A több ezer éves alkotás olyan jegyeket visel magán, mely a Biblia végső igazságához vezethet.
Mi lenne, ha találnánk valami olyat, ami a tudomány számára is bizonyíthatja azt, hogy amit a Biblia tanít, az igaz?
Egy történelmileg igazolt tény, egy olyan dolog, ami perdöntő erejű lehet…
Az Egyiptomban található Nagy szfinx egy olyan ősi titkot rejtet magában, mely csak évtizedek hosszú munkája és kitartó nyomozásának hatására fedte fel magát.
A szfinxet minden évben újra és újra megvizsgálták egy időben, de mára már csak külön engedéllyel lehetséges ez. Ez talán nem véletlen. A tudomány jelen állása szerint jóval fiatalabb, mint amennyi valójában.
Ezt nem részleteznénk, számtalanszor beszámoltunk róla, és megemlítettük, hogy mi ennek az oka. Röviden az, hogy az ottani régészek többsége muzulmán vallású, és ez az oka, hogy nem datálhatják néhány ezer évnél régebbire.
De nem is ez a megdöbbentő, bár kétség kívül elgondolkodtató…
Hanem az, hogy egy olyan ősi bizonyíték található a szfinxen, mely a Bibliát igazolhatja.
Arról van szó ugyanis, hogy több régész talált olyan lerakódásokat, ás olyan korróziós nyomokat, melyek vízszintesen helyezkednek el, rétegelten, mintha valami folyamatosan „mosta” volna a szfinx oldalát.
Azt a helyi régészek soha nem ismerték el, és még ma is tagadják, azonban a nemzetközi kutatások szerint ezek víztől származó eróziós nyomok.
De vajon hogyan jön képbe a Biblia? Egyáltalán, miért ennyire fontos ez?
Nos, a Biblia szerint az ősi időkben, az emberiségre az Úr a mennyekből egy végső, büntető csapást indított el, egy hatalmas özönvíz keretében.
Ez volt a bibliában is említett özönvíz. A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. A bibliakritikusok véleménye szerint a Genezisben elbeszélt bárkáról szóló történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges formája csak a Kr. e. 5. században alakult ki.
Sokan nem hiszik, és korábban sem hitték, hogy lenne bármiféle alapja, azonban a Nagy szfinxen talált víznyomok ezt cáfolhatják.
Ugyanis egy elmélet szerint az alapvetően hosszú évezredek óta száraz éghajlatnak kitett műalkotást úgy érhette víz, hogy egy özönvíz söpört végig a bolygón, mely még Egyiptom területeit is teljesen elnyelte, feláztatta.
Hozzá kell persze tenni, hogy van egy másik elmélet, miszerint a szfinxet 10.000 évnél is korábban építhették, amikor még vizesebb éghajlat volt a területen, és gyakori áradások próbálták a helyéről kimosni a szfinxet.
A kettő egyébként nem zárja ki egymást. A későbbi el sivatagosodást követően az özönvíz tovább moshatta a szfinx felületét, annál is inkább, mert a víz eróziós nyomai között az utolsó néhány között több ezer év eltérés van.
A szfinxen talált víznyomok tehát perdöntő bizonyítékok lehetnek a Bibliában leírtak igazának alátámasztására.
Vagyis tényleg végigsöpörhetett a Bibliai özönvíz a Földön, és nem csak egy helyi áradás volt, ahogyan azt sokan gondolják.
OSZD MEG másokkal is!