Létezik egy hely – egészen pontosan egy híd – ahol valamilyen rejtélyes oknál fogva minden kutya látszólag teljesen megbolondul, majd leveti magát onnan, egyenesen a halálos mélységbe. Sokan próbálták már megfejteni a csak „öngyilkos kutyák hídjának” elkeresztelt Overtoun bridge titkát, s a jelenségre számtalan magyarázat született, de biztosan azonban máig nem lehet tudni.
[dropcap]E[/dropcap]gy híd, ahonnan kutyák ugranak le a mélybe? – kérdeznénk magunktól szkeptikusan, ha nem hallottunk volna még az Overtoun híd legendájáról. Az eset valóban igaz, semmiféle ferdítés, vagy hoax nem játszik közre, ez esetben kizárt, hogy holmi neten terjengő átverésről van szó. Feljegyzések, szemtanúk, és dokumentumok tanúskodnak arról, hogy nincs minden rendben az 1800-as években épült híddal.
Maga az építészeti csoda Skóciában helyezkedik el, egészen pontosan Milton, és Dumbarton között. Az Overtoun névre keresztelt híd szerves részét képzi az egykori – és ma is álló – Overtoun birtoknak. Magát a birtokot valamikor 1859-ben egy bizonyos James White, egy gazdag úriember vásárolta meg azzal a szándékkal, hogy egy magánbirtokot építtessen föl magának egy kúriával a közepén.
Eredetileg csupán 3 négyzetkilométernyi területet vett meg, később azonban ezt majd 8 négyzetkilométerre bővítette. Az ok amiért Milton, és Dumbarton közé szerette volna felépíteni a birtokot az volt, hogy egyszerűen túl zajosnak, túl nyüzsgőnek találta a városokat, szeretett volna egy olyan helyet magáénak tudhatni, ahol nyugodtan pihengethet. A híres (akkoriban) építészt, James Smith-t bízta meg a szakmai feladatokkal, ő tervezte, és építette meg magát a házat. Az eredetileg ott lévő kicsiny farmházat előbb lebontották, majd a helyére húzták fel a White kúriát.
Misztikus rejtély
Azonban a munkálatok végeztét James Smith már nem élte meg, ugyanis időközben meghalt, s egy kollégája (nem mellesleg jó barátja) vette át a munkát, majd elkészült a kőből készült épület. 1862-ben pedig be is költözött a család a birtokra. 1884-ben aztán James White, a ház ura is meghalt, így a kúria birtoklásának kizárólagos joga fiára, John-ra szállt, aki gyermekévei után első ízben 1891-ben költözött vissza szülői házába, miután édesanyját is elvesztette.
Az évek során tovább szerette volna növelni a birtok területét, s mind nyugati, mind keleti irányban terjeszkedni akart. A helyi lelkipásztorral kötött egyessége nyomán erre lehetősége is nyílt, így a White birtok még hatalmasabbá vált, mint valaha. A keleti, és nyugati részeket azonban egy vízesés (és egy patak) választotta el egymástól, ekkor épült meg az a bizonyos Overtoun híd, ami később a legendával együtt vált ismertté.
John White 1908-ban halt meg, majd Douglas White-ra szállt a birtok joga, ő azonban nem szeretett volna itt maradni, ezért a helyiek (Dumbarton) vezetésének rendelkezése alá bocsájtotta a birtokot. A második világháború alatt a kúria bútorait a kormány kipakolta, majd hoszsú év nyugalom következett, mely alatt viszonylag elkülönítve létezett, így jóformán megúszta az akkori bombázásokat is. 1947-ben kórházat létesítettek az épületben, majd annak egy részét egy 1948-as tűz meg is rongálta.
Ennek ellenére a kórház nem működhetett túl sokáig, 1970 szeptemberében megszűnt, majd öt év csend következett. 1975-ben a kormány használta a birtokot egy kísérlet elvégzéséhez. (Quality of Life Experiment) Később az egész Overtoun birtok csaknem teljesen elhagyatottá vált, azonban 2001-ben a helyi pásztor, Bob Hill megmentette az enyészettől, és egy központot létesített belőle a fiataloknak, rengeteg szolgáltatással, mint például tizenéves anyákkal való foglalkozás, tanácsadás, sport, és testmozgás biztosítása, teázó, illetve reggeliző szoba.
Hogy mindezen nyersnek tűnő információkat miért írtuk le? Nos, a legenda rejtélyére jónéhány magyarázat született, és némelyik éppen ezen történelmi eseménysorra alapszik. Az esetek többségében különböző fajta kutyákkal történt meg ugyanazon végzetes esemény: egyszerűen fogták magukat, és leugrottak a hídról. Természetesen legtöbbjük a helyszínen szörnyethalt, de volt olyan is, amelyik túlélte, ezt követően újra felment a hídra, és ismét leugrott, ezúttal sikerrel. Őket hívták „Second Timer”-eknek. (magyarra nem érdemes lefordítani) Az eseményláncolat kezdete valamikor az 1950-1960-as évekre tehető, ettől kezdve minden hónapban legalább egy kutya életét vesztette a hídon. Általában tiszta, köd, és esőmentes időben történtek a megmagyarázhatatlan öngyilkosságok, s a világsajtó figyelmét rövidesen felkeltette az Overtoun híd rejtélye. Megindultak a vad találgatások, szkeptikusok, és paranormális jelenségekben tapasztaltak szócsatái, különféle kutatások, helyszíni vizsgálatok, de igazán egyetérteni semmiben nem tudtak az emberek.
Szellemek
Az első teória, ami azonnal felütötte fejét az események után, és persze azonnal az egykori tulajdonosra, James White-ra terelődött a gyanú. Hogy miért, és hogyan kergetne szelleme kutyákat öngyilkosságba, az rejtély, de abban sok szellemhívő egyetértett, hogy valami földöntúli erő kényszeríti az állatokat arra, hogy leugorjanak a hídról. Egyesek inkább James Smith-re, az egykori építésre gyanakodtak, aki az előtt halt meg, hogy befejezte volna „művét”. Ez esetben az ő szelleme kísért a területen, az őrületbe kergetve az állatokat. De vajon miért pont a hídon? Ez a kérdés rögtön rámutat a szellem elmélet egyik gyenge pontjára, amit senki sem bír megmagyarázni.
Kíváncsiság
Sokak szerint semmilyen paranormális dolog nem áll a történtek mögött, pusztán a kutyák kíváncsi természetében kell keresni a dolgot. Ők nem olyan magasak, mint a híd fala, a mélységből pedig madárcsicsergés, állatok hangjai szűrődnek föl, s nem különösebben illatok, melyek az arra járó kutyákból valami roppant módon erős kíváncsiságot vált ki, ezért ugranak. Ennek azonban ellent mond a kérdés: miért nem történnek hasonló öngyilkosságok más hidak esetében?
Ismeretlen dallam
Vadabb elképzelések szerint valamiféle emberi fül számára nem érzékelhető dallam hatására ugranak a kutyák a mélybe. Hogy ez a hang honnan jön, és pontosan micsoda, szintén csak találgatni lehet, de jó néhány teória akad rá. Vannak, akik szerint a dallam a szellemek dallama, vagy egyfajta túlvilágról áradó ritmus, amely hívogatja az arra járó jószágokat, hogy lépjenek ki az élők világából.
Mások arról vannak meggyőződve, hogy a hang nem túlvilági, hanem nagyon is valós, és egy közelben lévő gép adja ki magából. (teherautó, rádió… stb.) Eszerint a gép olyan frekvencián bocsát ki hangokat, hogy az a kutyákat ily módon az őrületbe kergeti. Ezzel az elmélettel azonban szintén van egy bökkenő. Bár dokumentált tény, hogy valóban képesek bizonyos frekvenciák, gépek megzavarni az állatok lelki nyugalmát, a hasonló öngyilkossággal végződő eseteknek sokkal gyakrabban kéne előfordulniuk máshol is.
Egy az állatok jogaiért harcoló szervezet újabb nyomozást rendelt el a helyszínen, hogy megpróbálják immáron sokadszorra kideríteni, mi lehet az oka az állati öngyilkosságoknak. David Sexton, egy állatokkal foglalkozó szakértő végül arra a „meglepő” felfedezésre jutott, hogy minden valószínűség szerint egér, nyérc, és mókus populációk lehetnek jelen a híd alatti sűrű növényzetben, s ezek csalják a vesztükbe a kutyákat. Állítását egy nagyszabású kísérlettel is alátámasztotta, melynek során mindhárom fajból (egér, nyérc, mókus) elhelyeztek egy mintát egy hatalmas tisztáson, ahol aztán szabadjára engedték egyenként azokat a kutyafajtákat, amik leggyakrabban lettek öngyilkosok az Overtoun híd története során.
Azt figyelték, vajon melyik fajta melyik mintához fog odamenni, melyik minta tűnik számukra legérdekesebbnek. A 10 fajtatesztből csak kettő nem mutatott semmiféle érdeklődést egyik minta iránt sem, ellenben az érdeklődést mutatók közel 70%-a egyértelműen a nyérc mintájához szaladt oda azonnal. Ez azt jelenti, hogy a végzetesnek tűnő leugrások oka nem más, mint az, hogy a rengeteg környéken meglapuló nyérc „illata” csalogatja őket a „szakadék pereméhez”. „Megérzik az állatok illatát, majd átugranak a kőtömbön túlra, ahol azt feltételezik, hogy nem a mélység vár rájuk, hanem valami sűrű füves terep, tele prédával.” – állítja David Sexton.
Ezzel bebizonyosodott egy logikusnak tűnő magyarázat a hídon történt érthetetlen öngyilkosságokra. Hogy ezzel meg lenne fejtve a rejtély? Minden bizonnyal egy újabb, az eddigieknél sokkal logikusabb magyarázattal bővült a teóriák sora, azonban sokan a tények ellenére sem fogadják el ezt a változatot, mert szerintük nem ad mindenre magyarázatot. Például arra, hogy más hidaknál – ahol szintén nyércek tanyáznak a környéken – miért nem történnek hasonló állattragédiák. Másfelől: a kutyák ennyire buták lennének, hogy pusztán illatok nyomán a mélybe vezessék magukat? Az Overtoun híd legendája kapcsán halkan megjegyezzük, hogy bár az utoljára felvázolt elmélet valóban nem válaszol meg minden kérdést, mégis ez tűnik a legkézenfekvőbbnek az események kapcsán. Persze biztosra nem lehet menni. Az élet nem egyszer rácáfolt arra, hogy nem mindig a leglogikusabb, legföldhözragadtabb magyarázat takarja az igazságot.