Az emberiség már rég tisztában van a nullponti energiával, csak nem mondják el nekünk!

2017. november 30., csütörtök




Mark McCandlish a szabadenergia rendszerek titkos fejlesztéséről beszélt. EZ folyik a színfalak mögött...

Mark McCandlish: Találkoztam egy tudóssal, aki azóta úgymond kivonta magát a fogalomból. Eltűnt. Mark Comings-nak hívták. Fizikaprofesszor volt, aki tanársegédként dolgozott a UC Berkley egyetem fizika tanszékén. Tudomást szerzett róla, hogy a campuson, a fizika tanszék épületének pincéjében nagyon sok régi, felesleges berendezés található – frekvenciagenerátorok és oszcilloszkópok – mindenféle különböző eszköz. Így aztán megkérte a tanszék vezetőjét, hogy lemehessen oda, elszöszmötölhessen és elvégezhessen ott néhány kísérletet. Ők pedig megadták neki az engedélyt. 

Támadt egy ötlete arról, hogy vannak ugye bizonyos kristályok, például kvarckristályok... 

Ez az alapja a gramofonos hangfelvételnek, a gramofontűnek. Amikor fogsz egy kis kristályt – azt hiszem gyémántot – és nyomás alá helyezed, enyhe elektromos áram jön létre. Így amikor felerősíted az áramot, hallhatod, hogy milyen impulzusok jönnek át azon a drágakőn keresztül. Tulajdonképpen hallhatod a rezgéseket, amik a műanyag lemezre lettek rögzítve. Így működik a gramofon. 

Szóval volt ez az ötlete, hogy a kristályok, amikor nyomás alá – fizikai nyomás alá – helyezik őket, elektromos töltést fognak létrehozni. 

De kíváncsi volt rá, hogy ha megnöveli ezt a folyamatot azzal, hogy elektromos tekercsekkel vonja be a kristályt és végső soron egy elektromos nyomást fejt ki a kristályra, akkor a kristály nem csak azt a piezoelektromos folyamatot fogja végezni, ami elektromosságot eredményez, hanem lehetséges, hogy ilyenkor valami más is történik még. Kihasználva a kristályrácsot – ennek a kőnek a kristályos struktúráját – el tudod érni, hogy olyan rezgés jöjjön létre, ami több energiát kelt, mint amennyit beletettél.

Volt egy bárium-titanát kristálya. Kb 20 cm hosszú volt, mindkét oldalán csúcsos, a keresztmetszete olyan volt, mint egy megállítótábla - nyolcszög alakja volt. Ezt a kristályt egy, a San Francisco-öbölben lévő létesítményben gyártották – ő azon a környéken élt. Két különböző tekercse volt. Az egyik finomabbra volt tekerve, a másik pedig ennek a külseje köré lett tekerve, teljesen leszigetelve, és ezen kevesebb tekercselés volt. Azzal kísérletezett, hogy különböző elektromos töltést adott rá, különböző feszültségeket, frekvenciákat, ezek különböző kombinációit, mígnem végül egy nap, éjszaka kb 1 óra körül, miközben későig dolgozott ezen a készüléken, a kristály elkezdett kékes-zöld fényben ragyogni és elkezdett csengeni. Amikor mondjuk egy esküvőn vagy, és fogsz egy üvegpoharat, benedvesíted az ujjadat és végighúzod a pezsgőspohár szélén, egy magasan csengő hangot fogsz hallani. Azt mondta, hogy a hangja ehhez hasonlított. Ránézett a kijelzőre – a készüléken lévő számlapokra, amelyek a bemeneti és kimeneti feszültség értékét mutatták - és ez a valami 125%-al többet adott ki. Más szóval, a kristályba vezetett minden bemenő energiára tovább 25%-ot kaptál. Természetesen nagyon izgatott lett, fogta a jegyzeteit, lekapcsolt mindent, hazament és lefeküdt aludni. A következő reggel 8 órakor a házát fekete terepjárós, füldugós, sötét szemüveget viselő fickók vették körül. Berúgták a bejárati ajtót, felforgatták az egész házat, és letartóztatták. Elkobozták a jegyzeteit, elkobozták tőle a felszerelését. Tulajdonképpen azt állították, hogy találtak egy zárt láncú tv-hálózatot, amit állítólag azért állított fel, hogy a másik épület tornatermének női öltözőjében kukkolhassa a lányokat. És ily módon bajba került. Nem mondták el neki, hogy mivel vádolják. Egyfolytában azt mondták neki: "Tudod te, hogy mivel vádolunk! Tudod te, hogy mi folyik itt!" A valóság az, hogy az egész azért volt, mert összehozott egy olyan apparátust, amivel sikerült létrehoznia azt, ami állítólag lehetetlen. Megkérdeztem tőle: „Amikor megcsinálod, és végül működni kezd... amikor végre megtalálod a megfelelő összetevőket, hogy működhessen, gondolod, hogy ez a dolog kibocsát valamiféle lenyomatot a környezetbe, amit valaki képes felfogni és készen áll rá, hogy leállítsa?" Azt mondta: "Abszolút! Nem is lehet kérdéses! Valakinek sikerült meghatároznia a helyzetemet, rájött, hogy hol vagyok, rátalált a felszerelésre, felvágtatott az egyetem adminisztrációjára, és másnap reggel 8-ra ott voltak a házamnál." Ilyen gyorsan megy ez. Úgyhogy elrejtőzött. Azt hallottam róla, hogy jelenleg valahol a Távol-Keleten dolgozik. Jól finanszírozzák és folytatja a kutatásait, de mindezt már titokban teszi.

