Az Európát és az USA-t a kezében tartó Bilderberg Csoport tervezi az ÚjVilágrendet

2021. augusztus 17., kedd




Retinger – saját szavaival – azért hozta létre a Bilderberg csoportot, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust”. Ezt szánták a közvéleménynek. Valójában nagyon sötét agendát hozott létre, amely bevonta a háború utáni Európa legreakciósabb köreit, és összekötötte őket a háború utáni Amerika leghatalmasabb oligarcha családjaival, így a Rockefellerekkel, és azok „Amerikai évszázadával”.

Egy Grand Hotelben, Hollandiában

1954 májusában Oosterbeckben, Hollandiában, a német határhoz közel került sor egy szupertitkos találkozóra a Hotel de Bilderbergben. A találkozó házigazdája Bernát holland herceg, volt, Julianna királynő férje. A találkozót egyszerűen „A Bilderberg Konferenciának” nevezték, a szálloda nevéről, ahol az első megbeszéléseket tartották. Három napnyi zártkörű tárgyalást követően jött létre egy transz-atlanti agytröszt. Ez vált a világ eseményeinek befolyásolására létrejött, leghatékonyabb szervezetté 1954-től napjainkig – és egyben a legtitokzatosabbá is.

A német születésű Bernát herceg ellentmondásos figura volt, notórius playboy és szoknyavadász, aki a német NSDAP és a Reiter SS tagjaként is szolgált. Később 1976-ban megvádolták azzal, hogy több, mint $1 millió kenőpénzt fogadott el a Lockheed amerikai vadászrepülő-gyártótól, hogy a holland légierőt befolyásolja amerikai vadászrepülők vásárlása érdekében. Mikor Bernátot lemondatták a botrányai miatt, a Bilderberg elnöki posztján az akkori német Bundespräsident, Walter Scheel követte, őt később a brit Lord Carrington, Henry Kissinger bizalmasa és későbbi üzleti partnere váltotta.

2014-ben a Bilderberg Csoport kevés információt tartalmazó, hivatalos weboldala egyszerűen annyiban fogalmazta meg célját, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust”. A csoport évente egyszer ül össze, körülbelül 120, a pénzügyi, politikai, ipari, média- és akadémiai szektorok válogatott résztvevőivel. Szabályzata előírja, hogy a csoport kétharmada Európából érkezzen, a többi Amerikából és Kanadából, illetve a csoport egyharmada mindig a politikai szektor tagjaiból álljon. A Bilderberg amerikai résztvevői szinte kivétel nélkül a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának (KKT) tagjai.

Saját szavaikkal: „a konferencia a megatrendekről, a világ jelentősebb kérdéseiről szóló viták nem hivatalos fóruma.” Nem egy hagyományos, nyilvános agytröszt, mint a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa, amelynek találkozóit nyilvánosságra hozzák a nagyközönség számára, a közvélemény alakítása érdekében. Saját szavaikkal: „A találkozókat a Chatham házirend értelmében tartjuk, amely kiköti, hogy a résztvevők szabadon felhasználhatják az ott szerzett információkat, de nem fedhető fel sem a beszélők, sem a többi résztvevő identitása vagy kötődése. A konferencia zárt természetének köszönhetően a résztvevőket nem kötik saját hivatalaik szerződései… Nincs részletes napirend, senki nem javasol döntéseket, nem történnek szavazások, és nem bocsátunk ki politikai nyilatkozatokat.”

Rejtélyes eredet

A Bilderberg Csoport, az első Bilderberg főtitkár, a rejtélyes és rendkívül befolyásos lengyel emigráns, Joseph Retinger szavaival, egy 1952-es, általa létrehozott iniciatívából eredt, amelynek célja leküzdeni az „Amerika elleni növekvő bizalmatlanságot, amely egyre nyilvánvalóbbá válik Nyugat-Európában, és amellyel párhuzamosan kialakult Amerikában is a bizalmatlanság Nyugat-Európával szemben.” Célja röviden annak biztosítása volt, hogy Nyugat Európa és az Egyesült Államok stratégiai politikai orientációja harmóniában legyen egymással. A sarkalatos pont itt a bizonyos geopolitikai célokra törekvő harmónia.

