​Avi Loeb: Földönkívüli, egy idegen civilizáció első nyomai

2021. február 15., hétfő




A Harvard egyetem izraeli származású intézetvezetője és asztrofizikusa, Avi Loeb könyve amerikai kiadásával szinte egyidőben jelent meg Magyarországon, az Agave Könyvek gondozásában.

-írja az Index.hu

Egyszer, a híres tudósnak Stephen Hawkingnak, azt mondta egy könyvkiadó hogy, minden egyes képlet amit a tudományos-ismeretterjesztő könyvében leír, felezi az eladott darabszámot. Nos, a Harvard egyetem izraeli származású intézetvezetője és asztrofizikusa megfogadta a tanácsot, és mindössze egyetlen képlet szerepel könyvében, a földönkívüli intelligencia matematikai esélyeit vizsgáló Drake-egyenlet.

A Földönkívüli azonban nemcsak azért nehezen letehető olvasmány mert nem szakítják meg unos-untalan magasabb szintű matematikai számítások. A szerző tömören, de érzékletesen mutatja be életét, és karrierjének főbb eseményeit, így a cím akár utalhatna saját magára is.

Egy csillagász joggal érezheti magát földönkívüliként, pláne, ha egy kis mosávból érkezve a világ közvélemény érdeklődésének középpontjában találja magát meggyőződésével, a könyv ugyanis legalább annyira szól a szerzőről magáról, mint az Előörsnek - Oumuamuának nevezett bizonyosan csillagközi jövevényről, az elsőről ebben a kategóriában. A könyv amerikai kiadásával szinte egyidőben Magyarországon is megjelent művet az Agave Könyvek gondozta.

Loeb önéletrajzi elemekkel átszőtt írása egy utazás. Nemcsak a tudomány világában, hanem olyan területeken is, amelyekre Magyarországról kevesen jutnak el.

Sokan ismerik például a kibucokat, de a mosávról (kis földtulajdonosok termelői egyesüléséről) sokkal kevesebben hallottak. Már önmagában sokat elmond a szerzőről, hogy egy kis faluból a világ egyik legjobb egyetemének igazgatói székéig jutott, de a könyvben ennél is messzebb jutunk, elkísérhetjük a Hawaii-n található obszervatóriumba éppúgy, mint a tudományos élet néha nem túl barátságos bugyraiba egyaránt.

Utazásunk során megismerhetünk egy olyan vállaltan ateista tudóst, aki fokozatosan adja meg magát a halmozódó bizonyítékok láttán, és fogadja el a helyzetet, azaz a tényt, hogy az Univerzum egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy egyedül legyünk benne. És felismerése után néhány évvel egyszercsak megjelenik valami a Naprendszerben ami egyértelműen azon kívülről érkezett.

De térjünk is rá magára a könyv gerincét képező jelenségre, a több átnevezés után 1I/2017 U1 nevet kapott csillagközi tárgyra, az 'Oumuamuára, azaz a Hawaii szigeteken beszélt nyelven Előőrsre.

A tárgy szokatlanul nagy sebessége, és furcsa alakja keltette fel először a csillagászok érdeklődését. Sebessége és iránya hamar egyértelművé tette, hogy nem a Naprendszerben és akörül keringő aszteroidák egyike.

Több távcsöves vizsgálat után sem derült ki sokkal több a meglehetősen kicsi 100-300 méteres tárgyról, minthogy

FURCSA AZ ALAKJA.

Az eddig észlelt aszteroidák esetében ugyanis a szélesség, hosszúság aránya sosem volt több mint 3:1, az új tárgy azonban 5, sőt egyes számítások szerint 10:1 arányokkal rendelkezett. Megfigyelések szerint ráadásul szokatlanul nagy arányban verte vissza a ráeső napfényt, így a Neptunusz pályán kívül elhelyezkedő Kuiper-övből érkező aszteroidákhoz hasonlóan vörös színét szokatlanul nagy távolból lehetett látni.

A furcsaságok azonban nem álltak meg a fenti háromnál. A Naphoz legközelebbi pontot elhagyva, a csillagunk gravitációjától módosult pályájának távozó szakaszán azonban

A SZOKÁSOSNÁL JELENTŐSEN NAGYOBB GYORSULÁST MÉRTEK

a csillagászok. Ugyan távozó üstökösöknél megfigyelték már, hogy a Nap melegétől megolvadó felszínükből kiszabaduló gázok gyorsítottak rajtuk valamennyit, azonban az Oumuamua esetében nem érzékelték a jelenséget minden esetben kísérő csóvát.

Loeb ezt azzal magyarázza, hogy az imbolygó, de szabályos forgást produkáló égitest alakja nemcsak a legáltalánosabban elfogadott szivar lehet, hanem egy igen lapos korong is, amely bizonyos szögekből pontosan úgy nézhet ki mint egy hosszúkás tárgy. Szerinte ez a forma ráadásul kitűnően alkalmas a napszél „munkára fogásához”, így ez egyben magyarázatot is adhat a váratlan mértékű gyorsulásra is.

Mivel eddig még nem akadtunk korong alakú égitestre sokan megkérdőjelezték Loeb állításait és következtetéseit, különösen amikor előállt teóriájával, hogy a fenti eltérések miatt az Oumuamua nagy valószínűséggel egy idegen civilizáció által készített tárgy. Különösen érdekesek azon részei a könyvnek, ahol a média, illetve a tudóstársadalom reakcióit ecseteli megállapításával kapcsolatban.

Hiába hivatkozik többször is Sherlock Holmes kedvenc mondására, miszerint ha kizárjuk a lehetetlent, bármily valószínűtlen is ami marad, az az igazság, az eddig észlelt összesen két darab naprendszeren kívüli tárgyból

NEM LEHET MESSZEMENŐ KÖVETKEZTETÉSEKET LEVONNI.

Ugyanis 2019-ben egy újabb, ezúttal kétséget kizáróan természetes eredetű tárgy, a 2I/Borisov repült át rendszerünkön.

Arra mindenesetre jó volt az intersztelláris, azaz naprendszeren kívüli tárgyak felfedezése, hogy egy új és kreatív megoldás szülessen a közeli csillagok felfedezésére. A napvitorla ötletét felhasználva és egy tech-milliárdos Yuri Millner pénzügyi támogatásával kidolgozásra került a Starshot Initiative, amely célja minél rövidebb idő alatt felkeresni az Alpha Centauri csillagképben felfedezett exobolygót.

Az óriási csillagközi távolságokat minél nagyobb sebességgel kellene átszelni, hogy még a mi életünkben választ kapjunk a kérdésünkre. A könyvben részletesen bemutatott megoldás

A FÉNYSEBESSÉG FELÉNEK ELÉRÉSÉT ÍGÉRI.

A megoldás lelke egy nanorobot, amely vitorláját egy rásugárzott lézerrel „megvilágítva“ a kis tömegű szondát folyamatosan gyorsítva elérhető ez az óriási sebesség.

Forrás: Index


Megtekintések száma: 3521





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet