Egy nyilvánosságra hozott dokumentum mindent bizonyíthat! Milyen sötét titkai lehetnek még a Vatikánnak?
Hamarosan óriási botrány robbanhat ki az egyház körül? Egy 1983-ban eltűnt olasz lány ügye ugyanis romba döntheti az egész Vatikánt.
Bár önmagában az ügyet, és a frissen napvilágra került információkat és dokumentumokat hamisnak nevezte a Vatikán, mégis úgy tűnik, tényleg köze lehetett a lány eltűnéséhez, vagyis inkább elrablásához.
A lány 15 évesen, 1983. január 23. után tűnt el. Az ügy azért kavart nagy viharokat, mert apja a Szentszék alkalmazottja volt. Így számos legenda keringett ki is állhatott a háttérben.
Sokáig tartotta magát az értesülés, amely szerint a lány eltűnése összefüggésben áll a II. János Pál ellen 1981. május 13-án elkövetett merénylettel.
E tézis szerint a kislányt a bolgár titkosszolgálat raboltatta el azért, mert így akarták rákényszeríteni az olasz hatóságokat a pápa török merénylője, Mehmet Ali Agca szabadon engedésére.
A dokumentumot Emanuele Fittipaldi olasz újságíró jelentette meg Az imposztorok című új könyvében, amelyet hétfőn mutatott be a sajtónak.
Csakhogy a török szavahihetősége mindig is meglehetősen kétes volt, számos olyan kijelentést tett, amelynek köze nem volt a valósághoz. Egy másik teória szerint a maffia rabolta el a lányt, mert pénzt kölcsönöztek a Szentszéknek, amit azonban nem akartak visszaadni.
A Vatikán legfőbb ördögűzője, Gabriele Amorth állítása új fordulatot hozhat. Mint mondta, a lányt prostitúcióra kényszerítették, s olyan szexpartikon vett részt, amelyen néhány svájci gárdista is megjelent.
Ebben a bűnszövetkezetben szerinte egy Vatikánba akkreditált külföldi nagykövetség is benne volt. „Meggyőződésem, hogy Emanuela ennek a körnek vált az áldozatává” – vélekedett a La Stampa című torinói lapnak adott interjújában.
Egy öt oldalas, gépelt feljegyzésről van szó, amelyet a dátum szerint 1998-ban Lorenzo Antonetti bíboros, az Apostoli Szék Vagyonkezelőségének (Apsa) egykori elnöke írt Giovanni Battista Re bíborosnak (aki akkor a szentszéki államtitkárság általános ügyek államtitkár-helyettese volt), valamint Jean-Louis Tauran bíboros akkori vatikáni külügyminiszternek.
A szóban forgó dokumentumok érdekes fényt vetnek a rejtélyre. Ezeken se aláírás, sem iktatási szám nincs.
Ezeken a költségeket sorolják, amiket a lány megtalálása ügyében költött el a Vatikán.
A költségek között nyomozásra és „félrevezetésre” fordított összegek szerepelnek, és a lista utal egy vatikáni „kommandóra” is, amely Agostino Casaroli bíboros, egykori szentszéki államtitkár közvetlen irányítása alatt állt.
Ha a dokumentum igaz, hatalmas fordulathoz vezethet az Orlandi-ügyben, ha hamis, akkor ennek a dokumentumnak a kreálása precedens nélküli hatalmi harcra utal a Vatikánon belül.
Hamisnak és nevetségesnek nevezte a dokumentumot Greg Burke szentszéki szóvivő.
Azzal szinte mindenki egyetért, hogy a Vatikán jóval többet tud a lány eltűnéséről, mint amennyit elárul.
Ezzel pedig önmagában kérdőjelezik meg azt, hogy nem-e lehetett maga a Vatikán is komolyabban benne az ügyben.
OSZD MEG másokkal is!