Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái: a Föld végítéletét írja le, évszázados titok lappang benne

2019. szeptember 29., vasárnap




Az itt lefordított táblák története furcsának és hihetetlennek tűnhet a modern tudósok számára. Koruk lélegzetelállító: Krisztus előtt 36 000 évvel keletkeztek. Szerzőjük Thoth, egy atlantiszi pap-király, aki az ókori Egyiptomban kolóniát alapított miután az anyaország elsüllyedt. 

Ő építette a gizeh-i Nagy Piramist, amelyet tévedésből Keopsznak tulajdonítanak. (Lásd A Nagy Piramis-t, Doreáltól.) Ebben az épületben testesült meg az ókor nagy bölcsessége, és ide rejtették el az egykori Atlantisz titkos feljegyzéseit és eszközeit.

Thoth körülbelül 6 000 éven keresztül vezette Egyiptom népét i. e. 56 000-től egészen i. e. 50 000-ig. Ez alatt az időszak alatt az ókori barbár nép, akiket Thoth és más atlantisziak vezettek, a civilizáció magas fokát érték el. 

Thoth halhatatlan volt, ami azt jelenti, hogy legyőzte a halált, és csak akkor távozott a világból, amikor ez szándékában állt, és még akkor sem a halál útján. Hatalmas bölcsessége a különböző Atlantiszból származó népek kolóniáinak urává avatta, ideértve a Dél- és Közép-Amerikában élő egyes népeket is.

Amikor elérkezett az ideje, hogy Egyiptomot elhagyja, Thoth a Nagy Piramist az Amenti termeinek bejárata fölé emelte, és ebben helyezte el feljegyzéseit. 

Legmagasabb rangú emberei közül őröket jelölt ki ezeknek az őrzésére. Később ezek leszármazottjai lettek a piramis főpapjai, Thothot pedig a bölcsesség Isteneként, a nagy "feljegyzőként" tisztelték mindazok, akik földről való távozása után születtek. A legenda szerint az Amenti termei az alvilág termeivé, az Isten termeivé váltak, amelyeken a léleknek át kellett haladnia a halál után, hogy ítéletben részesüljön.

Későbbi korokban Thoth egója a smaragdtáblákon leírt módon újra emberi testet öltött. Ily módon háromszor inkarnálódott, utolsó inkarnációjában Hermész, "a háromszor születettként" ismerték. Ekkor



hagyta hátra azt az írást, amelyet a modern okkultisták Tabula szmaragdina-ként ismernek. Ez tulajdonképpen egy későbbi és jóval szűkreszabottabb bemutatása az ókori misztériumoknak.

Az ebben a könyvben lefordított táblák száma tíz, melyeket Thoth a Nagy Piramisban helyezett el a Piramis papjainak védelme alá. A tíz táblát tizenhárom részre osztottuk, hogy jobban lehessen dolgozni velük. Az utolsó két tábla olyan hatalmas és mélyreható dolgokat érint, hogy jelenleg tilos azokat az egész világ tudomására hozni. 

Mindamellett azokban is amelyekkel itt közre adunk olyan titkok rejlenek, amelyek felbecsülhetetlen értékűek a figyelmes olvasó számára. El kell olvasni ezeket, nem egyszer, hanem százszor, mivel csak így bontakozik ki igazi jelentésük. Az egyszeri olvasás által fölfedezhetjük a bennük rejlő szépséget. A behatóbb tanulmányozás a kereső számára a bölcsesség útját mutatja meg.

Most néhány szót arról, hogy ezek a hatalmas misztériumok több évezredes titkosítás után miért épp az újkor embere számára kerülnek felfedésre.

Krisztus előtt 1300 évvel Egyiptomban, az ókori Khemben, zavargások támadtak és papok utaztak a világ különböző tájaira. A piramis papjai közül néhányan a smaragdtáblákat talizmánként magukkal vitték, hogy ezek segítségével hatalmat gyakorolhassanak a kevésbé fejlett Atlantiszból származó népek főpapjai fölött. A legenda szerint a smaragdtáblák birtoklói Thoth-tól kapták a hatalmat.

A smaragdtáblákat birtokló papi csoport Dél-Amerikába ment, ahol egy virágzó nép, a mayák között telepedett le. Az ő hagyományaik őrizték meg legnagyobb mértékben az ősi bölcsességet. A X. században a mayák a Yucatán félszigeten telepednek meg, és a smaragdtáblákat az egyik Nap Isten templom oltára alá helyezik. Miután a spanyolok meghódítják őket, és városaik elnéptelenednek, a templomok kincseire a feledés leple hull.

Tudnunk kell, hogy az egyiptomi Nagy Piramis egykor és ma az a hely, ahol a jelöltek a misztériumokba való beavatást megkapják. Jézus, Salamon, Apolóniusz, és mások is itt válnak beavatottá. 

A könyv szerzője (összeköttetésben áll a Nagy Fehér Páhollyal, amely a piramis papságán keresztül is kifejti tevékenységét) megkapta az utasításokat, hogy hogyan kerítse elő és hogyan vigye vissza a smaragdtáblákat a Nagy Piramisba. Ez különböző kalandok után, amelyekre itt most nem térünk ki, megtörténi. Mielőtt visszavitte volna a táblákat, engedélyt kapott azok lefordítására, és arra, hogy a táblákra vésett bölcsességről egy másolatot megtartson. 

Ez 1925-ben történt. Csak most érett meg az idő arra, hogy a táblák tartalma részben megjelenhessen. Tudjuk, hogy sokan megvetéssel nézik majd mindezt. Az igazi tanítvány viszont képes olvasni a sorok között, és igazi bölcsességet nyer. Ha a fény bennünk van, akkor a táblákba vésett fény visszatükröződik majd.

Most néhány szót szólnék a táblák anyagi szerkezetéről. Tizenkét smaragdzöld tábláról van szó, amelyek egy alkímiai transzmutációk során keletkezett anyagból készült. Elkoptathatatlanok, és ellenállóak minden egyéb anyaggal szemben.

A táblák atommag szerkezete gyakorlatilag stabil, ami azt jelenti, hogy nem észlelhető semmilyen változás benne. Ez a fizika ionizációs törvényeit meghazudtolja. A táblákon az ókori Atlantisz írásjelei találhatóak, olyan írásjelek, amelyek az összeszedett gondolatok előtt értelmet nyernek, amint az olvasó elméjében a megfelelő rezonáns rezgéseket életre keltik. 

A táblákat aranyszínű ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat egy ugyanabból az ötvözetből készült pálca tartja össze. Ennyit a külső anyagi megjelenésről. Az itt található bölcsességek az ókori misztériumok alapját képezik. Annak aki figyelmes elmével és nyitott szemmel olvassa a smaragdtáblákat, a bennük rejlő bölcsességek százszorosan feltárulkoznak.

Hiszed vagy sem, olvasd el, és a táblákon található rezgés megelevenít egy választ a lelkedben.

Kozmikus harmóniával,

Doreal, a Testvériség legfelsőbb hangja


OSZD MEG másokkal is!

Forrás: ÚjVilágtudat

rejtély rejtélyek


Megtekintések száma: 40520





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet