1952. december 5-én sűrű, tejfehér köd telepedett rá London városára. A Nagy szmogként emlegetett rémség 5 napig tartotta fogságban a városlakókat, és több ezer ember halálát okozta. A köd okára a mai napig nem találtak ésszerű magyarázatot. Mi lehetett? A halál büntetése a nagyvárosiakra, vagy természetfeletti jelenség?
A Nagy londoni szmog, avagy ahogy sokan emlegetik, a „The Great Smog” hirtelen lepte el London utcáit, mondhatni minden előzmény nélkül.
Még ma is rejtély, hogy pontosan miért jelent meg, mi okozta, és miért szedett annyi emberáldozatot, holott azóta egyetlen egyszer sem fordult elő ennyire markáns ködjelenség Londonban, vagy London közelében.
Csupán néhány bizarr, de nem kevésbé rejtélyes momentum maradt fenn az előzményeket illetően.
Annyit tudni, hogy 1952. december 4-én egy hideg anticiklon vonult volna végig a város fölött. Azonban mivel szélcsend volt, ez a vonulása gyakorlatilag megállt, és az anticiklon napokig ottmaradt.
Alig telt bele néhány órába, és az egész jelenségnek meglettek a végzetes hatásai a városban. Rövid idő alatt felgyűltek a kipufogógázok, és egyéb szennyeződések, így London utcáit egy sűrű, kéményfüstre hasonlító tejes köd lepte el.
Akkoriban rengetegen tüzeltek szénnel, ami különösen mérgező és erős füsttel járt, sok történész ezt is egy lehetséges oknak rója fel a tragédia kapcsán. Ráadásul mivel nagyon hideg is volt akkoriban, még több szenet használtak, mint szoktak.
A város gyakorlatilag belefulladt a szmogba és a sűrű ködbe. A városlakók alig tudtak az utcára menni, mert a levegő fullasztó volt, és erősen mérgező. Lassan elkezdtek hullani főleg az idősebb emberek, de a különös idő sok fiatal áldozatot is szedett, nem csak a sok évtizedet megért emberek közül válogatott.
A londoniak a körülöttük áramló mérgező levegőt borsólevesnek nevezték el, amit színéről kapott, mivel sárgás-feketés színben ragyogott a légkör a városból nézve a sok vegyi anyagtól, ami a levegőben terjengett.
Az egész helyzeten csak tovább rontott, hogy a La Manche csatorna felől még több szennyezett légtömeg és füstfelhő érkezett.
Korom rakódott le az emberek torkában és légzőszerveiben, a levegő csípte a szemet és a szájat, belélegezve pedig irritálta erősen a légutakat is.
A harmadik és negyedik napon annyira sűrű volt a szmog, hogy az emberek nem mertek utcára menni, mert több jelentés érkezett arról, hogy egyesek egyszerűen eltévedtek, mivel a saját orrukig nem láttak a sűrű méregfelhőben.
A levegő páratartalma 100% volt, ami szinte belélegezhetetlenné tette a londoni atmoszférát. Az 1952-es londoni nagy szmog 4000 ember halálát okozta, ezzel a város egyik legnagyobb természetes eredetű katasztrófájaként tartják számon a nagy londoni tűz óta.
Az ítéletidőt követő hetekben 4075 – más adatok szerint akár 12.000 – ember halt meg és közel 100 ezren betegedtek meg. A köd ideje alatt még a Wembley stadion mérkőzései is elmaradtak egyedülálló módon.
A különös jelenség rengeteg kormot hagyott a városban, mely egy összefüggő szürkésfekete rétegként telepedett rá az utca betonjára és a járdákra, fákra, és növényekre.
A város csak hetekkel később tudott teljesen talpra állni a kábulatból melyet a Nagy szmog okozott. Soha azelőtt, és azóta sem ment végbe még csak hasonló sem a környéken. Nemsokkal később született meg a nagy előrelépésnek számító, a kormányzat által is elfogadott Tiszta Levegő-törvény, amely a levegőszennyezés elleni harc első lépései közé tartozott.
A mai napig rejtély, hogy pontosan mi okozta annak idején ezt a nagy szmogot. Az anticiklon önmagában nem lett volna szabad, hogy ilyen jelenséget okozzon. Bár nagyon magas volt akkoriban a város széntüzelése, ez önmagában szintén csak egy lehetséges ok, melyet soha nem bizonyítottak.
A későbbiekben a város lassan tért át másfajta tüzelőanyagokra, és csak lassan csökkent a légszennyezés, mégsem fordult elő újra a tragédia.
Az eset után a jelenséget sokan egy természetfeletti jelenségnek tartották, isten haragjának az emberiség elkövetett bűneiért.
Mások úgy vélték, talán ebben is a földönkívüliek keze van és így használták különleges biológiai fegyvereik tesztelésére a város lakóit.
A legújabb elméletek szerint a kén-dioxid, mely a levegőbe szabadult a város körül, egy különlegesen savas egyedet alkotott a levegővel, és a köddel, így alakulhatott ki a minden ellepő ítéletidő.