Joseph Retinger egyike volt a II. világháború utáni Nyugat Európa atlanticista-párti architektúrája alakításának legnagyobb befolyású politikai személyiségeinek. Ő alapította a strasbourg-i székhelyű Európa Tanácsot, hogy lobbizzon a Washington által támogatott Európai Egyesült Államok létrehozása mellett. Ő hozta létre a CIA által támogatott Európa Mozgalmat, valamint a CIA által támogatott Európai Ifjúsági Kampányt. Messze legbefolyásosabb projektje a Bilderberg Group létrehozása volt, amelyben fontos európai igazgatói és főtitkári szerepet látott el, távol a nyilvánosságtól, épp, ahogy az kedvére is volt.

Ez idő tájt lett vége a koreai háborúnak, és lezárult az Európát támogató amerikai Marshall Terv is. Józef Hieronim Retinger a háború éveit Londonban töltötte, Wladyslaw Sikorski tábornok miniszterelnökségével emigrációban működő lengyel kormány tanácsadójaként. Míg Retinger neve javarészt ismeretlen volt a világ számára, ő volt a háború utáni Európa és Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb háttérembere, aki tetszése szerint szervezett magántalálkozókat a Pápával, és az amerikai elnökkel. Ő választotta ki Bernát herceget névleges házigazdaként, és ő választotta ki az amerikai és európai résztvevőket.

Az első Bilderberg találkozót 1954-ben egy befolyásos személyekből álló operatív bizottság szervezte meg, melynek tagjai között európai színekben ott volt Paul Rykens, az Unilever élelmiszeróriás elnöke, de Gasperi olasz miniszterelnök, Denis Healey brit munkáspárti politikus, és két prominens német – Carlo Schmid professzor, és Otto Wolff von Amerongen.

Az első, 1954-es Bilderberg találkozó amerikai operatív bizottságának elnöke Joseph E. Johnson volt, a Rockefeller-kötődésekkel rendelkező Carnegie nemzetközi békealap elnöke. A tagsághoz tartozott ezen kívül George Ball, aki a II. világháború idején Londonban szolgált a Strategic Bombing Survey (stratégiai bombázás tanács) elnökeként; feladata a német városok és a civil lakosság brit és amerikai bombázásának hatáselemzése volt. Ball 1945-ben, a háború után közeli együttműködésbe kezdett Jean Monnet-val és a francia kormánnyal. Ball később kulcsszerepet játszott a Marshall Tervben is. 1950-ben segített körvonalazni a Schuman Tervet, és az Európai Szén- és Acélközösség szerződését.

Az amerikai Bilderberg operatív bizottság tagja volt még az élelmiszer-gyáros H. J. Heinz II; George Nebolsine, a Marshall Terv külügyminisztériumi tanácsadója; és Dean Rusk, a Rockefeller Alapítvány elnöke, későbbi külügyminiszter.

A Bilderberg csoport amerikai oldala mögött a fonalak ténylegesen az újonnan alapított Központi Hírszerző Ügynökség első feje, Walter Bedell Smith tábornok kezében futottak össze. Smith 1950ben lett a CIA igazgatója. A CIA segített megszervezni a Bilderberg konferenciákat, illetve támogatta azok létrejöttét és működését.

1952 végén Retinger Amerikába ment, hogy amerikai kapcsolatain tesztelje elképzelését a Bilderberget illetően. Retinger találkozott Averell Harrimannal, David Rockefellerrel és Bedell Smithszel, a CIA akkori első igazgatójával. Miután Retinger előterjesztette a javaslatát, Smith állítólag azt mondta: „Mi a pokolnak nem fordult eleve hozzám?” A CIA főnöke ekkor azt mondta Retingernek, hogy menjen C. D. Jacksonhoz, aki épp akkoriban lett Eisenhower elnök különleges asszisztense a pszichológiai hadviseléssel kapcsolatban, és a CIA és a Pentagon közti összekötő.