Wilcock: Nos, Corey, számomra ez nagyon felkavaró érzelmileg, mert először is, még azelőtt ismertem Mark Comings-t, mielőtt bujkálni kezdett volna. Ugyanazon a színpadon szólaltunk fel az egyik konferencián, amit Portland-ben tartottam 2003-ban "Idő és Globális Váltás" címmel. Nem beszélt nekem arról a felfedezéséről, ami miatt ezek a fickók megjelentek a házánál. Szóval először is azt láthattuk, hogy McCandlish-nek viszont beszélt arról, amit felfedezett. Korábban csak a dolog kellemetlenebb részéről értesültem. Úgyhogy először beszéljünk erről. Van-e valamiféle olyan energiaszignatúra, amelyről Mark és én személyesen is beszéltünk, amely elméletileg felszabadul, amikor ilyen típusú berendezést építész, és amit ők detektálni tudnak?

Corey: Igen, és ez az a mód, amivel a Naprendszerünkön belül nagyon sok földönkívüli és emberi járművet nyomon követnek. Egyfajta forgalomirányításra használják, hogy képesek legyenek meghatározni azoknak a hajóknak a helyzetét, amelyek kibocsátják ezt a szignatúrát. Továbbá van egy szignatúra, amit egy limitált spektrumban bocsátanak ki és ezt mindig lehallgatják a Földön és az űrben is.

Van-e biztonságos hely a világon egy olyasvalaki számára, aki ilyen technológiákat fejleszt? Vagy a Cabal a Föld bármely földrajzi pontján rád találhat?

Igen, számos olyan mély, sötét folt van, ahol elbújhatsz, ha fejleszteni akarsz. Mindent be kell szerezned, amire csak szükséged lesz – az összes különböző típusú technológiát – mindent nagy csendben kell beszerezzél. Ha egy személy elkezd szert tenni egy bizonyos technológiára, meglengetik a vörös zászlót. Szóval találhatsz ugyan biztonságos helyet a fejlesztéshez, de abban a percben, ahogy sikerrel jársz, tudni fognak rólad, mert ezt az energiaszignatúrát észre fogják venni. Ezért követik nagyon szorosan figyelemmel ezeket az embereket. Nagyon fontos, hogy személyiségprofilokat állítsanak fel róluk, így aztán el tudják dönteni, hogy milyen módon közelítsék meg őket. Néhány embernél ezt a mindenható dollár révén érik el. Odamennek hozzájuk és felajánlanak nekik 1 milliárdot, és nagyon gyorsan aláírják a szabadalmat. Mások esetében – a sokkal lelkiismeretesebb embereknél - a kutatók családját kell megfenyegetni. Rájuk kell támaszkodniuk. És néhány esetben, végül ezek az emberek furcsa rákban, szívrohamban, szívinfarktusban vagy öngyilkosság során halnak meg.

Ez nagyon úgy hangzik, mint amit John Perkins írt le „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai" című klasszikussá vált könyvében. Ő úgy nevezte ezt, hogy „a fegyver vagy a pénz kampány"... amikor is egyik kezükben pisztollyal, másik kezükben meg egy bála pénzzel állítanak be hozzád és azt mondják neked: „Vagy az egyikből, vagy a másikból megfoglak kínálni, mielőtt elmegyek. Melyiket akarod?" Ez tehát az alapelv, igaz?

Ez az alapelv. És ha működni fog abban a helyzetben - merthogy az emberek olyannyira egyformák – képesek lesznek alkalmazni ezt a szabadenergia szektorban is.

Mark Comings elmondott nekem egy másik történetet is, hogy volt egy másik csoport, amely tisztában volt azzal, hogy ez a dolog zajlik, de megpróbált ugyancsak építeni egy szabadenergia készüléket, aminek minden egyes alkatrészét külön-külön építették meg és a terveket is külön tárolták. És aztán közvetlenül a tesztelés előtt mindegyik fickó elhozta a készülék különböző alkatrészét, beépítették a helyszínen, letesztelték, aztán szétszedték és elvitték. De azt mondta, hogy még ebben a helyzetben is, ezek a fickók ugyancsak felbukkantak.

Nos, ez nagyon egyszerű, ugyanis a műholdak majdhogynem minden négyzethüvelyknyi területet lefednek... minden fontosabb négyzethüvelyknyi területet a Földön. Szóval még ha gyorsan össze is jönnek, összerakják a készüléket, bekapcsolják, és ez a szignál megjelenik a hatalmon lévők készülékén, ha mindezt szétszerelik és eliszkolnak, nos, még akkor is képesek lesznek visszapörgetni ezt – mint egy videokazettánál, hogy melyik műhold találta meg és mikor – és megtalálják a megfelelő műholdat, megtalálják a felvételt és visszakövetik, hogy honnan jöttek ezek az emberek.

