Retinger – saját szavaival – azért hozta létre a Bilderberg csoportot, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust”. Ezt szánták a közvéleménynek.
Valójában nagyon sötét agendát hozott létre, amely bevonta a háború utáni Európa legreakciósabb köreit, és összekötötte őket a háború utáni Amerika leghatalmasabb oligarcha családjaival, így a Rockefellerekkel, és azok „Amerikai évszázadával”.
Egy Grand Hotelben, Hollandiában
1954 májusában Oosterbeckben, Hollandiában, a német határhoz közel került sor egy szupertitkos találkozóra a Hotel de Bilderbergben. A találkozó házigazdája Bernát holland herceg, volt, Julianna királynő férje. A találkozót egyszerűen „A Bilderberg Konferenciának” nevezték, a szálloda nevéről, ahol az első megbeszéléseket tartották. Három napnyi zártkörű tárgyalást követően jött létre egy transz-atlanti agytröszt. Ez vált a világ eseményeinek befolyásolására létrejött, leghatékonyabb szervezetté 1954-től napjainkig – és egyben a legtitokzatosabbá is.
A német születésű Bernát herceg ellentmondásos figura volt, notórius playboy és szoknyavadász, aki a német NSDAP és a Reiter SS tagjaként is szolgált. Később 1976-ban megvádolták azzal, hogy több, mint $1 millió kenőpénzt fogadott el a Lockheed amerikai vadászrepülő-gyártótól, hogy a holland légierőt befolyásolja amerikai vadászrepülők vásárlása érdekében. Mikor Bernátot lemondatták a botrányai miatt, a Bilderberg elnöki posztján az akkori német Bundespräsident, Walter Scheel követte, őt később a brit Lord Carrington, Henry Kissinger bizalmasa és későbbi üzleti partnere váltotta.
2014-ben a Bilderberg Csoport kevés információt tartalmazó, hivatalos weboldala egyszerűen annyiban fogalmazta meg célját, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust”. A csoport évente egyszer ül össze, körülbelül 120, a pénzügyi, politikai, ipari, média- és akadémiai szektorok válogatott résztvevőivel. Szabályzata előírja, hogy a csoport kétharmada Európából érkezzen, a többi Amerikából és Kanadából, illetve a csoport egyharmada mindig a politikai szektor tagjaiból álljon. A Bilderberg amerikai résztvevői szinte kivétel nélkül a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának (KKT) tagjai.
Saját szavaikkal: „a konferencia a megatrendekről, a világ jelentősebb kérdéseiről szóló viták nem hivatalos fóruma.” Nem egy hagyományos, nyilvános agytröszt, mint a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa, amelynek találkozóit nyilvánosságra hozzák a nagyközönség számára, a közvélemény alakítása érdekében. Saját szavaikkal: „A találkozókat a Chatham házirend értelmében tartjuk, amely kiköti, hogy a résztvevők szabadon felhasználhatják az ott szerzett információkat, de nem fedhető fel sem a beszélők, sem a többi résztvevő identitása vagy kötődése. A konferencia zárt természetének köszönhetően a résztvevőket nem kötik saját hivatalaik szerződései… Nincs részletes napirend, senki nem javasol döntéseket, nem történnek szavazások, és nem bocsátunk ki politikai nyilatkozatokat.”
Rejtélyes eredet
A Bilderberg Csoport, az első Bilderberg főtitkár, a rejtélyes és rendkívül befolyásos lengyel emigráns, Joseph Retinger szavaival, egy 1952-es, általa létrehozott iniciatívából eredt, amelynek célja leküzdeni az „Amerika elleni növekvő bizalmatlanságot, amely egyre nyilvánvalóbbá válik Nyugat-Európában, és amellyel párhuzamosan kialakult Amerikában is a bizalmatlanság Nyugat-Európával szemben.” Célja röviden annak biztosítása volt, hogy Nyugat Európa és az Egyesült Államok stratégiai politikai orientációja harmóniában legyen egymással. A sarkalatos pont itt a bizonyos geopolitikai célokra törekvő harmónia.
Joseph Retinger egyike volt a II. világháború utáni Nyugat Európa atlanticista-párti architektúrája alakításának legnagyobb befolyású politikai személyiségeinek. Ő alapította a strasbourg-i székhelyű Európa Tanácsot, hogy lobbizzon a Washington által támogatott Európai Egyesült Államok létrehozása mellett. Ő hozta létre a CIA által támogatott Európa Mozgalmat, valamint a CIA által támogatott Európai Ifjúsági Kampányt. Messze legbefolyásosabb projektje a Bilderberg Group létrehozása volt, amelyben fontos európai igazgatói és főtitkári szerepet látott el, távol a nyilvánosságtól, épp, ahogy az kedvére is volt.
Ez idő tájt lett vége a koreai háborúnak, és lezárult az Európát támogató amerikai Marshall Terv is. Józef Hieronim Retinger a háború éveit Londonban töltötte, Wladyslaw Sikorski tábornok miniszterelnökségével emigrációban működő lengyel kormány tanácsadójaként. Míg Retinger neve javarészt ismeretlen volt a világ számára, ő volt a háború utáni Európa és Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb háttérembere, aki tetszése szerint szervezett magántalálkozókat a Pápával, és az amerikai elnökkel. Ő választotta ki Bernát herceget névleges házigazdaként, és ő választotta ki az amerikai és európai résztvevőket.
Az első Bilderberg találkozót 1954-ben egy befolyásos személyekből álló operatív bizottság szervezte meg, melynek tagjai között európai színekben ott volt Paul Rykens, az Unilever élelmiszeróriás elnöke, de Gasperi olasz miniszterelnök, Denis Healey brit munkáspárti politikus, és két prominens német – Carlo Schmid professzor, és Otto Wolff von Amerongen.
Az első, 1954-es Bilderberg találkozó amerikai operatív bizottságának elnöke Joseph E. Johnson volt, a Rockefeller-kötődésekkel rendelkező Carnegie nemzetközi békealap elnöke. A tagsághoz tartozott ezen kívül George Ball, aki a II. világháború idején Londonban szolgált a Strategic Bombing Survey (stratégiai bombázás tanács) elnökeként; feladata a német városok és a civil lakosság brit és amerikai bombázásának hatáselemzése volt. Ball 1945-ben, a háború után közeli együttműködésbe kezdett Jean Monnet-val és a francia kormánnyal. Ball később kulcsszerepet játszott a Marshall Tervben is. 1950-ben segített körvonalazni a Schuman Tervet, és az Európai Szén- és Acélközösség szerződését.
Az amerikai Bilderberg operatív bizottság tagja volt még az élelmiszer-gyáros H. J. Heinz II; George Nebolsine, a Marshall Terv külügyminisztériumi tanácsadója; és Dean Rusk, a Rockefeller Alapítvány elnöke, későbbi külügyminiszter.
A Bilderberg csoport amerikai oldala mögött a fonalak ténylegesen az újonnan alapított Központi Hírszerző Ügynökség első feje, Walter Bedell Smith tábornok kezében futottak össze. Smith 1950ben lett a CIA igazgatója.
A CIA segített megszervezni a Bilderberg konferenciákat, illetve támogatta azok létrejöttét és működését.
1952 végén Retinger Amerikába ment, hogy amerikai kapcsolatain tesztelje elképzelését a Bilderberget illetően. Retinger találkozott Averell Harrimannal, David Rockefellerrel és Bedell Smithszel, a CIA akkori első igazgatójával. Miután Retinger előterjesztette a javaslatát, Smith állítólag azt mondta: „Mi a pokolnak nem fordult eleve hozzám?”
A CIA főnöke ekkor azt mondta Retingernek, hogy menjen C. D. Jacksonhoz, aki épp akkoriban lett Eisenhower elnök különleges asszisztense a pszichológiai hadviseléssel kapcsolatban, és a CIA és a Pentagon közti összekötő.
Az 1954-es, a Hotel de Bilderbergben rendezett, első Bilderberg találkozó résztvevői közt, a fent megnevezett operatív bizottsági tagokon kívül, jelen volt még David Rockefeller, napjainkban a Bilderberg „Tanácsadói csoportjának” egyetlen tagja. Részt vett Paul Nitze külügyminisztériumi tisztségviselő. Gardner Cowles amerikai médiabáró, a (német Stern magazinhoz hasonló) Look magazin alapítója, aki a Tájékoztatási Hivatal, az Amerika hangját (Voice of America, VOA) létrehozó minisztérium igazgatóhelyettese volt. Részt vett Nelson D. Jay, a J. P. Morgan bank igazgatója, Rockefeller közeli partnere.
Az első Bilderberg résztvevői közt volt C. D. Jackson is, a hidegháború mérnöke Eisenhover idején; Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök; Sir Gardner Franks, a brit Lloyds Bank elnöke; Sir Harry Pilkington, a Brit Iparszövetség feje; az olasz iparos, Alberto Pirelli; Vittorio Balletta, a FIAT igazgatója; Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt vezetője; Max Brauer, Hamburg polgármestere; Gerhard P.Th. Geyer, a német Essotól (amely a Rockefeller olajcsoport tagja); Heinrich Troeger, Hessen pénzügyminisztere; H. F. van Walsen, a Philips holland elektronikai óriás igazgatója; és Antoine Pinay, egykori francia miniszterelnök. Közeli barátja és együttműködő társa, Joseph Retinger mellett Pinay vált később a Bilderberg hosszú távú elképzeléseit alakító, fő döntéshozóvá.
Retinger – saját szavaival – azért hozta létre a Bilderberg csoportot, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust”. Ezt szánták a közvéleménynek.
Valójában nagyon sötét agendát hozott létre, amely bevonta a háború utáni Európa legreakciósabb köreit, és összekötötte őket a háború utáni Amerika leghatalmasabb oligarcha családjaival, így a Rockefellerekkel, és azok „Amerikai évszázadával.”
A Bilderberg csoport feladata volt annak biztosítása, hogy ezt az évszázadot jelentősen befolyásolja majd a háború utáni vatikáni geopolitika. 1954-es első találkozásukat Walter Bedell Smith CIA-ja támogatta, a későbbieket pedig a CIA közeli szövetségese a hidegháború idején – a Ford Alapítvány.
OSZD MEG másokkal is!