A természet tiszta vizet, levegőt és termőtalajt nyújt és helyet biztosít a különféle fajoknak. Természetesnek vesszük, hogy jelen van, és folyamatosan ad. Pedig ha nem vigyázunk rá, akkor egyszer csak elfogynak az erőforrásai.
Csaknem 45 év alatt 60 százalékkal csökkentek a gerinces állatok populációi, több mint 20 százalékkal kevesebb az emlősök számára alkalmas élőhely, és a tengeri madarak több mint 90 százalékának gyomrában található műanyag – olvasható a jelentésben.
Az Élő bolygó jelentés szerint 1970 és 2014 között a gerinces fajok populációi 60 százalékkal csökkentek. A trópusokon ez a szám jóval nagyobb, megközelíti a 90 százalékot. Az élőhelyek eredeti biológiai sokszínűsége 1970-ben még mintegy 82 százalék volt, 2014-ben pedig már csak alig 78 százalék. Ez idő alatt Amazónia 20 százaléka, globálisan a vizesélőhelyek 35 százaléka eltűnt. 1990 és 2015 között pedig 129 millió hektárnyi erdőt vágtak ki. Pedig ahogy minden életet, úgy az emberét is ezek bonyolult hálózata tartja fenn.
A természet azonban még így is sokat tesz értünk, melyet az idei jelentés számszerűsít is: megtudhatjuk például, hogy az élelmiszer-termelésünk 35 százaléka függ a beporzástól, a világ lakosságának pedig 10-12 százaléka számára nyújt megélhetést a halászat és a haltenyésztés. Sőt, a hal több mint négymilliárd ember elengedhetetlen fehérjeforrása.
A bolygó állapotának romló tendenciája természetesen nem véletlen: 1800 óta hétszeresére nőtt a népesség – ma már több mint 7,6 milliárdan élünk a Földön –, a világgazdaság pedig a harmincszorosára emelkedett.
Földünket elsősorban olyan emberi tevékenységek vagy azok következményei veszélyeztetik, mint az élőhelyek pusztulása, a fajok kizsákmányolása, a túlhasználat, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, valamint a nem őshonos fajok és betegségek.
Az emberi tevékenység hatása tehát megkérdőjelezhetetlen.
A legégetőbb kérdés jelenleg az, hogy vissza lehet-e fordítani ezt a folyamatot, és ha igen, akkor mi módon.
A szakértők szerint hosszú út áll előttünk, ha javítani akarunk a Föld állapotán, azonban összefogással, tudatossággal, következetességgel és azonnali lépésekkel ez lehetséges.
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és fejlődés című konferenciáján született meg a biológiai sokféleség egyezmény, amely amellett, hogy meghatározza az ember és a természet viszonyát, konkrét alapelveket és feladatokat is megfogalmaz. A cél, hogy 2020-ra teljesüljenek az egyezményben foglalt célkitűzések. Például az, hogy a természetes élőhelyek zsugorodásának jelenlegi mértékét 2020-ra megfelezzük, majd lehetőség szerint teljesen megállítsuk. A veszélyeztetett fajok további pusztulását is meg kell gátolnunk.
A fenntartható fejlődési célok is kijelölik azt az utat, amelyen járnunk kell ahhoz, hogy a természet épségét megőrizzük. 2020-ban a világ vezetői újabb célokat határoznak majd meg a biológiai sokféleség védelmében. Az addig vezető út lehetőséget ad arra, hogy utoljára észbe kapjunk, és a tetteinket és célkitűzéseinket a jó irányba tereljük.
A jelentés hangsúlyozza, hogy mi vagyunk az első olyan nemzedék, amelynek tagjai tisztán látják a természet óriási értékét, és azt, hogy milyen hatalmas nyomást gyakorlunk rá, ugyanakkor mi vagyunk azok is, akik megmenthetjük a pusztulástól. A 2020 végéig tartó időszak sorsdöntő az emberiség történetében.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: hirado.hu