Nagyon érdekes volt, hogy Mark Comings azt mondta, hogy ez a kristály ragyogni kezdett. Kíváncsi vagyok, hogy szemtanúja voltál-e valaha ilyen ragyogó kristály technológiának?

Láttam, hogy a tudósok különböző típusú kristályokon és köveken dolgoznak és láttam nagyon kicsi kristályokat, amik négyszögletűek voltak – nyilvánvalóan ember készítette őket - és felragyogtak, amikor egy mező hatásának tették ki őket úgy, hogy semmi sem ért hozzájuk fizikailag. Szóval, igen, láttam ilyet.

Mondjuk azt, hogy adnak neked egy milliárd dollárt és te elfogadod. Ettől még később meg fognak ölni téged, vagy leélheted az életedet?

Nagyon csendben tovább élheted az életedet, valószínűleg egy távoli szigeten.

Rendben. Nos, ennek tükrében nézzük most meg a Mark McCandlish-sel készített interjú újabb részletét, amiben a szabadenergia érdekes és félelmetes politikájáról fog beszélni.

A SZABADENERGIA ELÉRHETŐVÉ TÉTELE

Mark McCandlish: Valójában kiaknázni és elérhetővé tenni ezt a technológiát olyasvalami, ami olyan elővigyázatosságot igényel, mint amit az automobilok előtti időkben kezdtünk el bevezetni – balesetek, gyorshajtás, kiöntöd az üzemanyagot és az ebből származó tűzesetek, stb. 

De ez a technológia, ha megfelelően alkalmazzák, megadja a lehetőséget az olajipar számára, hogy fogják az összes kémiai anyagot és elkezdjék más dolgokra használni, amelyek sokkal értékesebbek - már ami a befektetés megtérülését illeti. El kell jönnie egy olyan időszaknak, amikor a tudományos közösség egésze összejön és el kell ismerniük, hogy ez a technológia valóban létezik Mára elég kísérlet lett elvégezve, elég szabadalom lett létrehozva ahhoz, hogy bárki, akinek tudomása van erről, bárki, aki érti, hogy milyen hatása van ennek a technológiának, meg fogja érteni, hogy egy tudományos konzorcium vagy tudósok egy csoportja összejön és felvázol egy tervet, hogy végrehajtsák ennek a technológiának a fejlesztését egy olyan módon, ami biztonságos – biztonságos az energiaelőállításhoz - azzal a kizárólagos céllal, hogy megvédjék a környezetet a szennyező hatásoktól, amelyek a fosszilis üzemanyagok előállításával jönnek létre, különösen a nukleáris iparág vonatkozásában, a Three Miles-sziget, Csernobil és most a fukushima-i katasztrófát követően. Vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy a vízbe jutó Cézium 137 következtében a Csendes-óceán 20 éven belül halott lesz. Ha képesek vagyunk felhasználni ezt a technológiát arra, hogy energiát állítsunk elő, akkor nem kell tovább aggódnunk az atomerőművek és a nukleáris hulladék ökológiai lábnyoma miatt és akkor sokkal előrébb fogunk tartani majd. Azt gondolom, hogy ez a környezet javára fog válni.

Wilcock: A tiszta energia kérdésével kapcsolatban, azt hiszem te és én egyetértünk abban, hogy ez számos ok miatt van titokban tartva. Mit gondolsz, mik azok a fő okok, amik miatt ez a technológia nincs megengedve, hogy kikerüljön, annak ellenére, hogy rendkívül hasznos lenne a jelenlegi problémáink megoldásához?

Corey: A szabadalmak legtöbbje leginkább egyetlen ok miatt van titkosítva. Mégpedig azért, mert ha a szabad energia nyilvánosságra kerülne, az összedöntené a gazdaságot, mert az energiaszektor nagyon-nagy részét képezi a gazdaságnak. Az igazi ok az, hogy azok, akik az energiaszektort irányítják, nem akarják elveszíteni a hatalmukat és a bevételeiket. Szóval megtagadják tőlünk ezeket a technológiákat, csak azért, mert valaki azt akarja, hogy meg legyen fizetve. A másik aspektusa ennek, hogy lesz egy olyasvalaki, aki megpróbálja majd reprodukálni az egyik ilyen szabadenergia készüléket. És ismeretes az a tény, hogy képesek a távolból zavarokat okozni azon a területen, ahol az emberek a teszteket végzik, és ahol a dolgok normális esetben megismételhetők – hiszen a kísérletek megismételhetők. És ez ebben az esetben nem fog működni. Szóval képesek a távolból is hatással lenni erre – hatással tudnak lenni az emberek kutatásaira.

Rendben. Most pedig meg fogunk mutatni egy újabb részletet Mark McCandlish-től, amiben nem egy mérnöki visszafejtéses esetről fog beszélni nekünk, hanem egy tényleges földönkívüli űrhajóról és az ezzel kapcsolatos részletekről.

A NULLPONTI ENERGIA MEGÉRTÉSE

Mark McCandlish: Amikor tudomást szereztem a földönkívüli járművek reprodukcióiról (ARV), első dolgom az volt, hogy elkezdjem vizsgálni az idegenek által végrehajtott elrablásokat, az idegenekkel történő kapcsolatfelvételeket, és ehhez hasonló dolgokat, mert arra gondoltam, hogy ha ezek az emberek ténylegesen találkoztak más csillagrendszerből érkezett lényekkel, akkor lehet rá esély – igaz, nagyon csekély – hogy fel is vitték őket ezekre a járművekre és esetleg elvihették őket egy kis körutazásra a hajóval. Lehet, hogy alkalmuk nyílt rá, hogy láthassák a hajó bizonyos alkotórészeit. Nagyon nagy szerencsém volt, mert a három hölgy egyike - akiket nagyon alaposan vizsgáltam - tulajdonképpen azt állította, hogy miután felvitték és elvégeztek rajta néhány nagyon rémisztő vizsgálatot, hogy megnézzék, vajon veszélyt jelent-e a járműn tartózkodó lényekre, ezt követően megmutatták neki a hajót. Az egyik terület, amire bejutott, a hajó központi része volt, ahol a meghajtórendszer található. Sok alkatrész, amit leírt, rendkívül hasonlított azokhoz, amik a földönkívüli járművek reprodukcióiban találhatók. Volt egy központi oszlop. Bizonyíték volt az ellentétes irányú forgásra, pont mint a Harang esetében. Volt egy kis korong, ami nagyon hasonlított ahhoz, ami a földönkívüli járművek reprodukcióinál látható. De az ARV-k esetében ez úgy néz ki, mintha a jármű padlója lenne. Ez egy kb 2,7 méter átmérőjű korong, ami a katapultülések alatt van.

Az idegen hajók esetében viszont ez átmérőjét tekintve mindössze 5-8 cm-rel nagyobb a központi oszlopnál. Az oszlop üvegszerű anyagból készült, pont mint ahogy az ARV-k esetében is.

Egy kör alakú helyiség közepén, egy aknában volt és a szoba peremén járda volt, szélén egy korláttal. Azt mondta, hogy lenézett az aknába és a túloldalon láthatta, hogy a padló alatt ott van ez az üvegszerű anyag betekerve ezekkel a tekercsekkel, pont úgy, mint a tekercsgyűrűk az ARV-ben, a személyzet helységében.

Az általa elmondottakban az volt a legizgalmasabb, hogy a központi oszlopnál, a kis korong a padlón egyik irányba, maga az oszlop pedig ezzel ellentétes irányba forgott, és hogy ebben az oszlopban egy ezüstös fémszerű folyadék volt az üveg alatt, és ez látható volt a számára. Továbbá kis foltok, fényes, sötét foltok kavarogtak/örvénylettek ebben az anyagban, de azt mondta, hogy látta a turbulenciamintát a folyadékban. És a turbulenciaminta úgy nézett ki, mintha ennek az oszlopnak a belsejében öt kis tornádó mozgott volna spirálisan. Aminek tanúja volt, az nagyon hasonlított ahhoz, mint amikor egy F5-ös szintű tornádót látsz. A közepén van egy nagy örvény, ami 240 km/h sebességgel halad és mindent elpusztít. Sok esetben ilyenkor olyan, mint amikor egész sorozatnyi kisebb tornádót kapnál, amelyek ellentétes irányba mozognak, majdnem mint egy planetáris fogaskerék-áttételnél - a középen lévő fő fogaskerék körül forognak. És a turbulenciamintázat, amit ebben az oszlopban látott, olyan volt, mint amiket azokban a többi kis tornádókban láthatsz, amelyek az F5-ös körül forognak. Elmondta nekem, hogy az oszlopon belül egyfajta nyíró-hatás volt, amikor is két dolog elmozog egymás mellett. Ez azt jelentette, hogy van belül egy henger, ami az egyik irányba mozog és aztán van egy másik henger kívül, ami pedig ezzel ellentétes irányba mozog. Ezt a nyíró-hatást a belsejében lévő miniatűr, tornádó-szerű struktúrák hozták létre. Így aztán azt láthatjuk, hogy maga a folyadék felfelé mozog. És akkor ez felveti azt a kérdést, hogy oké, hová is megy ez valójában? Nos, hogy ha ez egy zárt hurkos rendszer – és ez szerepel a Die Glocke, vagyis a Harang működésének leírásában – hogy ha a folyadék felfelé mozog, akkor ennek le is kell jönnie valahová.

És erre a válasz az, hogy a közepén keresztül jön le. Vagyis ez egy zárt hurkos rendszer. Felmegy a két henger közötti szélen és aztán középen lejön. Ha ilyen hatalmas erejű elektromos kisülésed van, amely keresztül lő a folyadékon és ezt a megfelelő módon teszi – ha a rendszer különböző darabjait ilyen módon alakítod ki - akkor az olyan, mint egy venturi-cső, vagy egy légfúvóka. Olyan, mint egy tölcsér a tetején. Amikor elektromosságot lőssz le ennek a tölcsérnek a közepén – mert egy gyűrű alakú elektródád van, továbbá egy kúp alakú elektródád a közepén – annak a mértéke olyan nagy, mintha egy mesterséges gömbvillámot kapnál. A gömbvillámot a laboratóriumban tóruszként, fánk-alakúként modellezik. Ez már be van bizonyítva. Amikor magasfeszültséggel létrehozod ezt a fajta eseményt, az történik, hogy ebben a tórusz-alakú folyamatban ott vannak az ionok, amelyek nem csak a fánk-alak szélén mozognak, hanem ki- és be is mozognak, haladnak körbe előre e fánk-alak szélén és egy nagyon erős elektromágneses mezőt hoznak létre.

Szóval ami ebben a készülékben van, az egy elektromos kisülés, ami ionok füstgyűrűjét hozza létre, amely aztán lelövődik az oszlopon keresztül. A külső szélek alapvetően keresztüllökődnek az elektróda szálain és leadják azt az erőt, amit végső soron a tér-idő vákuumból nyernek ki. És ez az a módszer, amivel ennek a rendszernek a segítségével kinyerik a nullponti energiát a vákuumból.

Wilcock: Nos, ez egy rendkívül technikai-jellegű leírás volt. Mindenféle fények gyúltak ki a fejemben, miközben hallgattuk Mark beszámolóját, mert te egyike vagy azon embereknek, akik higany alapú meghajtórendszerekről tettek említést. Tekintettel arra, hogy mennyi részletet mondott el Mark és arra, hogy sohasem beszéltél Mark-kal, a te tudomásod szerint mennyi igazság van abban, amit elmondott?

Corey: Sokkal jobban elmagyarázta, mint ahogy én valaha is tudnám. Azt hiszem kezdetben a higany használatával próbálkoztunk, de más gallium fémeket is kifejlesztettek, amelyek alapvetően folyékony fémek, amik sokkal jobban vezetik az elektromosságot és amikor erős elektromos mezőknek vannak kitéve, nem változnak arannyá, ami bizony előfordult, amikor a higany használatával próbálkoztunk. Erről korábban már részletesen beszéltem.

Tehát az alapelgondolás az, hogy van egy kristályosnak látszó cső vagy hullámvezető középen, és a higany vagy akármilyen más folyékony fém, forog a központi cső belsejében, és vannak ezek a kisebb, ellentétes irányban mozgó örvények a nagyobb örvény külsején. Igaz lehet ez?

Igen. És a tórusz-alak, ami fel-le megy a polaritástól függően... hogy milyen irányba forognak a korongok. A folyadék le-föl utazik a csövön keresztül és vissza le a rendszeren keresztül

Amikor tórusz-alakot említesz, arra érted, hogy egy tórusz-örvény látható a folyadékban?

Igen. Ezt látod feljönni, egyiket a másik után. Egymástól tökéletesen elosztott távolságban.

Amikor Mark azt mondja, hogy középen egy gömbvillám formálódik, az azt jelenti, hogy valamiféle látható, izzó gömb van a cső közepén, vagy...

Azt mondta, hogy valami gömbvillámhoz hasonló dolog. Úgy írta le, hogy ezek a tórusz-alakú örvények jönnek felfelé.

Oh, szóval ezek fénylenek? Van valamilyen fényük?

Nem, egyszerűen csak folyékony fémnek nézett ki, amit ugyanabból az anyagból álló örvények közé erőszakolnak be. Meg lehet különböztetni a különböző örvényeket.

Beszélt arról a nőről, akit földönkívüliek raboltak el. Annak fényében, amit tudunk, gondolod, hogy ezt az űrprogram hajtotta végre programozható életformák és ehhez hasonlók révén, tekintettel arra, hogy amit leírt, az nagyon hasonlít a német technológia fejlettebb változatára

Ez számomra földönkívülinek tűnik. Úgy írta le, hogy nekünk egy 2,7 m, nekik meg egy 28 cm-es átmérőjű korongjuk van, ami elegendő vagy éppen ugyanazt a funkciót látja el. És ennek ahhoz van köze, hogy ők mennyivel fejlettebbek tőlünk az anyagfizikát illetően. Szóval képesek szupravezető lemezt készíteni, ami ugyanakkora elektromosságot tud kezelni, mint a miénk, de ők sokkal kisebb felületen tudják megtenni ezt.

Mit gondolsz, miért mondhatta azt, hogy fekete foltok találhatók az anyagban? Nem akkor a legjobb az anyag vezetőképessége, ha egynemű anyagból áll, vagy azzal, hogy így van elosztva, bizonyos részecskék kiegyenlítik a töltést bizonyos helyeken? Mit gondolsz?

Igen, ez egy jó magyarázat lehet. Lehetséges, hogy ez segít elosztani a töltést.

Mennyire általános a földönkívüli csoportok körében, hogy ilyen típusú hullámvezetőt és folyékony fém-jellegű meghajtórendszert használnak, ahol a hullámvezető egy olyan cső, ami lényegében a hajó közepén található?

Azt hiszem, hogy ez elég gyakori. Ez egy olyan metódus, amit a kevésbé fejlett csoportok alkalmaznak. Vannak sokkal fejlettebb térhajtóművek és más típusú meghajtórendszerek, amik sokkal fejlettebbek ennél. De amikor az univerzumban élő földönkívüliekre gondolunk, ők maguk a technológiai fejlettség különböző szintjén állnak. És az sem szokatlan, hogy arról hallunk, hogy egy elrabolt személyt elvisznek egy kis kirándulásra. Olvastam olyan információkról, hogy elvitték őket egy kirándulásra, megmutatták nekik a felszerelést, csillagtérképeket, és más jellegű információkat is átadtak nekik. Szóval ez sem egy szokatlan dolog.

