Az ősi idegenek a kezdetek óta velünk vannak, nyomon követték fejlődésünket. Egy NASA tisztviselő megerősítette: a Földönkívüliek ma szövetségben állnak a hadsereggel. Évmilliók óta köztünk járnak?
Egy korábbi NASA alkalmazott és űrrepülőmérnök, egy bizonyos Clark McClelland már nem újonc, dolgozott már minden egyes űrprogramban, kezdve az 1961-es Merkúr programtól egészen a nemzetközi űrállomás fellövéséig.
Személyesen ismer minden űrhajóst az első naptól fogva, és első kézből származó információi vannak saját UFO észlelésekről.
Clark azonban nem aprózta el a dolgokat. Sokkal komolyabb dolgokról mesélt, mint általános titkok, szakmai csíntevések.
Állítása szerint egy titkos űrmisszió alatt olyannak volt a szemtanúja, aminek nem lett volna szabad. Épp az űrhajó monitorjait nézte, amikor azt látta, hogy egy körülbelül 3 méter magas idegen lénnyel beszélget két űrhajós az űrsikló hátsó rakterében.
Az Űrsikló flottánál, személyesen figyelte meg a 2,8-3 méter magas Földönkívülit a videó monitoron. Az egész látvány teljesen ledöbbentette.
Az eset a Kennedy Űrköpontban, a Kilövésirányító Központban történt. Az idegen lény egyenesen állt az űrsikló rakterében, és beszélgetést folytatott két sisakot viselő amerikai NASA űrhajóssal.
A monitoron látni lehetett az idegen lény űrhajóját is, amely stabilan állt hátul, az űrsikló fő hajtóműve mellett.
Végig követte az eseményt, ami 1 perc 7 másodpercig tartott. Bőségesen volt ideje megjegyezni mindazt, amit látott. Szerinte ez egyértelműen egy földönkívüli lény volt és egy idegen űrhajó.
Persze mikor ez kiderült, mindenki azt állította hogy őrült. Még a NASA is teljesen elhatárolódott tőle, és fel is függesztették. Rengeteg fenyegetést kapott, ezek között volt több halálos fenyegetés is. Azonnal megkérdőjelezték személyét, és megpróbáltak karaktergyilkosságot elkövetni rajta. Azonban ez nem volt egyszerű, hiszen egy elég hitelesnek tekinthető figuráról volt szó.
Az űrprogram úttörőjeként tartották számon. Közreműködött többek között a Merkúr, Gemini, Apollo, Apollo-Szojuz, Skylab, Űrsikló, Mélyűr programokban, és a Nemzetközi Űrállomás elindításában. Tehát nem holmi ismeretlen alakról volt szó, aki kevesellte a fizetését, és unatkozott, ezért kitálalt.
Később mások is kapcsolatba léptek a férfivel, akik szintén láttak, tapasztaltak olyan dolgokat, amiket nem lett volna szabad. Az egyik ilyen férfi ugyanazt állította mint Clark: egy közel méteres lényt látott az egyik űrsikló rakterében.
Clark nem állít kevesebbet mint azt, hogy az idegenek köztünk vannak. Sőt, nemhogy köztünk vannak, de már réges-régen velünk élnek a bolygón, teljesen észrevétlenül.
„Közöttünk járnak! Ők ültetik a különböző kormányokat a helyükre szerte a világon.”
Állítása szerint akkora befolyásuk van az emberekkel kötött titkos szövetség értelmében, hogy a világpolitika alakulásába is beleszólhatnak.
Kormányokat képesek megdönteni vagy befolyásolni. A kezük között fut össze szinte minden.
A NASA sem egy polgári űrügynökség. A NASA ugyanis a Pentagon tulajdonában van.
Szupertitkos programok révén küldtek titkos műholdakat és egyéb berendezéseket az űrbe, ahol több tagja a személyzetnek is részese volt Földönkívüliekkel való találkozásoknak.
Nem véletlen, hogy a NASA és az emberiség nem ment többé vissza a Holdra. Az űrhajósok az első Holdutazások alkalmával ugyanis olyasmit láttak, amit nem lett volna szabad. A Holdra szállás felvételeit valószínűleg meghamisították. Bár valóban Holdra szállt az ember, de a televízióban annak idején nem az eredeti felvételeket tették közzé, hanem egy stúdióban előre felvett változatot.
Az egyik Apollo-misszió során például egy olyan helyen landoltak az asztronauták, ahol mesterséges épületeket találtak, különféle vájatokkal, piramisokkal.
Vannak, akik szerint az idegenek mindig is égi kísérőnkön éltek, és hogy az egész Hold nem más, mint egy óriási csillagközi anyahajó.
Ezt alátámasztó közvetett bizonyítékokat találhatunk a történelmi feljegyzésekben, melyek szerint a Hold korábban nem volt jelen az égen, és csak később került a helyére. Az „égitest” mozgását tanulmányozva több kutató is arra jutott, hogy a Hold üreges.
