A világegyetembe a legújabb kutatások szerint, és a legpesszimistább becslések szerint is akár több millió értelmes civilizáció lehet! Azonban az exobolygók számának egyre növekvő felfedezése saját pusztulásukat vetíti előre?
A NASA nemrég jelentette be, hogy a Kepler űrteleszkóp 1284 eddig nem ismert, a naprendszerünkön kívüli bolygót (exobolygót) fedezett fel.
Az űrkutatási hivatal erre, és rengeteg közelmúltban végzett kutatásra hivatkozva most úgy gondolja, hogy csak a saját galaxisunkban több tízmilliárd földszerű exobolygó van, ezek egy jó részén pedig fejlett civilizációk is lehetnek.
Ez azonban hosszú távon az emberiség pusztulását jelentheti…
A Fermi-paradoxon megbukott?
Az emberiséget nem túlzás, hogy már több ezer éve foglalkoztatja a kérdés, hogy egyedül van-e a világegyetemben, vagy sem.
Az intelligens civilizációk számának kiszámításához egy egyszerű egyenlet, „Drake-formulát” alkották meg, melynek segítségével lehet a legjobban megbecsülni, hogy mennyi civilizáció élhet még rajtunk kívül.
Az egyenlet egyik változója az idegen csillagok körül keringő bolygók száma.
Mivel az 1960-as években, amikor Frank Drake megalkotta a formulát, még nem volt közvetlen bizonyítékunk az exobolygók létezésére, a csillagászok eleinte óvatos becslésekkel álltak elő. Csakhogy a helyzet mára jelentősen megváltozott.
a NASA Kepler programjának adatai azt mutatják, hogy a Tejútrendszerben több tízmilliárd földszerű bolygó lehet.
Ha ezt a számot behelyettesítjük a Drake-formulába, azt kapjuk, hogy valahol néhány tízezer és több millió között lehet a galaxisunkban élő intelligens civilizációk szám!
Ez tulajdonképpen feloldja a Fermi-paradoxont, legalábbis matematikailag mindenképpen, és ez sokat számít, ugyanis a számok nem szoktak hazudni.
A Fermi-paradoxon feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között.
A Fermi felvetette a kérdést: hogyan lehet az, hogy ha számos fejlett földön kívüli civilizáció létezik a Tejútrendszerben, még nem találtunk olyan bizonyítékokat, mint idegen űrszondák, idegen űrjárművek vagy rádióadások.
A pusztulásunkat jelentheti
A Nagy szűrő nevű elmélet éppen azt próbálja részben megmagyarázni, hogy miért nem találkoztunk még egyetlen idegen civilizációval sem annak ellenére, hogy elméletben több millió létezhet az univerzumban.
A rendkívül érdekes elméletet egy bizonyos Robin Hanson közgazdász publikált 1998-ban. Valamennyi életformának egy soklépcsős fejlődési folyamaton kell átmennie, mielőtt olyan civilizáció válna belőle, amely képes a hosszú távú űrutazásra.
Először az egysejtű organizmusokból ki kell alakulniuk a többsejtűeknek, a későbbiekben pedig intelligens élőlényekké kell fejlődniük. Az intelligens élőlényeknek ezután szervezett, jól működő társadalmakat kell kiépíteniük, és képeseknek kell lenniük arra, hogy egyesítsék erőiket a fejlődésük érdekében.
Végezetül, el kell hagyniuk a szülő-naprendszerüket, és új otthont keresniük, hiszen központi csillaguk előbb-utóbb kifogy a fűtőanyagból és felrobban.
Ezen lépésekből tevődik össze a nagy szűrő, és a különböző fejlettségi fokok. Az emberiség már néhányat leküzdött, de jelenleg nem vagyunk képesek egy jól működő, globális társadalmat létrehozni, megragadtunk ezen a szinten.
Ráadásul hosszú távon hátra maradt az utolsó, kritikus szint megugrása, amit jelen pillanatban, de ha így haladunk később sem fogunk tudni átlépni. Vagyis biztos pusztulásra lehetünk ítélve, ha nem teszünk valamit.
Bármikor jöhet egy globális méretű katasztrófa, ami eltörli a Föld színéről az emberiséget, nem feltétlen kell a napunk pusztulását megvárni ezzel.
A jelen helyzetben a technológiai fejlődést sokszor megakasztja a társadalom, a világ pénz központú felépítése. A tudományt és az előrehaladást visszahúzzák az óriási globális cégek, és azok anyagi érdekeltségei.
Ráadásul, tekintve, hogy még egyetlen földönkívüli sem látogatott meg minket, és annak sem találtuk bizonyítékát, hogy egyáltalán léteznének,
valószínű, hogy valamennyi fejlett civilizáció fennakadt a Nagy szűrőn – még mielőtt kiléphetett volna a csillagközi térbe.
Így tehát nekünk sincs esélyünk: menthetetlenül itt ragadtunk a saját naprendszerünkben, és tehetetlenül várjuk közelgő végzetünket.