Rendben. A következő bejátszásban Mark McCandlish-t egy nagyon szokatlan lezuhanás történetéről fogjuk hallani.

FEJLETT ŰRHAJÓ BEGYŰJTÉSE

Mark McCandlish: Éppen egy kis internet-kávézóban voltam, mert a számítógépemet meghackelték, így aztán az ő gépüket kellett kölcsönvennem. Éppen az e-mailjeimet olvasgattam, amikor meghallottam, hogy mellettem két fickó a mágneses ferrofluidokról beszélget – ezek olaj-alapú folyadékok. Sok fémes részecskét tartalmaznak, amelyek reagálnak a mágnesességre, mert vas van bennük. Arról spekulálgattak éppen, hogy vajon lehet-e ennek köze a meghajtórendszerekhez. Úgyhogy ezen megakadt a fülem és egy kissé felkeltette a figyelmemet. A fickók egy balesetet szenvedett járműről beszélgettek. Azt mondtam nekik: „Srácok, ti meg miről beszélgettek?" „Oh, nem mondhatjuk el." Mire én azt mondtam: "Nos, rendben, hadd mondjam el akkor én, hogy mit tudok, és ha elég érdekesnek találjátok, elmondhatjátok nekem, hogy ti mit tudtok." Nos, a két fickó közül az egyik a Hadseregnél volt. Úgy tűnt, hogy egy olyan csoportnak, vagy olyan egységnek a tagja, amely éppen akkor alakult és még a nyilvántartásokban sem szerepelt. Később kiderült - és én is így jöttem rá erre - hogy hogyan folytatnak le nagyon sok ilyen titkosított műveletet. Létrehoznak egy egységet, de még mielőtt szerepelne a nyilvántartásban, még mielőtt részévé válna a történelmi feljegyzéseknek, már vannak emberek, akik működtetik ezeket az egységeket. Kimennek, elvégeznek egy küldetést - lehet, hogy több küldetést is - és aztán ezt követően az egység létezése bekerül a nyilvántartásba. De ezt megelőzően egyáltalán nem hozzáférhető az információs szabadságról szóló törvényen (FOIA – Freedom of Information Act) keresztül, merthogy hivatalosan még nem létezik. Ugyanilyen volt az az egység is, amiben ez a fickó szolgált. Közvetlenül a hidegháború után, a Szovjetunió összeomlásakor, nagyon sokat beszéltek Kelet- és Nyugat-Németország egyesüléséről és arról, hogy léteztek kettős ügynökök – az USA hírszerzésének voltak emberei, akik benne voltak a keletnémet kormányban. A feladat, amiben ez a fiú részt vett, az volt, hogy alacsony magasságon, szó szerint a radar alatt repüljön be Kelet-Németországba és gyűjtse be azokat az embereket, akik kettős ügynökként odabent dolgoztak, mert igazán aggódtak amiatt, hogy ezeket az embereket megölik majd, amikor a kormány elkezd összeomlani. És éppen a küldetés közepén jártak – aminek során fel kellett venniük az egyik ilyen személyt – amikor visszairányították őket a baleset helyszínére. Maga a jármű... nem tudom, hogy hogyan nevezték pontosan, de el tudom mondani, hogyan nézett ki. Képzelj el egy nagy, fekete nyílhegyet, aminek tompa a vége és hosszú, hegyes az eleje. Viszont amikor ez a gép repül, a tompa vége néz előrefelé.

A pilótafülke rendkívül hasonlított egy F-117A lopakodó pilótafülkéjére, amelynek az ablakai körül ugyanolyan, fűrészfogakhoz hasonló élek vannak. A tető élei ugyanolyan fűrészfogszerűen vannak kivágva a jármű szerkezetéből.

Ha felülről nézed, úgy néz ki, mint egy háromszög. Ha oldalról nézed, egy olyan piramisnak látszik, ami szét van húzva az egyik sarkánál fogva. Az elülső sarkok mindegyike alatt van egy kb 61-76 cm átmérőjű fehér gömb a járműtestbe beágyazva.

És a járműtest kb 2/3-ánál, visszafelé a hosszú vége felé, ott van egy harmadik gömb.

A gömböket háromágú zár tartotta a helyén – majdnem úgy, mint ahogy egy gyöngyöt helyeznél el egy gyűrűben – ezüst színűek voltak és úgy néztek ki, mintha össze lennének illesztve és más és más irányba néztek, talán a hajó kormányzása végett. Mire a srác megérkezett a mentési művelet részeként, ott volt néhány technikus fehér laborköpenyben, és fontos alkatrészeket vettek ki a pilótafülkéből. Kivették az alkatrészeket, amiket valahová máshová szállították át. A jármű azért zuhant le, mert a pilóta ezt a rendszert használva valamilyen felderítő küldetésen repült, nagyon alacsony magasságon. Egy völgyön keresztül érkezett, kb 10 km-re délnyugati irányból Halle városától, ami Kelet-Németországban van. Átjött egy hegygerinc felett és levágta az egyik fenyőfa tetejét a jármű bal első sarkával és lényegében levágta azt a sarkot, összetörte a gömböt, ami abban a sarokban volt. A jármű azon nyomban elkezdett zuhanni bal oldali irányba, mert megszűnt a támaszték, bármi is volt a meghajtásra szolgáló mechanizmus. És miközben megpróbálta elkerülni a lezuhanást, próbálta megdönteni a hajót jobb oldalra, amennyire csak tudta és felhúzta a gép orrát, de mégis eltalálta a hegy oldalát. A farokrészt csapta oda először. Amikor odacsapta, a járműtörzs a hosszú hegyes végénél hasadt fel ott, ahol a harmadik gömb volt.