De miért is álcáznák égitestnek az űrhajójukat? Gondoljunk csak bele. Tökéletes álca. Minden fejletlen civilizáció égitestnek nézi – még talán a fejlettebb fajok is – így bárhová mehetnek vele anélkül, hogy nagy feltűnést keltenének.
A Földünkre látogató idegenek nyomon követték az emberré válás egész folyamatát, egyelőre azonban nem állnak rendelkezésünkre olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztanák azokat a hipotéziseket, miszerint az ufonauták nemcsak tanulmányoznak bennünket, hanem be is avatkoztak fejlődésünk menetébe.
Csupán annyi bizonyos, hogy az emberi fajt ősidők óta megfigyelés alatt tartó földönkívüliek – az elmúlt évszázadokban végbement technikai fejlődést tapasztalva – évről évre nagyobb érdeklődést tanúsítanak irántunk.
Egyre rafináltabb módszerekkel próbálják megismerni életünket, mindennapjainkat, viselkedésünket és társas kapcsolatainkat.
A velük kapcsolatos elméleteket két nagy csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe az eredetelméletek tartoznak, amelyek azt taglalják, honnan érkezhettek hozzánk a földönkívüliek.
A második csoportban találhatók a szándékelméletek: ezek arra keresik a választ, hogyan néznek ki az ufonauták, milyen testet öltenek előttünk – s ami a legfontosabb: látogatásuknak milyen célja van.
Akadnak olyan elméletek, miszerint az embert maguk a idegenek teremtették. A bolygót korábban behintették az élet csíráival, majd amint az élet elterjedt és kifejlődött rajta, genetikai eszközökkel – egy kis rásegítéssel tehát – kifejlesztették a majomból az embert.
Régóta nem találják az igazi kapcsot a majom és az ember között, vagyis azt a momentumot, amikor a majomból ténylegesen ember lett.
Ez azért lehet, mert a hiányzó láncszem nem is létezett. Egy majom genetikai állományát dolgozták fel az idegenek, majd az így kapott első ősember genomot „befecskendezték” a Földi ökoszisztémába. Ez azt is megmagyarázná, miért az ember az egyetlen élőlény, ami továbbfejlődött, megtanult eszközöket használni, beszélni, és magas intelligenciára tett szert. Erre egy kis sarkítással ugyan, de bármelyik faj képes lehetett volna, az esély adott volt.
Mégis, rejtélyes módon az ember indult rohamos evolúciós fejlődésnek.
Vagyis nem kizárt, hogy az idegenek alkottak minket, ők az Isteneink, és egyben szövetségeseink, hisz a világ kormányaival szövetségre léptek.
Az idegenek ma már közvetlen közelünkben élnek. Nagy részük titkos bázisokon, mint például a Dulce-bázis. Míg más fajok képesek más dimenzióban létezni, így a mi dimenziónkban lényegében tetszőleges alakot tudnak felvenni. Így akár emberi alakot is képesek ölteni anélkül, hogy ez bárkinek feltűnne.
Nyilván mindenki átélt már olyan helyzeteket, amikor hétköznapi szituációkban egyes „embertársaink” meglehetősen különös módon viselkedtek. Érezte már mindenki kellemetlenül magukat a metrón egy közelben álló illetőtől, netán egy szempillantásnyi időre valami igen különös érzésünk, benyomásunk támadt?
Hasonló a „déja vu” érzéshez, amikor hirtelen egy gondolat nyilall belénk, de hiába gondolkodunk, egyszerűen nem tudunk magyarázatot adni a történtekre. Elképzelhető, hogy a megfoghatatlan érzést, benyomást keltő „ember” valójában egy idegen civilizáció szülötte, s úgy próbál meg információkat gyűjteni a Föld nevű bolygóról, hogy – álcázva magát – elvegyül a tömegben.
A kellemetlen – fogalmazzunk inkább úgy: szokatlan, soha nem tapasztalt –, tulajdonképpen tudat alatti érzés fakadhat abból, hogy bizonyos idegenek, például a nem éppen kedvességükről, barátságos mivoltukról ismert kis szürkék kisugárzása, aurája különbözik az emberekétől.
Több száz beszámolóban olvashatunk emberi alakot öltött idegenekről. 1959-ben a New Jersey-i High Bridge-ben Howard Menger ekképpen írta le találkozását egy földönkívüli hölggyel:
„A csermely melletti sziklán a leggyönyörűbb nő ült, akit csak addigi életem során láttam.
A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházata szokatlan anyagának köszönhető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nejlonra.
Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméleon-szerű bőrének törékeny áttetszőségére.”
Az idegenek tehát köztünk vannak. Akár akarjuk, akár nem. A céljaik számunkra ismeretlenek. Ezt talán csak a titkos szövetségbe beavatott kormány tagjai tudják.
Egy azonban biztos: ha ártó szándékkal érkeztek volna, már nem lennénk itt. De mi van, ha ez csak egy globális invázió első sakklépése…
OSZD MEG másokkal is!