialógusaiban meglehetős részletességgel szól Atlantisz szigetéről, amely állítólag Héraklész oszlopaitól nyugatra feküdt, amely a Gibraltári-szorossal azonos.
Leírása szerint Atlantisz nagyobb volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel, amelyet Platón perzsa mintára képzelt el.
Atlantiszt Poszeidón birodalmaként említik akkoriban, és ezt a birodalmat örökölte meg később az atlantiszi nép.
Sokan úgy gondolják ma a paleoasztronautika hívői közül, hogy az ókori és ősi istenek mind-mind idegen lények egyedi lehettek. Ez magyarázta csodatévő erejüket, és felsőbb hatalomként való mélységes tiszteletüket az emberek felől.
Poszeidón tehát egy földönkívüli lény volt, egy idegen faj képviselője. Feltehetőleg ő hozhatta létre a kort akkoriban jóval meghaladó csúcstechnológián alapuló megoldásokkal Atlantisz birodalmát.
Platón Atlantiszról szóló feljegyzéseiben egy orichalcum nevű legendás fémről is ír. Ezt „tűz fényének” nevezte, melyet már Platón idejében is csak hírből ismertek, pedig Atlantisz idejében az arany mellett a legértékesebb anyagnak számított.
Pontosan nem tudjuk, mi lehetett ez, mai értelemben a sárgarézre használják a szót, ám a görög kifejezés etimológiájából kiindulva helytállóbb a hegyi réz vagy hegyi fém kifejezés, egyesek szerint az arany, a cink, a réz és a bronz valamiféle ötvözetéről lehet szó.
Sokak szerint ez az ismeretlen fém a mai napig nem ismert, és valójában egy olyan időtálló fémötvözet lehetett, melynek összetevői nem is voltak eredetileg megtalálhatóak a Földön.
A fém létezésének bizonyítékaira ugyanakkor egyelőre nem bukkantak rá, de sokan úgy gondolják, hogy az Antarktisz jege alatt kellene kutakodni.
Annyi biztos, hogy más kultúrákban is említést tesznek róla, sőt, Egyiptom még kapcsolatban is állt az atlantiszi birodalommal.
Ezt egy hajótörött feljegyzéseiből tudjuk, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor hatalmas hullámok összetörték a hajót, egyedül ő maradt életben. Egy gerendába kapaszkodva partra sodródott egy szigeten.
Itt egy kígyó lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de nem bántotta. Azt mesélte a hajótöröttnek, hogy régen a szigeten gazdagság és boldogság uralkodott és 75 elégedett sárkány lakott rajta, akik közül már csak ő maradt életben.
Távollétében egyszer egy csillag zuhant a szigetre és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy: „soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik”.
A jelek szerint Atlantisz népe magasan fejlett volt, a korukat pedig szupertechnológiájukkal messze megelőzték.
Az elbeszélések szerint több ezer évvel járhattak a többi nép előtt, és lenyűgözően hatalmas épületeket tudtak emelni.
Hogy pontosan mi lett a vesztük azt senki sem tudja. A legközkedveltebb elmélet szerint Atlantisz szigetén egy hatalmas vulkánkitörés során elsüllyedt az egész kontinens, melyen élt ez a nép.
Egy másik elmélet viszont azt veti fel, hogy ez a civilizáció mivel eredendően idegen volt, idővel a csillagok közé távozott. Ez megmagyarázná, miért nem találták meg soha őket.
Valójában ugyanis talán nem is nyelte el őket a föld, hanem az egész birodalom felemelkedett, és nem volt más, mint egy gigantikus méretű csillagközi bárka, mely mikor eljött az idő, tovább állt az űr sötét mélységei felé.
OSZD MEG másokkal is!