1967. január 27-én tragikus esemény következtében egy Földön történt gyakorlat közben tűz ütött ki az űrhajóban, és a három bent lévő asztronauta halálra égett. Az eset körül még azóta is rengeteg a rejtély.
Bár a tragédiáról rengeteg dolog kiderült, ma is, és sokáig rengeteg titok övezte az egészet. Nem tudták eleinte ugyanis, hogy pontosan mi okozhatta a tüzet.
Mivel az ember a Holdra akart jutni, és ebben Amerika az élen akart járni, csak nagyon szűk időkeret állt rendelkezésre a NASA-nál, hogy ezt kivitelezzék.
Lényegében versenyt futottak az idővel, éppen ezért mindenre nagyon kevés idő volt, és a kapkodás sajnos egy borzalmas eseményhez vezetett.
Soha nem látott gyorsaságú fejlesztés kezdődött, és soha nem látott nagyságú erőforrást mozgósítottak a cél elérése érdekében.
Az Apollo Saturn-204 volt az, amit Apollo-1 néven kezdtek emlegetni, eredetileg marketing okokból. Sokkal könnyebben megjegyezhető név volt, és egyszerű.
A kiválasztott asztronauták olyan emberek közül kerültek ki, akik megfelelő képzést kaptak, és szinte erre a feladatra születtek.
Kevese tudják, de az űrhajósok egyik missziója már korábban is majdnem tragédiába torkollott, egy alkalommal ugyanis az óceánba csapódó parancsnoki modul ajtaja levált, az űrhajós pedig majdnem megfulladt.
A legénység másik tagja, Ed White is veteránnak számított, mivel ő volt az első amerikai, aki a Gemini-4 űrhajóból kimászva 23 percen át sétált az űrben.
Mindemellett korábban kiemelkedő teljesítménnyel rendelkező vadászpilóta volt.
Senki sem értette, hogy mi történhetett, hogyan veszthettek el egyszerre 3 űrhajóst, méghozzá úgy, hogy irányított, föld körülmények között égnek halálra.
A január 27-i visszaszámlálástesztet kezdettől fogva hibák hátráltatták. Először furcsa szagot éreztek az asztronauták a parancsnoki modult tisztaoxigén-atmoszférájában, ezt egy óráig tartott megszüntetni. Ezután a kommunikációs rendszer mondta fel a szolgálatot.
Grissom a fülsiketítő zajban kiabálta oda társainak, hogy „hogyan akarunk eljutni a Holdra, ha a két épülettel arrébb ülő emberekkel sem tudunk beszélni”.
Később, délután 6 óra 31 perckor jelentették, hogy tűz van a modulban. Elkezdett fehér füst kiszivárogni az űrhajóból, azonban az űrhajósok egyszerűen nem tudták kinyitni az ajtót.
Mire nagy nehezen sikerült felfeszíteni a modul ajtaját, már mindenki halott volt odabenn, gyakorlatilag tűzhalált haltak.
A tragédia a nem csak a NASA-t, de a közvéleményt is valósággal sokkolta, és komoly, majdnem másfél éves leállás követte a balesetet. Ki akarták ugyanis deríteni, hogy pontosan mi történt.
Az már a kezdeti vizsgálatok alatt is kiderült, hogy ezer meg egy helyen voltak hibák az űrhajón. Később ezen hibák sorozatából jöttek rá a megoldásra.
Feltehetően egy rossz szigetelésű vezeték lehetett Grissom ülése mellett, amelyből egy szikra csapott ki. Ez pedig a tiszta oxigénben, amellyel megtöltötték a parancsnoki modul légterét, azonnal hatalmas tüzet okozott.
Rengeteg tervezési hibát találtak, és sokan valóságos rejtélynek tartják, hogy a NASA hogyan volt így képes repülni korábban az űrben.
Egyesek egyenesen azzal vádolták meg az űrhivatalt, hogy szándékosan játszadozott eddig is az asztronautái életével, és csak a szerencsén múlt, hogy nem következett be hamarabb egy tragédia, akár az űrben.
Ráadásul kiderült, hogy az űrhajó ajtaja befelé nyílt volna, és a bent megnövekbő nyomás, és hőmérséklet miatt képtelenség volt így kinyitni, így az űrhajósoknak szinte esélye sem volt.
A NASA tudott már 2 évvel azelőtt a hiányosságokról, hogy az űrhajósok bennégtek volna, de nem akartak tudomást venni róla, nehogy csúszásokat szenvedjenek el a missziók.
Így történhetett az, hogy ennek három remek űrhajós, és ember látta a vesztét…