És amikor ők megérkeztek, a gömb tulajdonképpen elkezdett lebegni és ott lebegett a hegy oldalán.

Ez a háromágú tartószerkezet ugyan lejött róla, de maga a gömb eléggé sértetlen maradt. Úgy írta le ezt, mintha egy fehér, kerámia tök lett volna függőleges bordákkal, ahogy egy tök esetében is láthatnád. De minden egyes borda széle cakkozott volt, mint a terrakotta csempék egy misszionárius-korabeli építészeti alkotáson.

Úgy tűnt, hogy a formáját arra tervezték, hogy turbulenciamintázatot hozzon létre a hajó belsejében. A legtetején volt egy áramátvezető, fémes, szálcsiszolt alumínium színű, és számos huzal jött ki belőle.

Na mármost ő úgy írta le ezt, hogy ez ott ingott körbe-körbe néhány centiméterrel a talaj felett és időközönként elkezdett gyorsan forogni és valamiképpen körbe-körbe fel-le mozogni. Elkezdett a talajtól egy kicsit feljebb emelkedni, majd aztán elektromos kisülés történt a kilógó huzalok között, aztán meg lenyugodott, újra leereszkedett. Nekik pedig az volt a feladatuk, hogy kapják el ezt a gömböt. Ez az objektum időnként megcsinálta ezt a kis energetikai táncot, így nekik megfelelően kellett időzíteniük, hogy abban a pillanatban kapják el, amikor nincs benne túl sok energia. Volt egy hagyományosan a katonaságnál használatos nagy sárga, alumínium dobozuk, zongorapánttal az egyik oldalán, feszítőcsavarral a másik oldalán. Úgyhogy ezt összetolták és jó szorosra összezárták. Kezükben ezzel a dobozzal felsétáltak és megpróbálták rácsukni erre az objektumra és ekkor úgy tűnt, hogy az alumínium visszatükrözött egy olyan mágneses mezőt, amit ez az objektum hozott létre. Így amikor megpróbálták megközelíteni, az egyszerűen arrébb vándorolt. Taszította az alumínium. Úgyhogy feljöttek, kinyitották a zárat és felnyitották a láda tetejét. Alácsúsztatták a ládát, rácsukták a fedelét, bezárták a feszítőcsavarokkal és elengedték a ládát. És a láda ekkor hirtelen elindult, majd felállt, mintha csak egy sírkő lenne. Abból amit elmondtak, úgy tűnt, hogy ez egy nagyon kísérteties jelenség volt. De végül behozták – és ez tényleg elég fantasztikus. Behozták azt egy CH53-as Super Stallion helikopterrel egy nagyon hosszú – legalább 30 méteres – szintetikus feszítőkötél segítségével, amire ráakasztották ezt a ládát.

Úgy tűnt, hogy az általa létrehozott mágneses mező annyira erős volt, hogy aggódtak amiatt, hogy tönkreteszi a helikopter repülőelektronikáját. Ezt követően aztán sietve távoztak. Ott volt a Haditengerészet különleges egysége, pilótadzsekiben, siltes sapkában, M-16-os gépkarabélyokkal és gránátvetőkkel. Ott volt két Cobra helikopter, teljesen felfegyverezve rakétákkal és mindenki ott körözött a terület fölött.

Összegyűjtötték a maradványokat, amennyire csak tudták, majd odavitték az egyik járműhöz, ami ott volt az úton nem messze tőlük. A géptörzs maradványaiba termitgránátokat tettek és az egészet porrá égették.

Wilcock: Soha sem hallottam még senkit, aki ilyen részletes leírást adott volna arról a dologról, amit te „Dart"-nak neveztél. (Szerk – talán „dárdának" vagy „fullánknak" lehetne fordítani). Mennyire hasonlított ez a jármű ahhoz, amire felvettek téged a házatoknál?

Corey: Hát nemrég készítettünk egy képet erről a Dart-ról.

Megdöbbentő a kettő közti kapcsolat. Egyszerűen olyannyira hasonlítanak, hogy kíváncsi vagyok, van-e egyáltalán különbség a kettő között, vagy egyszerűen csak az illusztrátorod nem rendelkezett azzal a tudással, hogy minden részletet elkapjon.

Nem kapott el minden részletet, de a végeredmény nagyon közel áll a valósághoz. Ez úgy hangzik, mintha ez a ma „Dart"-nak nevezett jármű előzménye lett volna, mert ennek olyan személyfülkéje van, ami két ember számára készült. Két ember számára vannak benne ülések, hátul pedig három ember számára.

