Merőben új elmélet borzolja a kedélyeket. Lehetséges, hogy azért nem bukkantunk még idegen civilizációk nyomára, mert azok csak az elkövetkező évmilliókban fognak megjelenni. Persze ez ellentmondásos módon egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyedül vagyunk. Éppen ellenkezőleg!
A Föld 65 millió éve
Ha létezik egy idegen civilizáció, mely 65 millió fényévre van tőlünk, akkor szuper teleszkópjaikat felénk fordítva azt látnák, hogy dinoszauruszok élnek ezen a bolygón.
A csillagokban ugyanis a múltat látjuk. Minél nagyobb távolságra van tőlünk valami, annál több idő kell, hogy eljusson hozzánk a fény, illetve az adott dolog – legyen az bolygó v agy csillagrendszer – képe.
A fény sebessége a legnagyobb a világon, és a relativitáselmélet szerint nem létezik semmi, ami képes lenne ennél gyorsabban bejárni a teret.
Az már persze más kérdés, hogy ma már az elméletet kiskapukkal ki lehet játszani.
65 millió fényév távolsága annyit tesz, hogy a fénynek 65 millió évig kell utaznia a térben, mire eljutna a szemlélődőhöz. Vagyis mire odaér az adott dolog képe a szemünkbe, eltelik 65 millió év.
Így lényegében 65 millió év késéssel tudnának megfigyelni minket az idegenek, vagyis ha most valaki rálesne a bolygónkra, a Föld dinoszauruszok korabeli képét látná, és nem találna értelmes életet rajta, csak dinoszauruszokat és egyéb állatokat.
A hétköznapokban is megfigyelhető ez a jelenség, amikor tükörbe nézünk. Tükörképünk ugyanis néhány ezredmásodpercet késik.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mi állandóan a múltat látjuk, és nem a jelent.
Persze a tükör esetében ez annyira elenyésző, hogy észre sem vesszük, akárcsak a hétköznapi élet egyéb területein. A jelenség az óriási távolságoknál figyelhető meg leginkább.
Az idegenek még létre sem jöttek?
Az elmélet kapcsán rengeteg kutató megjegyezte, hogy megvan annak a valószínűsége, hogy azért nem találkoztunk soha egyetlen fejlett civilizációval sem, mert azok még nem fejlődtek ki, és az elkövetkező évmilliókban fog ez majd bekövetkezni.
Gondoljunk csak a SETI program viszonylagos sikertelenségére, vagy arra, hogy több tucat exobolygót találtunk már, mégse érzékeltünk egyiknek a felszínén sem élet jelenlétét.
Egy szondánk már kijutott a naprendszerből, de még nem talált semmit, szintúgy az égre tapasztott hatalmas antennatornyok, melyekkel a nap 24 órájában hallgatják az űr csendjét, hátha idegen civilizációktól érkező jelet fognak.
Mindez mind véletlen lenne? Vagy tényleg egyedül vagyunk a világegyetemben? Lehetséges lenne, hogy mi vagyunk az egyetlen fejlett faj, és a többi fejlődő civilizáció majd minket fog követni?
A múltba látó szem
Ha megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk a fenti kérdéseken, akkor talán már rá is jöttünk a válaszra. A cikk címe némileg becsapós, mert ha a fenti jelenség tekintetében újraértelmezzük a dolgokat, könnyen rájöhetünk, hogy nem minden az, aminek látszik.
Ahogy a fenti példában az idegenek, úgy mi is sokkal régebbi képet kapunk az univerzumról, mint amilyen az jelenlegi állapotában lehet. Egy 10 millió fényévre lévő csillagot úgy vagyunk képesek megfigyelni, hogy az már lehet 8 millió éve nem is létezik, mert felrobbant, de nekünk még 2 millió év kell ahhoz, hogy ezt észleljük.
Lehet, hogy az általunk megfigyelt bolygókon már van élet, de mivel mi még egy múltbéli állapotukat látjuk, ezért nem látunk ott semmit.
Éppen ez fogja adni az emberiség jövőjében a kommunikáció nehezét is, hiszen ha felveszi valaki velünk majd a kapcsolatot, akkor mire tőlünk megérkezik hozzájuk a válasz, addigra az adott faj az eltelt idő alatt ki is pusztulhat, vagy továbbállhat más planétákra.
Lyuk a téridőn
Ezekre a problémákra csupán két megoldás van. Az egyik az, hogy az emberiség nagyon türelmes lesz, és évmilliókig kivár – remélve, hogy nem pusztítja ki önmagát – mire láthatóvá válnak az első civilizációk jelei, vagy pedig kiskapukat keresünk.
Ilyen kiskapu lehet egy féreglyuk, ami a tér két teljesen eltérő pontját képes összekötni.
Féreglyukakon át utazva leküzdhetjük a fényévnyi távolságokat, valamint a kommunikációs problémákat. A gond csak az, hogy jelenleg még nem vagyunk képesek féregjáratok létrehozására, bár a szakemberek elméletben lehetségesnek tartják, hogy egy napon majd mesterséges körülmények között ez sikerüljön.
Persze nem telt eredménytelenül a féreglyukak kutatása, hiszen az elmúlt években többször is beszámoltak fizikusok arról, hogy apró, miniatűr féregjáratokat sikerült létrehozniuk.
Ezeken azonban jelenleg nem férne át egy atommag sem, nemhogy egy ember, vagy egy űrhajó, ráadásul azt sem tudjuk, hogyha valaha sikerül egy ilyet létrehozni, mi lesz a másik végén, hova lyukad ki.
Ők találnak meg minket?
Manapság kevés szó esik arról a lehetőségről, hogy maguk az idegenek találjanak meg minket. Ennek lehetősége a féregjáratok segítségével magasabb lehet, mint korábban gondolták.
Ha ugyanis a 10 millió fényévre lévő, jelenleg kietlennek tűnő bolygón kifejlődött már az élet, akkor bár mi a múltbéli, kopár képét látjuk a planétának, a jelenben viszont egy olyan civilizáció fejlődhetett ki rajta, mely bármikor féreglyukat nyithat felénk.
A gond csak az, hogy a másik fél is a Föld 10 millió évvel ezelőtt képét fogja látni, így nem fog okot találni, amiért értelmes lényeket kereshetne a bolygón.
Átlátni a féreglyukon
A fejlett civilizációk képesek lehetnek ugyanakkor olyan technológiákat kifejleszteni – a fizika általunk ma még nem ismert, felfedezésre váró összefüggései segítségével – mellyel átláthatnak egy féreglyukon.
Ha egy ilyen féreglyuk-űrteleszkópot elméletben sikerül valamelyik civilizációnak megépítenie, azzal mintegy élő képet kapna az univerzum csillagrendszereiről.
Ehhez azonban pontosan tudniuk kell, hogy hová akarnak féreglyukat nyitni, így a szúrópróba szerű eredmények nem teszik lehetővé, hogy azonnal nyomunkra bukkanjanak.
Az emberiséget saját magánya készteti arra, hogy folyamatosan igazolja: az univerzum élettel teli. Ha valóban civilizációk sokaságától hemzseg – mint ahogyan azt egyre többen állítják – akkor előbb vagy utóbb, de az emberiség szembe fog találkozni velük.