Az 1954-es, a Hotel de Bilderbergben rendezett, első Bilderberg találkozó résztvevői közt, a fent megnevezett operatív bizottsági tagokon kívül, jelen volt még David Rockefeller, napjainkban a Bilderberg „Tanácsadói csoportjának” egyetlen tagja. Részt vett Paul Nitze külügyminisztériumi tisztségviselő. Gardner Cowles amerikai médiabáró, a (német Stern magazinhoz hasonló) Look magazin alapítója, aki a Tájékoztatási Hivatal, az Amerika hangját (Voice of America, VOA) létrehozó minisztérium igazgatóhelyettese volt. Részt vett Nelson D. Jay, a J. P. Morgan bank igazgatója, Rockefeller közeli partnere.

Az első Bilderberg résztvevői közt volt C. D. Jackson is, a hidegháború mérnöke Eisenhover idején; Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök; Sir Gardner Franks, a brit Lloyds Bank elnöke; Sir Harry Pilkington, a Brit Iparszövetség feje; az olasz iparos, Alberto Pirelli; Vittorio Balletta, a FIAT igazgatója; Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt vezetője; Max Brauer, Hamburg polgármestere; Gerhard P.Th. Geyer, a német Essotól (amely a Rockefeller olajcsoport tagja); Heinrich Troeger, Hessen pénzügyminisztere; H. F. van Walsen, a Philips holland elektronikai óriás igazgatója; és Antoine Pinay, egykori francia miniszterelnök. Közeli barátja és együttműködő társa, Joseph Retinger mellett Pinay vált később a Bilderberg hosszú távú elképzeléseit alakító, fő döntéshozóvá.

Retinger – saját szavaival – azért hozta létre a Bilderberg csoportot, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust”. Ezt szánták a közvéleménynek. Valójában nagyon sötét agendát hozott létre, amely bevonta a háború utáni Európa legreakciósabb köreit, és összekötötte őket a háború utáni Amerika leghatalmasabb oligarcha családjaival, így a Rockefellerekkel, és azok „Amerikai évszázadával.” A Bilderberg csoport feladata volt annak biztosítása, hogy ezt az évszázadot jelentősen befolyásolja majd a háború utáni vatikáni geopolitika. 1954-es első találkozásukat Walter Bedell Smith CIA-ja támogatta, a későbbieket pedig a CIA közeli szövetségese a hidegháború idején – a Ford Alapítvány.

Le Cercle – A Vatikán-Rockefeller szövetség

Az 1954-től évente megtartott Bilderberg találkozók kivételes hatalmának és befolyásának kulcsa egy titkos páneuropista szervezet nyilvánosságra nem hozott szerepe; ez a Le Cercle, amelyet esetenként Cercle Pinoynak is neveztek, utalva ezzel a Bilderberg formálásában betöltött döntő szerepére, amelyet Antoine Pinay, a Bilderberget szervező Retinger közeli barátja, francia miniszterelnök hálózata alkotott.

Pinay Le Cercle-je (a Csoport) volt az összekötő kapocs, amely titokban összekötötte a legtöbb európai titkosügynökséget, ideértve a német BND-t és BFV-t, a brit MI6-ot, a francia SDECE-t, a holland BVD-t, a belga Surete de l’Etat-t, és a svájci, később szaúdi hírszerzési-, illetve az apartheid Dél-Afrikájának titkosügynökségét, a BOSS-t. A Pinay-jal és a Le Cercle-vel összeköthető, prominens politikusok közt említhető Franz Josef Strauss, Otto von Habsburg, Konrad Adenauer, az olasz Julio Andreotti, a portugál konzervatív, Antonio de Spinola tábornok, aki később miniszterelnök lett, Margaret Thatcher és Ronald Reagan.

Antoine Pinay csoportját, a Le Cercle-t ezen felül a nagyhatalmú, szélsőjobboldali római katolikus világi szervezethez, az Opus Deihez is fűzték szálak, amely 1950-ben kapta meg XII. Piusz pápától a katolikus egyház végső, hivatalos engedélyét, két évvel a Bilderberg tervezésének kezdete előtt. A szervezet 2003-ban vált – nagy elégedetlenségére – közismertté, Dan Brown Da Vinci-kód című történelmi regénye révén.