És ugyancsak ott voltak ezek a vöröses, vöröses barnás kupolák, három volt belőlük, amelyek a hajó aljára voltak felrögzítve. Kíváncsi voltam és megkérdeztem, hogy mi hajtja a hajót? Mi működteti? És ekkor elmondták nekem, hogy diszkógömbök vannak a hajón. Azt gondoltam, hogy csak hülyéskednek velem, de miután itt most hallottuk, hogy hogyan lebegtek ide-oda ezek a gömbök, nagyon könnyen lehet, hogy ezekre akartak utalni ezzel. Úgyhogy eléggé kiakadtam, miközben itt az előbb néztük ezt a felvételt.

Tehát akkor még te is meg tudsz lepődni és valami újat tanulni itt.

Igen. És ahogy Mark elmagyarázta, hogy hogy néz ki az eleje, és hogy fest felülről, olyan, mint egy háromszög, és hogy oldalról az alakja olyan, mint egy piramisé. Pontosan így néz ki.

Gondolod, hogy ez a Dart egyike lesz az általánosabb jelleggel használatos hajóknak a közzététel utáni világban? Sokat fogunk látni ebből?

Különböző variációk lesznek ebből, igen.

Észrevettem, hogy miközben néztük a felvételt, láthatóan sokkolt, vagy legalábbis meglepődtél azon, amikor Mark a berlini fal leomlása előtti Németországról kezdett beszélni, és arról, hogy egy amerikai helikopter bemehetett oda, hogy egy lezuhant járművet szedjen össze. Mi váltotta ki belőled ezt a reakciót?

Azt gondolom, hogy ez meglehetős bizonyíték arra, hogy abban az időben a Szovjetunió és a Nyugat a legmagasabb szinten együttműködött egymással. Bárki, aki abban az időben élt tudja, hogy semmiféle mód nem volt arra, hogy abban az időben berepüljünk – különösen légi eszközökkel – Kelet-Németországba. Nagyon hamar lelőttek volna. Mindenfelé volt légvédelmük. Azt gondolom, hogy lehetetlen lett volna légi eszközt bejuttatni oda az USA és a Szovjetunió olyan, legmagasabb szintű együttműködése nélkül, amelynek keretében a diskurzus a titkos űrprogramokról zajlott.

Az egyik első bennfentesem elmondta nekem, hogy 26 doboznyi rendkívül érzékeny dokumentumokat tartalmazó dobozt kellett átszállítania az egyik barátjától, aki egy magas rangú szabadkőműves volt. És nagyon gyorsan kellett ezt egyik éjszaka végrehajtaniuk, mert adódott egy rés a biztonsági ellenőrzésen. És prémiumként, amiért az életét kockáztatta, kinyithatta az egyik dobozt. Számos érdekes dolog mellett – amikről korábban már beszéltünk – látott egy dokumentumot, ami az USA-ból származott és úgy tűnt, hogy a világ minden országára kiadták. Az állt benne, hogy „ha egy UFO lezuhan az országodban, engedd meg nekünk, hogy mi foglalkozzunk vele, mert biológiai anyag vagy radioaktivitás származhat belőle, és ehhez hasonlók." Szerinted ez a dokumentum valódi lehetett? Gondolod, hogy ez olyasvalami, ami az USA hatáskörébe tartozik, bárhol is történjék meg?

Az USA veszi kezelésbe, de ugyanakkor a szovjeteknek is vannak gyors reagálású csoportjaik. Azt hiszem, hívhatjuk így őket. Legalábbis a Hadseregben Pounce-műveleteknek nevezték ezt. Ha bármilyen idegen anyag leesik a Földre, mennek és összeszedik. Szóval az amerikaiak bemennek idegen országokba és összeszedik ott az anyagokat. És általában az idegen országok tudatják ezt velünk, nem csak azért, mert félnek és megfogadják a tanácsunkat, hanem mert előfordultak incidensek, akárcsak Mexikóban. Mexikóban, a Csendes Zónában lezuhant egy Ufo és amerikai Pounce-csapatokat küldtek be teljes nukleáris, biológiai és vegyi védőfelszereléssel, hogy összeszedjék a roncsot. És amikor ezt megtették, mexikói katonák haltak meg a technológiának való kitettség miatt.

Korábban a titkos űrprogramok öt frakciója között említetted a Globális Galaktikus Nemzetek Ligáját.

Gondolod, hogy a világ vezetőit végső soron fegyverrel kényszerítették arra, hogy adják át ezeket az értékes, lezuhant járműveket az országukban, és aztán felvihették őket valamiféle űrbázisra, egyfajta prémiumként, hogy csendben maradjanak, és legyenek boldogok azzal, hogy ilyesmiben lehetnek benne?

Igen, ezt a bizonyos programot azért állították fel, hogy az asztalnál helyet biztosítsanak azoknak az országoknak, akik tudnak a titkos űrprogramról és ez egy módja volt annak, hogy csendben tartsák őket és elejét vegyék annak, hogy bejelentsék mindezt.

OSZD MEG másokkal is!

Forrásanyag: Kozmikus közzététel

technológia összeesküvés titkos katonai kísérletek idegen technológia szabadenergia


Megtekintések száma: 113879





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet