Amelia Earhart életét és halálát számtalan titok és misztikum övezi. A világkörüli útra induló, rejtélyes körülmények között eltűnt pilótanő gépének maradványai néhány éve kerültek elő, de még mindig nem tudni, pontosan mi is történt.
Amelia Mary Earhartot csak úgy szokás emlegetni, mint a repülés, pontosabban a női repülős amerikai úttörőjét. Imádott repülni, és sokan állítják, hogy a férfiaknál is jobba volt képes repülőgépet vezetni.
Szerelmes volt a fellegekbe. Amikor csak lehetősége volt rá, a levegőben múlatta az időt. Céltudatos, vakmerő nő volt, akire büszkék voltak a férfiak is.
Rögös út a fellegekig
1917-ben az iskola befejeztével Amelia a kanadi Vöröskereszthez szegődött, mert benne volt a teljesítési vágy, és szeretett volna minél több a világháborúban harcoló katonán segíteni. Rengeteg páciens fordult meg a kezei között, köztük sok vadászpilóta is akadt.
Ezek a beszélgetések azonnal felkeltették Amelia figyelmét, és érdeklődni kezdett a repülés iránt.
Alig telt el 3 év, és 1920-ban már repült. Persze nem pilótaként, hanem utasként. Ez volt a tűzkeresztség, amint nem csak átment, de még élvezte is. Később pilótaiskolába kezdett járni, majd mikor már csak a pénz hiányzott, elment teherautó sofőrnek, hogy így kaparja össze a szükséges összeget.
Az első repülései alkalmával aztán azonnal rekordokat állított fel. Ezek a rekordok megdőltek, de jól jelezték azt, hogy Amelia elszántsága nagyon erős és nagyon különleges pilóta formálódik majd belőle.
A világhírnév
1928 Június 17-én hírnévre tett szert, mert először repülte át az Atlanti Óceánt nőként, igaz ekkor még csak, mint utas volt jelen a hosszú és sorsdöntő úton.
A visszatérésekor mindenki róla beszélt, a sajt imádta, és ő is imádott nyilatkozgatni.
1929-ben világhírét kihasználva segített több olyan szervezet létrehozásában, melyek a nőkkel szerették volna jobban megismertetni a repülést.
Neki köszönhetően egyre több női pilóta jelentkezett és szolgált vadászgép pilótaként a légierőnél.
A végzetes út, rejtélyes eltűnés
Amelia Earhart annak köszönheti azonban leginkább a fennmaradó hírnevét, hogy rejtélyes módon tűnt el egy repülőútja során, és soha nem akadtak többé a nyomára.
„Ha ezt megcsinálom, abbahagyom a hosszú távú repüléssel való kísérletezést”. – mondta Earhart az utolsó útjával kapcsolatban, de valószínűleg azt még ő sem gondolta soha, hogy örökre nyoma vész.
Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén Miami-ből szálltak fel és délkeleti irányban kezdték meg az utazást. Brazíliába repültek, majd északkeletre, Szenegál felé vették az irányt. Új-Guineába még sikeresen meg is érkeztek 1937. június 28-án. Innen aztán tovább indultak a Howland-szigetre, ami a Csened Óceán közepén volt, annak ellenére, hogy már több technikai nehézségbe ütköztek, ami hátráltatta őket.
Július elsején indultak, és július másodikán már rádión kért időjárás jelentést Earhart, mert kíváncsi volt, milyen a sziget környékén az idő, és nem-e veszélyezteti a repülésüket.
Később néhány rövid rádióüzenetet még váltott a szigettel, ezek egyikében alacsony üzemanyagról panaszkodott. A legutolsó bizonyítottan tőle származó üzenet 8:45 perckor jött meg, azonban a repülőgép már sohasem ért el a szigetre.
Eltűnt repülőgép
Earhart nyomát sokáig nem lelték. Mindenféle összeesküvés elmélet és teória lázott napvilágot arról, hogy pontosan mi történhetett, vagy, hogy hol lehet a repülő. Senki sem akarta elhinni, hogy a legendás pilótanő végzetes hibát követett el.
A haditengerészet azonnal megindította a keresést, és dollármilliókat öltek bele a sikertelen felkutatási akcióba, mire végül 1939. január 5-én Amelia Earhartot hivatalosan is halottá nyilvánították.
Rengeteg teória létezett, de a hivatalos álláspont szerint a repülőgép navigációs hiba miatt messze elkerülte a szigetet, kifogyott az üzemanyaga, majd a mély vízbe zuhant.
Később azonban 1940-ben egy környékbeli szigeten, egész pontosan a Nikumaroro szigeten találtak egy női csontvázat, és sokan azt gondolták, talán a legendás pilótanő csontjai lehetnek. Valószínűleg egy navigációs hiba során sokkal távolabb, az 500 km-re lévő lakatlan szigeten landoltak, és ott is haltak meg navigátorával együtt.
Egy másik elmélet azt sem veti el, hogy talán japán fogságba kerülhetett, ugyanis sok japán szemtanúi esküszik arra, hogy látták a nőt, és navigátorát egy japán fogolytáborban.
Nemrégiben azonban roncsok kerültek elő a gépből, mellyel repült, és minden hitelt érdemlően megállapították, hogy valóban a szóban forgó gép egy darabjára bukkantak.
A még a már említett lakatlan szigeten 1991-ben megtalált alumíniumdarab Earhart Lockheed gépéből való.
Szinte biztos, hogy hozzá tartozik, mert kiderült, hogy az alumíniumdarabot Earhart nyolcnapos miami tartózkodása során szerelték fel a gép egyik ablaka helyére, ahogy az a Miami Herald című napilapnak a világkörüli útról 1937. június 1-jén írt tudósítása illusztrációján is jól látható.
Egyre több olyan jelet találtak azóta a szigeten, mely egyértelműen arra utal, hogy Earhart és navigátora itt töltötték az utolsó éveiket. Egy nemrégiben készült szonár felvételen a szigetről még a lezuhant gép körvonalai is kirajzolódnak.
Nemrégiben még különös, eddig ismeretlen csontokra is bukkantak a szigeten, melyeket teknőspáncélokban találtak meg, és rákokban. Ezekről még nem sikerült minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban a Amelia csontjai-e de az idő a tudománynak dolgozik, és hamarosan fellebben a fátyol a rejtélyről.