Sokak szerint az emberiség már jóval közelebb van saját kipusztulásához a kozmikus időskálán, mint a kialakulásához. Vajon fenn fogunk akadni a civilizációk temetőjeként is emlegetett evolúciós szűrőn?
Civilizációk temetője
A civilizációs temető egy kicsit tág fogalom, és elsőre talán nehezen értelmezhető, de röviden annyit takar, hogy ez az a pont, ahol a legtöbb fejlett civilizáció elpusztul, mielőtt még tovább léphetne.
Sokak szerint létezik ez a pont, és bizonyíték lehet rá az, hogy még nem találtunk érdemes, hozzánk hasonló lényeket az univerzumban.
HA – és most itt ezen nagy hangsúly van – tegyük fel valóban üres a világ, és a nálunk fejlettebb lények valóban kipusztultak volna, akkor ez egyben azt jelenti, hogy mi is közelebb vagyunk már a véghez, mint a kezdeti ponthoz, amikor az első emberi egyed kialakult.
A Fermi-paradoxont is magyarázhatja
Sokak szeriont a Fermi-paradoxonnak éppen ez a magyarázata, vagyis azért nem találtunk igeneket, mert azok nagy része egy adott ponton, amiket szűrőknek is hívunk, kipusztultak.
Ezek a nagy szűrők arra hivatottak, hogy kiszűrjék az életképes civilizációkat. Ha átmennek a szűrőn, sokkal erősebbé, fejlettebbé válnak, ha pedig nem, akkor nemes egyszerűséggel kipusztulnak.
Ilyen szűrő lehetett az emberiség történelmében az ipari forradalom, vagy a felegyenesedés, és a nukleáris erő feltalálása. Ezeken a pontokon mind-mind alakulhattak volna úgy a dolgok, hogy előidézhettük volna saját kihalásunkat.
Technológiai öngyilkosság
Egy napon a jövőben pedig eljöhet a pont, amikor technológiailag öngyilkos lesz az ember. Itt vagyunk a fúziós energia hajnalán, amikor a Nagy Hadronütköztetőben miniatűr feketelyukakat vagyunk képesek előállítani.
Sokak szerint ez az a pont,a hol a legtöbb civilizáció elbukik, amikor nem képes a saját bolygóját elhagyni, és gyakorlatilag ott pusztul majd el. Kérdés tehát, hogy kipusztítjuk-e magunkat, és fel tudunk-e nőni ahhoz a feladathoz, hogy a bolygónkat vagy megtisztítjuk, vagy kifejlesztünk egy technológiát, amivel más bolygókra költözhetünk át.
Ha ezen a szűrőn fennakadunk, biztos pusztulásra vagyunk ítélve, ehhez nem férhet kétség.
Egy ősi civilizáció kontrollálhat mindent?
Ez már ugyan egy kicsit elrugaszkodottabb gondolat, de sokakban már felmerült az is, hogy azért nem jutott még el – legalábbis az emberiség tudtával – még egyetlen civilizáció sem arra a szintre, hogy hatalmas csillagközi távokat tegyen meg, és elkezdje kolonizálni a galaxist, mert létezik egy olyan, nagyon ősi civilizáció, mely folyamatosan nyomon követi a fejlődő világokat.
Ahol pedig azt tapasztalja, hogy elértek egy bizonyos fejlettséget, fenyegetést érezve, látva bennük szimplán elpusztítja őket. Ez persze csak egy teória de amíg nem ismerjük meg az univerzum összes rejtélyes momentumát, addig nem lehetünk semmiben biztosak.