A Le Cercle későbbi eredményei közt szerepel az 1979-es brit választások manipulálása, amelynek eredményesen került elnöki székbe a jobboldali, munkásellenes Margaret Thatcher. A műveletet a Le Cercle vezető tagjai, Sir Brian Crozier, Sir Arthur Franks MI6főnök, és Nicholas Elliott, az MI6 alosztályának vezetője hajtották végre.

A megboldogult bajor politikai cár, Franz Josef Strauss, „Bajorország oroszlánja” jegyezte fel emlékirataiban, hogy azóta ápolta a barátságot a Le Cercle-t vezető Antoine Pinay-jal, hogy 1953-ban első ízben találkoztak. A Le Cercle német hálózatai támogatták Strauss jelöltségét a német kancellári posztra, bár sikertelenül. 1955-ben Strauss is a Bilderberg találkozók rendszeres tagja lett.

Josef Retinger, a Bilderberg alapítója, egy lengyel születésű római katolikus, szervezte meg a Bilderberg európai hálózatát egy olasz CIA-forrás, Luigi Gedda professzor, az Azione Cattolica fejének közvetítése révén. Gedda XII. Piusz, egy rendkívül jobboldali, kommunista-ellenes pápa orvosi tanácsadója is volt egyben; Piusz a II. világháború előtt, még Eugenio Giovanni Pacelli bíborosként, Hitler náci pártjával együtt 1933-ban létrehozta a Reichskonkordatot. Már 1932-ben, vatikáni államtitkárként is kulcsszerepet játszott abban, hogy meggyőzze Franz von Pappen római katolikus német kancellárt, hogy a katolikus Centrum Pártot anti-baloldali szövetségbe kormányozza Hitler NSDAP-jével.

Egyházi fasizmus és XII. Piusz

Pápaként XII. Piusz egyértelműen elfogult volt politikailag, méghozzá az egyházi, vagy névlegesen római katolikus, fasiszta, vagy extrémen elnyomó jobboldali rezsimek irányába; ezt a formát némelyek a klerikális fasizmus megnevezéssel látták el, amelyben az egyház összenőtt a fasiszta vagy diktatórikus politikai rezsimekkel, mint például Franco Spanyolországában.

A II. világháború során XII. Piusz nem volt hajlandó elítélni a római katolikus Ante Pavelić, a frissen kikiáltott horvát állam vezetőjének klerikális fasiszta, Hitler-párti rezsimjét. A pápa odáig ment, hogy visszautasította a kitoloncolások, és a horvátországi szerb etnikum Pavelić fasiszta Ustašái által elkövetett erőszakos katolikus térítéseinek nyilvános elítélését. Miután a katolikus papság tájékoztatta azon ortodox szerbek tömeges lemészárlásáról, akik visszautasították a katolikus vallásra való megtérést, XII. Piusz, bár rendelkezett az egyház horvát tagjainak listájával, akik „csatlakoztak a mészárláshoz”, nem ítélte el Pavelić rezsimjét, és nem kezdett akcióba a szóban forgó egyháztagokkal szemben. Ehelyett bíborosi címet adományozott Aloysius Stepinacnak, egy, az Ustašákkal való kollaboráció miatt elítélt horvát érseknek.

Retinger európai Bilderberg hálózatai gyakorlatilag összekötötték az extrémen jobboldali európai antikommunista hálózatokat – beleértve XII. Piusz Vatikánját, az Opus Deit, a Franco-kormányt, Spinola tábornok Portugáliáját, és számos egyéb jobboldali európai antikommunista hálózatot – a nagyhatalmú Rockefeller csoport körüli, diadalmas amerikai elittel, David Rockefeller személyén és hálózatain keresztül.

Ez olyan hatalmi frigy volt, amely alapvető hatást gyakorolt a háború utáni európai társadalomra és politikára.

Ma pedig az egész világ a markukban van, méghozzá nem is kis mértékben.

És lassan azt tervezik, hogy bekebelezik a világot...

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: angyalimenedek.hu

összeesküvés titkos társaságok bilderberg-csoport


Megtekintések száma: 101982





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet